|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Megnyugodva kifújta a levegőt.
-Igazad van... fölösleges ennyit aggódnom. Ahelyett, hogy örülnék mindennek, itt replikázok ilyen dolgokért.-látta be Amon, és így, hogy más szemszögből nézte a dolgokat, valóban nem volt min sopánkodni. |
 - A Dimenziók különös hely, és itt még több furcsaság fog történni most, hogy a Sötétség veszélyének vége, de azért a veszélyeknek vége van örökre. Nem kell félned - mondta megnyugatóan. |
-Lehet...-mondta Amon.- Csak elsőre furcsa volt látni, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki köddé vált... mindegy.-vont vállat.
-Egyébként bocs, hogy csak úgy benyitottam... |
Felemelte fejét a szalmaszák-párna széléről, amin elnyúlt.
Nem mutatott meglepetést, hogy a kanca csak úgy belépett a szobájába.
- Gondolom mások is nyugovóra tértek. A vihar elcsitult, de azt hiszem itt nem egyről, hanem viharokkal teli évszakról van szó.... |
Egy idő után megelégelte az evést, és ő is visszaszállt a szobájába. Aludni azonban már nem tudott, inkább hagyta a gondolatait kiszabadulni. Voltak dolgok, amit tisztáznia kellett a fejében, de mikor ezzel is megvolt, úgy döntött, lenéz, hogy mi a helyzet a földszinten. Csendben lebaktatott a lépcsőn és kilesett a fal mögül. Nagyot nézett döbbenetében, amikor látta, hogy senki sincs ott. Se söntés, se törpök, se pingvinek... ezt felettébb furcsállotta, kibújt a fal mögül, és alaposabban is körülnézett. Senki sehol.
'Mit jelentsen ez?'kérdezte magától.'Egyik pillanatról a másikra... ahogy jöttek, úgy mentek.' Visszament az emeletre és benyitott Névtelenhez.
-Amoikor lent voltál, volt ott valaki? Mert most semmi életjel nincsen... |
Követte lefelé tekintetével Amont.
Ő már evett a söntésnél, így most visszahúzódott a szobájába. |
| Megrázta fejét, hogy rendbe szedje gondolatait. Lelebegett a talajra, és tépett magának egy kis füvet rágcsálnivaló gyanánt. Elmerengve hümmögött magában. |
| Csendben nézte a holdakat, de gondolatai máshol jártak, és lelke komor, üres maradt. |
-Dehogynem...-válaszolt.-Én most látok ilyet először...-sok furcsaságot látott már, de ez mindet megkoronázta. Amon teljesen belefeledkezett, és hirtelen felriadt, mintha álmodott volna. Az emlékképek villantak be emlékezetébe. Halkan felszisszent.
"Nem szabadulok tőlük..."gondolta szomorúan. |
Követte a kanca tekintetét, és bólintott.
- Igen, kettő van.
Vállvonogatva válaszolt:
- A Dimenziókban sosem lehet tudni...Mindig meglephet valami....Szépek, nem? |
Bólintott, és halványan elmosolyodott. A vastag ágon ülve sokkal jobban érezte magát, mint bent a fogadóban, de tudta, hogy egyszer úgyis le kell jönnie. Innen jól belátta a terepet, így aztán nagyot nézett, mikor a messzeségben egy holdat látott előbukkanni. Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy egy másik hold már fénylett az égen. Amon még soha nem látott ehhez foghatót.
-Névtelen!-fordult a csődör felé.-én látok rosszul, vagy valóban két hold fénylik az égbolton? |
A pille után pillantott.
- Ha szeret, és kellesz majd neki, visszajön. Ez az igazi kötelék: akkor is köt, amikor szabad vagy. Ne sajnáld. A pillék erősek. |
Amon nagyot sóhajtott, mikor hallotta, hogy Flyer indulni készül.
-Jó, menj csak. De vigyázz magadra! Remélem, még visszajössz hozzám.-mondta szomorúan, és a kis pille lassan eltűnt a láthatárról. |
| Némán nézte a messzeséget. |
Újra bólintott, de most kicsit lassabban. Hirtelen nem tudta, mit is mondjon, inkább Flyert kezdte el figyelni, aki most hirtelen szürkés színűre változott.
-Kitaláltad a hangulatomat...-mondta neki halkan. |
Könnyedén a távolba szegezte tekintetét.
- Tudod az okát. Nem sokan tudják a világon..... |
-Értem.-bólintott Amon. Kicsit ugyan elszomorodott, mert Névtelen újra komorrá vált, hiszen Amon is sokkal vidámabbnak érezte magát, mikor Névtelent is annak látta.
-Ritkán látlak nevetni...-mondta halkan. |
Névtelen újra a saját komor stílusában válaszolt:
- Nem aludtam. Általánosságban én nem is igazán alszom. |
Nevetett.
-Igen... de Flyer mindig megtalálja a módját, hogy megnevettessen... bár beszélni is tudna... habár így is megértem, amit mondani akar.-aztán Névtelenre nézett.
-Egyébként felébresztettelek? A szobádból nm szűrődött ki semmi, azt hittem, még alszol. |
- Talán tévedtél - mosolygott a kancára és a pillére.
- Trükkös kis lény.... |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Megnyugodva kifújta a levegőt.
- A Dimenziók különös hely, és itt még több furcsaság fog történni most, hogy a Sötétség veszélyének vége, de azért a veszélyeknek vége van örökre. Nem kell félned - mondta megnyugatóan.