|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 - Értem. - *bólintott.*
- A varázslat akkor sikerült félre, amikor belebotlottál egy sötét csapatba? |
 Fejcsóválva kinyitotta, majd becsukta a szárnyait.
- Igazából eltévedtem. Nem vagyok alkalmas a Sötétségbe harcolni, így inkább felderítek, keresem az elvégzendőket idekinn. |
- Nincs mit. Szerencsére nem úgy történt.
*Frostigas végigmérte a pegunit.*
- Mit keres errefelé egy fiatal peguni? |
Megrázta a fejét.
Aztán boldogan mosolyogva felnézett, és hálásan így szólt:
- Nagyon köszönöm! Azt hittem egy sötét lény gyomrában végzem!
|
- Hmmmm. - *felnézett a szürke égre.
Agyában kutatott egy ellenvarázslat után. Emlékezett, hogy használta már... Végül beugrott.
A peguni szemébe nézett és elmormolta a varázsigét.* |
Arilinnek mindenki azt tanította, hogy ne bízzon senkiben, de most mégis hitt a lénynek, és a sírással küszködve válaszolt:
- Elhibáztam egy mágiát. Félresikerült, és én vakultam meg! Semmit sem látok! |
- Nyugalom. Barát vagyok. - *szólt a rémült lényhez mély hangján, ami most nyugodtságot árasztott.*
- Mi a baj? Miért szaladgálsz íly megfontolatlanul? |
 Arilin futott és futott, miközben kétségbeesése nőttön-nőtt.
Egy félresikerült varázslat elvette a látását, és a fiatal kanca halálra rémült ettől!
A végletekig kimerült már, összekaristolta magát, és a pokolba kívánta az egész világot, mikor megbotlott valamiben, rövidet röppent, aztán belement egy lénybe.
Felsikított, és megpróbált felkelni, e valamibe beleakadt a szárnya.
Végül a rettegés kirobbant belőle:
- Segítség, segítség! |
*Frostigas békésen lépdelt a hóval borított fák között. Patái minden lépés után halk roppanással néhány centivel lejjebb süllyedtek a hóban. A hópelyhek úgy szállingóztak a levegőben, mintha táncolnának.
Éberen kémlelte a vidéket. Már jó ideje tartotta ellenőrzése alatt az Örök Tél Birodalmának ezt a részét. Eddig azonban nem találkozott egyetlen sötét lénnyel sem és nem talált semmi gyanúsat.
De a megbízás, az megbízás: Ide lett küldve. Hogy miért? Na vajon? Rendet kell tennie. Nem egy bonyolúlt parancs. Eddig azonban semmi gyanús sem történt.
Most viszont... mintha a távolból ágrecsegést hallott volna...
~Ilyen ostobák lennének? Hm, nem nem hiszem. Azért jobb utánanézni.~
Megszaporázta lépteit. Oly puhán ügetett, hogy alig lehetett hallani. 5 perc múlva meg is találta a reccsenések hangját: valójában csak egy őz húzta éppen le a fa kérgét.
Frostigas megkönnyebbűlten, mégis kissé csalódottan sóhajtott fel.
~Az itt élő állatoknak jók a megérzéseik. Ha ez itt ilyen békésen eszeget, akkor nincs itt semmiféle sötét lény.~
Megfordult és elindult a másik irányba.
Sokat gondolkodott a sötét lényeken. Teljesen elmerült gondolataiban. Lábai maguktól vitték előre a fák között, ösvény errefelé már nem volt. Aztán...
Felkapta fejét. Kétségtelenül zajt hallott. Morgást, hörgést, csupa visszataszító hangot... Aztán... a távolban lassan kibontakozott egy kisebb csapat képe. Igen, ezeket kereste vagy már 2 hete ezen a zord helyen! De mégis... Nem érzett magában ölési vágyat, pedig minden oka meglett volna rá. Talán ha rajta múlik, hagyja elmenni a lényeket. Azonban...
eszébe jutott, hogy az Örök Tél Birodalmát sok csikó és ifjú pegazus, unikornis, peguni, vagy akár sárkány is választja kiképzési helyként. Rengeteg csikó kószál errefelé. Igen, ezt maga is tudja. Nem egyel találkozott, igaz nem fedte fel kilétét. Jobbnak látta nem megzavarni őket.
Nem hagyhatja, hogy ezek a portyázó fenevadak bántsák a következő generációt!
~Nem, azt már nem...~
Döntött. Elsöpri őket.
Behunyta szemét, majd néhány másodperc múlva ki is nyitotta. Teste megmerevedett. Lelke egy része elvált magától és a lények felé lebegett. Ők nem láthatták ezt. Amikor a lélekfoszlány elérte az első szörnyet, az megmerevedett, majd megfagyott. A lélekfoszlány folytatta útját és csaknem 5mp alatt végzett mind a 20 lénnyel. Utána visszasuhant ''gazdájához''.
Amint elfoglalta méltó helyét, Frostigas fülei megmoccantak, majd egy helyben ügetett egy kicsit.
~Így ni, ismét minden a régi~
Az elmúlt időben sokszor hajtotta végre ezt a műveletet. Amíg egy icipici lélek nincs a helyén, képtelen a mozgásra. Addig teljesen védtelen. Amikor visszakerül méltó helyére, minden rendben. Ebben a hidegben azonban még ezalatt a kis idő alatt is megmerevednek az izmai. Muszáj őket bemelegíteni, hogy bármikor ugrásra kész legyen.
Csenben tovább ballagott a havas fák között...* |
 - Nem! - mondta határozottan.
Aztán, míg a szürke lény hátra nézett, a mellette jövő, örökké vele sertepertélő barnássárga lény felkiáltott:
- Fény!
És valóban: kiértek!!!!!
A szürke lény megszólalt:
- Hát...ez nem a barlangrendszer, de a lényeg, hogy kijutottunk.....
Egy erdőben álltak, egy ködös részen... |
-Mióta jövünk már?
Szólalt meg először Beatles!
-Már körbejártuk az egész Birodalmat!Nem gondolod, hogy rossz úton járunk? |
Órákon át gyalogoltak a hidegben, a nedves, csúszós köveken, máskor meg olyna szárazságban, hogy egyikük sem bírt megszólalni.
Sok helyen egy párkányon egyensúlyoztak csak végig, olyan meredély felett, hogy nem mertek lenézni, máskor szakadt kötélhidakon mentek át, és minden szőrszáluk égnek állt a rémülettől, volt, hogy egy jeges vizű patakon kellett átugraniuk, ami ki tudja milyen sötétbe veszett a távolban, máskor egy szikla lehetetlenül szűk repedésén préselődtek végig, vagy akkora csarnokon vágtak át, hogy a visszhangzó lépteik valóságos csattogásként értek vissza hozzájuk az oszlopoknak, boltíveknek hála.....
Közben egyedül Lwyll világított nekik.... |
| -Hát legyen, de ha...Na jó, nekem mindegy!-Köddé vált és a többiek után suhant! |
| - Ez az a járat, ahol a levegő mozog, ahol friss.....Légmozgás máshol is van, de itt a legnagyobb! És itt van vízszag is. Erre kell menni. - kiáltotta ki a járatból, amiben már jó mélyen bennjárt. |
| Beatles állt egy helyben és nézte a többieket!-Honnan gondoljátok, hogy arra kell menni?És, ha az a rossz irány?Akkor mit csináltok? |
- Senki. Nem válunk szét. - mondta határozottan, és a többi csikó rábólintott. láthatóan féltek, és semmi kedvük nem volt magukra maradni.
A szürke kanca előre kocogott, és minden járat szájában megállt kicsit.
Aztán az egyiknél vélgleg megállt.
- Gyertek! Ebben megyünk!
És a csikók követték. |
Beatles előre tolakodott!
-Váljunk szét annyi csapatra ahány járat van.Ha szétváltunk egy pár perc múlva találkozunk!
-Na?Kik legyenek a csapatvezetők?
Beatles kicsit külön vált a csapattól és testet öltött! |
Végül elérték a lépcső alját.
Egy téren álltak, ami fölött az az irdatlan kürtő volt, amiben a lépcső volt megépítve. Ez a tér is óriási volt, és mindenfelé járatok indultak belőle!
- Melyiket kell választani? - kiáltotta előre.
A többi csikó sem tudta a választ.....
- Valami ötlet? Bárkitől???? |
| A kis köd gyorsan szivárgott a többi csikó után és nem válaszolt semmit! |
- Tudom. - követte gyors léptekkel a "ködöt".
- De akkor is ez az egyetlen esélyünk. Bíznunk kell Asimov híreiben. És bíznunk kell Vino szavaiban....Mert most ez az egyetlen remény.... - morogta. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
- Értem. - *bólintott.*
Fejcsóválva kinyitotta, majd becsukta a szárnyait.