Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
'Amarrus.'
A feje afelé fordult, ahová Ryli nézett.
'Valami mágikus jön.' |
- Engedd megjegyeznem, hogy elég bőbeszédű vagy. - *jegyezte meg halkan.
Aztán eszébe jutott a fekete pont, amit a távolba látott még azelőtt, amikor lebucskázott a buckáról.
Gyorsan megfordult és felvágtatott a buckára. Körbenézett és nyomban meg is pillantotta a fekete árnyat, aki már közelsem volt kicsi.*
- Még nem mondtad a neved. Bocsánat, még Én sem. A nevem Ryli.
*Miközben beszélt az árnyat nézte.* |
'Mindenkivel, kivéve a gazdám többi lényét.' folytatta a tömör gondolatok sorát. |
- Értem - *bólintott.*
- És mindenkivel így viselkedsz ? Vagy vannak barátaid, akikkel nem ? |
Oldalra billentette a fejét és kisebb szünet után újra "megszólalt".
'Elővigyázatosság.' |
*Ryli összeszedte magát és végignézett az előtte álló lényen.*
- Hát... Szóval... Miért rejtőztél el előlem ? |
Kissé kérdőn felvonta egyik szemöldökét.
'Azt hiszem valóban nem kell tőled tartanom.' mondta nyugtázva.
|
*Rylinak a torkán akadt a nevetés.
Nagyot nyelt, de megszólalni nem tudott.
Hátrált néhány lépést.* |
Amarrus erre eltüntette az álcát és metsző, rezzenéstelen tekintettel a fiatal lényre meredt. |
*Ryli felkacagott.*
- Hogy Én ártani ? Nem is tudnék ! Na jó, talán egy kicsit. De így, hogy nem tudom mi vagy, biztosan nem tudok semmit sem tenni. Még megvédeni sem tudnám magamat ! |
'Nem őrültél meg. Nem fenyegetlek. És ha továbbra sem akarsz ártani nekem, akkor nem vagyok ellenség.' |
*Ryli összerezzent. Még sosem hallott hangokat a fejében.
~Biztos megőrültem...~- gondolta.*
- Ezt most vegyem fenyegetésnek ?
*Elég viccesnek tartotta, hogy magával beszél.*
- Különben is: mit ártottam Én neked ? |
Elméje megzendült a másik fejében:
'Attól függ Te mit akarsz magadnak.' |
*Ryli szembe fordult Amarrus-sal. Fejét jobbra, majd ballra döntötte és tanácstalanul nézett a semmire.*
- Hm. Mit kezdjek most veled ? - *kérdezte halkan.*
- Tudom, hogy itt vagy... Csak azt nem tudom, mi vagy... de ha tudnám, hogy mi vagy, akkor könnyebb lenne a helyzetem... - *gondolkozott hangosan Ryli.* |
Amarrus tudta, hogy lelepleződött, de legalábbis az álcája már nem sokat ér, de mégsem tüntette el.
Keményen nézte a másik lényt, és várta, hogy mi lesz. |
*Ryli prüszkölt néhányat. Felállt és megrázta magát. Bundája igencsak telement homokkal. A bundarázást hirtelen abbahagyta és megdermedt. Balra tőle a homokszemek nem repültek messzire, hanem valami láthatatlan dolognak ütköztek és lehulltak a földre.
Ryli összeszedte magát és a láthatatlan valamire pillantott. Vagyis oda, ahova selytette a valamit.* |
Amarrus gyorsan félrelépett a leguruló útjából, és nézte, ahogy leérkezik a bucka aljára.
A lény nagyon rossz helyen feküdt. Oda, ahová érkezett, hatalmas mennyiségű homok volt útban. Amarrus biccentett, mire a barna egyszarvú kicsit felemelkdett a talajról, és hátrarepült pár lépést.
Így a homok nem borult rá, hogy megfojtsa, csak kicsit temette be a lábait.
Amarrus aprót sóhajtott és figyelni kezdte a lényt, gondosan ügyelve rá, hogy a pajzsa a helyén maradjon. Most nem mehetett el, mert a nyomai épp a lény szemei jelentek volna meg a semmiből. Így csak állt egyhelyben és figyelt.
|
*Ryli kisvártatva felért a homokbucka tetejére.
Körbepillantott, de nem látott semmit.
Kicsit alaposabban pásztázta végig a tájat, de ismét nem látott semmit. Vagy mégis ? A távolban mintha valami mocorgott volna. Előrébb lépett és... a buckán lévő homokszemek sebesen elkezdtek egymáson gurulni. Ryli elvesztette az egyensúlyát és lebucskázott a buckáról.
Mindent belepett a homok.* |
Rádöbbent, hogy a másik lény tudja, vagy legaláb bsejti, hogy ő ott van! És felé közelít! Pillanatokon belül látni fogja!
Amarrusnak megvolt rá az oka, hogy ezt ne akarja.
Intett a szarvával, mire egy mágia-pajzs emelkedett elé, ami láthatatlanná tette a testét. Ha a lény érzi a varázsát, az egy dolog. De ha el bírja kerülni az észrevételt, akkor még minden rendben lehet. |
*Ryli ismét megállt és körülnézett.
Jó nagyot szippantott a levegőből.
Gondolt egyet és elkezdett felvágtázni a buckára.
~Onnan föntről majd egész sok mindent fogok látni~* |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|