|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Csendben végül fejét is arra fordította, amerről hangokat hallottak, eddig csak füle fordult egyszer-egyszer hátra.
- Igen, kettő közülük a társam, erisziek. De azt hiszem nem kell most foglalkoznunk velük... - felelte kissé rejtélyesen, majd szelíd, őszinte (!!!) mosollyal Kaprikóhoz fordult:
- Ha valóban úgy gondolod, akkor akár indulhatunk is..... |
 - Igen, van - *válaszolta határozottan a pegazusnak.* - Egyre jobban érdekel.
*Egy ideig csöndben mélázott.*
- Társaságunk akadt. Ismered őket? |
 Arca mintái szinte fehéren világítottak, ahogy a Víz ereje feltöltötte, és egyre jobb lett a kedve! Vidáman mosolygott arcára tapadó, csöpögő sörényszálai közül, és nyelvet nyújtva nevetett a farkasra.
- Csak ennyit tudsz? - kacarászott, és nagy ugrásokkal (jókora fröcskölés kíséretében) elindult befelé. |
 Ijedt képpel jött a felszínre, a hullám ugyanis elöntötte teljesen.Aztán sunyi arcot vágva ki úszott a partra, s neki futásból egy olyan hasassal landúlt Ice mellett, hogy a kancára ment nem kis vízmennyiség, azonban kisebb termete miatt, a farkas kisebb vizet mozgatott meg.... |
Szélesen felkacagott.
- Máris megyek! - nevetett Kihívásra, és aztán Azúr Szikrára pillantott, kemény, zord arccal.
- Most véged! - kiáltotta, és rávetette magát! Az utolsó pillanatban csavart magát egyet, így nem a farkasra érkezett, de a partra kizúduló hullám a fekete-kék lényt is elöntötte. |
-Heh, nem, nem engedem át neked az első helyet, Ickrystal!-kiáltotta és mmár ugrott is a tóba.Amikor fejött folytatta.-Én fürdöm először!
Nem tudta, mi ütött belé!Ilyen jól még soha nem mulatott....újra tíz hónaposnak érezte magát |
Szájtátva állt a tó partján.
- Ez gyönyörű! Mint egy álom! - suttogta, ahogy csak nézte a víztükröt elbűvölten.
 Ő nem szólt, hanem összeszűkült szemekkel a túlpartra meredt. Két lény időzött ott, az egyikről pedig ébredező erisziségével megérezte, hogy közéjük való....De a másik? Mondjuk, nem tűnt veszélyesnek.....Főleg nem ekkora távolságból...
Végül elfordult tőlük.
- Nos, ha fürödni akarsz, csak rajta - mondta Liliának. |
| - Az Álmok Birodalma különös hely, de fontos tudni két fő szabályt: aki ott született, az nem jöhet ki, vagy csak nagyon ritkán és vissza kell mennie, aki pedig kinti, nem tölthet ott túl sok időt. És bármi is történjék ott, kinti lénynek nem eshet baja...Mert azok csak álmok, hiába lépünk a közegükbe. Valóban van kedved odamenni? |
| *Megértően bólintott, amint kiért a partra.* |
- Persze - felelte nyugodtan, apró mosollyal.
Újra megrázta magát.
- Még nem vagyok....túl jó formában.... |
*Követte ki a partra Viharszivet.*
- Minden rendben? - *kérdezte, mikor kiért.* |
Szinte rögtön kifelé fordult, és kievezett a partra.
Enyhén tántorgott, de jónéhány mély levegő után, és miután lerázta maáról a vizet, jobban lett. |
| - Részemről semmi akadálya. - *felelte, miközben egyenletesen tempózott.* |
Kesernyésen elmosolyodott.
- Volt idő, mikor én csak ott bírtam ki.....Nem veszélytelen sok időt ott tölteni, de nekem sikerült! Talán ellátogathatnánk oda. |
*Kapriko elnyammogta a többi hínárt.*
- Nem jártam arra, így nem is kóstoltam. |
Óvatosan lecsippentett egy darabkát a hínár széléről és elrágta.
- Nem rossz, de én az Álmok Birodalmában termő gyümölcsöket jobban szeretem. |
| - Van kedved megkóstólni? - *kérdezte szájában a hínárokkal, amikor odaért Viharszívhez.* - Finom. |
| Kérdőn pillantott a közeledőre. |
*Gondolt egyet és lebukott a víz alá. Először csak a felszín alatt úszott közvetlenül, de a tó mélyén meglátta kedvenc hínárfajtáját. Csak ritkán volt alkalma élvezni különleges ízét, de most nem hagyhatja ki!
Fejét kiemelte a vízből, hogy mély lélegzetet vegyen, majd alávetette magát a haboknak. Jó ideig kellett lefelé úsznia. Kezdett fáradni és a levegő is kevés volt, de kitartott. Leszakított jónéhány hínárt és visszaúszott a felszínre.
Amint felért, mélyeket lélegzett, majd körbenézett, merre lehet Viharszív. Szerette volna megkínálni az érdekes hínárral. Körbefordult és meglátta a fehér pegazust.
Szájában a hínárokkal elkezdett felé úszni.* |
Viharszív óvatosan indult el befelé, mert vízben a sebe miatti esetenként nehéz mozgása egészen nyilvánvaló volt.
A víz fokozatosan mélyült, így a mén nyugodt maradt, és kiterítette szárnyait a felszínre. Hamarosan úsznia kellett, ha nem akart elmerülni, így lassan, szinte esetlen mozdulatokkal kezdett tempózni, szárnyaival is evezgetve.
Lassan haladt, és elég bizonytalanul, de fenn tudott maradni, és nem érzett fájdalmat. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csendben végül fejét is arra fordította, amerről hangokat hallottak, eddig csak füle fordult egyszer-egyszer hátra.
- Igen, van - *válaszolta határozottan a pegazusnak.* - Egyre jobban érdekel.
Arca mintái szinte fehéren világítottak, ahogy a Víz ereje feltöltötte, és egyre jobb lett a kedve! Vidáman mosolygott arcára tapadó, csöpögő sörényszálai közül, és nyelvet nyújtva nevetett a farkasra.
Ijedt képpel jött a felszínre, a hullám ugyanis elöntötte teljesen.Aztán sunyi arcot vágva ki úszott a partra, s neki futásból egy olyan hasassal landúlt Ice mellett, hogy a kancára ment nem kis vízmennyiség, azonban kisebb termete miatt, a farkas kisebb vizet mozgatott meg....
Ő nem szólt, hanem összeszűkült szemekkel a túlpartra meredt. Két lény időzött ott, az egyikről pedig ébredező erisziségével megérezte, hogy közéjük való....De a másik? Mondjuk, nem tűnt veszélyesnek.....Főleg nem ekkora távolságból...