|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Igaz, testén egyetlen seb sem volt, mégis elméjét borzasztóan fáradtnak érezte.
A "sárkánycserét" is csak úgy élte meg, mintha egy álom lenne.
Aztán idővel kezdett magához térni.
Fejét felemelte és alaposan megnézte magának a sárkányt. Nem tudta, hogy barát vagy ellenség... Első ötletként megpróbált beszélgetést kezdeményezni. Majd abból leszűri, mi is a helyzet.
Elsőnek megköszörűlte a torkát.*
- Khm. - *egy kicsit várt, csak utána folytatta.* - Köszönöm, hogy megmentettél attól a sárkánytól. |
 Ruhor rettenetesen fáradt volt, rettenetesen dühös és rettenetes sebességgel rontott keresztül a homályos égen.
Pokoli napokon volt túl, és ehhez nem volt hozzászokva!
A Sötétségben hiába teremtett zűrzavart és rémületet, a csata hatalmas túlerő ellen folyt le, és csoda volt, hogy győztek. Semmit nem értek az elpusztított légiók...
Mindezek után elküldték a Várostól, hogy segítsen a barlangrenszerben!!!
Ahová éppen elkésve érkezett, és fordulhatott vissza.
De ezek után sem jutott el a csatához,mert elküldték elbánni egy mágussal. Mivel Asylonék mellettük jöttek ki, semmi izgalom nem volt benne, hogy ráakad-e a táblán csücsülő kastélyra, és mivel Mithrandir már elbánt az őrők fejével, akár harsonákkal kísérve is mehetett volna befelé, lopakodás helyett.....
A pegazus felkapása után meg belobbantotta a várat belülről, és elsöpört a halott mágus átok-hulláma elől.
Semmi, de semmi izgalmas.....
A szárny ugyan szitává lett lyuggatva, de tudott repülni.
Erre mi történt?!?!?!?
Elküldik, hogy kerítsen elő egy eltűnt pegazust, akit a Nagyúr sárkánya elrabolt!!!!!!
Az sem tudta merre keresse, és már biztosan lemarad a csatáról!!!!!!!!4
Lassan egy napja űzte a lényt.....és elcsigázott, unott, dühös, csalódott, fáradt, elgyötört, kimerült volt!!!
Hiába tudta, hogy a sárkány elméje tönkrement, és a halál megváltás.....nem volt semmi kedve hozzá.
Mégis meg kellett tegye!
Ekkor villant ugyanis lobbanásként kitáguló pupillájába egy kis folt.
Egy apró fehér folt.
Még nagyobb sebességre kapcsolt, és nemsokára látta már a pegazust cipelő sárkányt.
Elcsüggedt.
A lény nem bántotta a pegazust, annyira magánkívül volt.....Csak repült...repült...egy üres test, lélek nélkül....
'A Nagyúr legyen átkozott!!!' csikorgatta a fogait, aztán hirtelen bevágott a sárkány alá, és hanyattfordulva feltépte a hasát, majd a torkát.
Ugyanezzel a lendülettel kikapta a pegazust a karmok közül, majd kivágott a lezuhanó hulla alól.
Lebegve állt a levegőben, és szomorúan, dühösen nézett le a tetemre. |
*Zenit felkapta a fejét. Itt az idő. Indulni kell.
Kirobogott a kastélyból, elszáguldott Schedule mellett, majd elrugaszkodott a földtől és felszállt a levegőbe.
Rajta kívűl így tett az összes többi főnökségi és a maroknyi pegazus csapat is. A pegazusok felemelkedtek a levegőbe, az unikornisok vágtába ugorttak és célba vették a Fekete Várost.* |
 Schedule leszökdécselt a lépcsőn, és kiügetett a kapun. |
*Lemondóan sóhajtott.
~Hiába kezdeném el magyarázni neki, nem érdekelné...~
Erőt vett magán és nem felelt. Legszívesebben rátámadt volna a pofátlan lényre, de türtőztette magát és nyugton maradt.* |
Felkacagott. Az első mondatról tudomást sem véve megszólalt:
- Ó nem. Ilyen buliból nem maradhatok ki! És nem kell aggódnod: Eris megtiltotta a hátbaszúrósdit!
Könnyedén szökdécselt lefelé.
- Ha úgysem kaphatom meg Tőled, akkor legalább azt tudnám, hogy az a sok jó mágia nem vész kárba!!!! Hogy jó lesz valahogy ez az egész a Sötétségnek. De Te mást sem csinálsz, mint tépelődsz.....Hogy lesz így belőled uralkodó....... - szólt hátra sajnálkozón. |
*Schedule felé fordult.*
- Te talán ajéndéknak gondolod, pedig nem az! - *ordtotta.*
- Tévedsz... - *folytatta normális hangon.*
- Nem kell. Az segít, aki akar! Aki meg nem, annak nem muszáj. Különben sem hiányzik, hogy a harc közepette valaki hátbaszúrjon. Például a magadfajták. |
- Jahhh...
- Azt tudom. - morogta hátat fordítva a lénynek.
Elkezdett lekocogni a lépcsőn.
Aztán visszanézett.
- Tudod, idegesítő, hogy Te mindent megkaptál, amire én és a vetélytársam vágyunk, és most Neked kell segítenem!!! |
- Örvendek. - *felelte.
Elég feleslegesnek találta bemutatkozni, de végülis így illik...*
- Én pedig Zenit. |
- Nem mondod. - gágogta.
Nekifeszült a falnak, és lassan sikerült visszagurulnia talpra.
- Huh.......
Alaposan szemügyre vette Zenitet.
- Szóval Te vagy az... - morogta.
Megrázta a sörényét.
- Dark Schedule vagyok. - mondta kihúzva magát. |
*Zenitet teljesen váratlanul érte ez a meglepetés.
Ő is tovább sodródott, majd egy oszlop mellett elsuhant, éppen csak kikerülve.
Végül a fal állította meg.*
- Uhhh.
*Az ütközést sikerült tompítania magaköré csavart szárnyaival, de ennek következtében jó ideig kellett küszködnie, hogy kiszabadítsa magát.
Amikor ez sikerült felállt.
Szemével megkereste a valakit, aki elsodorta.*
- Egy kicsit vigyázhatnál. Nem a kastélyban kell száguldozni. Ott van a végtelen ég erre a célra. |
- Vigyázz! - kiáltott az előtte feltűnő pegunira.
Hiába.
Ő nem tudott fékezni, így bezúgott a folyosó ablakán a várba, elsodorta Zenitet, aztán átesett rajta, és csúfos bukfencezés után egy lehetetlen pozícióban nekiment a falnak szemben.
- Háttt.......ez nem volt jó ötlet... - morogta fojtott hangon, ugyanis a feje került csaknem az egész teste alá. |
*Párjára nézett.*
- Most oda kell mennem a töbiekhez. - *orrával a főnökségiek felé bökött.
Megcsókolta párját, elrugaszkodott, majd odarepült a többiekhez.*
*Zenit gyorsan odaért az érkezettekhez. Üdvözölte Őket, beszélt néhányukkal, majd a csapat szétszóródott.
Zenit beszélgetett még egy ideig Üstökössel, majd Ő is ment a dolgára.
Zenit besétált a kastélyba. Ismét urrá lett rajta a bizonytalanság...* |
 Illu megfordult és elvágtatott.
|
*Lassított, majd megállt. Visszafordult Illu felé.
Nem értette, hogy mi lehet a gondd. Ő viszont üdvözölni szerette volna az érkezőket.
Vállat vont és tovább vágtatott.* |
Illu riadt képpel nézte az elvágtató Zenitet.
- Uhm.....én nem is tudom... - motyogta, és nem mozdult. |
*Zenit látta az előtűnő lángokat és a belőlük kibontakozó lényeket.*
- Áh, a főnökségiek! - *hangja vidáman csengett.*
- Gyere, üdvözöljük őket!
*Vágtába ugrott és megindult az érkező csoport felé.* |
- Sebaj! - nyihogta könnyedén, és vágtázott egyhelyben egy sort.
- Még lehetnek majd! - mondta, és kacsintott.
Aztán fejét a messzeségbe kapta.
- Valakik jöttek. - állapította meg. |
 *A fal belső része mellett lángok lobbantak és lassacskán kibontakozott jónéhány lény belőle.*
|
*Megcsóválta a fejét.*
- Nem, nincsenek.
*Csalódottan pillantott körbe. Több lényre számított...* |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Ruhor rettenetesen fáradt volt, rettenetesen dühös és rettenetes sebességgel rontott keresztül a homályos égen.
Schedule leszökdécselt a lépcsőn, és kiügetett a kapun.
Illu megfordult és elvágtatott.
*A fal belső része mellett lángok lobbantak és lassacskán kibontakozott jónéhány lény belőle.*
