Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Kedvesen átölelte Büszkeüstököt, és elmosolyodott.....valahova a távolba.
- Örülök.... - mondta halkan.... |
*Párjához bújt.*
- Imádlak a dalaiddal együtt! |
Könnyedén megcsókolta párját.
- Örülök, ha tetszett! - súgta. |
*Büszkeüstök is átkarolta Raffaellót.
Amikor párja a dal végére ért, csak akkor szólalt meg.*
- Drágám, ez gyönyörű! |
Ledobbant a kanca elé, szárnyaival átölelte, és pörögni kezdett vele.
- Üdv, Néked szerelmem! Büszkeüstök, kedvesem! Maga a Nagy Boldogság, ha köztünk nincsen távolság! Végre két szemem láthat, szárnyaim meg átfognak. Jöhet Fény vagy Sötétség, immár nem kell segítség! Minden elem eltörpül, ha a szívem Hozzád repül! - dalolta. |
*Puhán leszállt a virágos rét közepére.
Nagyon szerette ezt a helyet. Élvezte a virágok halk suttogását, a rét szélén levő fák lombkoronájának susogását.
Igaz, most, hogy ideért az ősz, a virágok elhervadtak, Büszkeüstök pedig magányosnak érezte magát.* |
- Rendben ! Menjünk oda ! - *egyezett bele Evián.
Azzal elindult ügetésben a part felé.
Közben fejét pajkosan rázta és Estellel incselkedett.* |
-Mit szólnál a homokos parthoz? Ott milyen jót lehetne hemperegni... -*sóhajtott mosolyogva Estel.* |
*Evián követte Estelt.*
- És a tengerparton belül hova megyünk ? Mert mehetünk kavicsos-, homoskos partra is, vagy akár bokrosra is... Legalábbis úgy tudom.
*Miközben beszélt, beérte Estelt.* |
-Nekem tökéletesen megfelet. -*bólintott mosolyogva a kanca, és elindult a tengeraprt felé.* |
- Hm, szerintem a tengerpart hangzik a legjobban. -*válaszolta Evián.*
- Te hogy gondolod ? |
-Merre menjünk? -*nézett kérdőn a csődörre Este, mikor Evián beérte őt.* -Erdő? Mező? Tengerpart? |
*Evián (mivel messze volt Esteltől) gyorsan odaügetett mellé, majd felvette a kanca tempóját.* |
-Felőlem mehetünk. Örülnék neki. -*bólintott mosolyogva Estel, és lassú, könnyed léptekkel elindult az erdő felé, közben alaposan szemügyre véve mindent, amit csak látott, hogy megjegyezze mi hol van.* |
*Evián mosolyogva nézett Estelre.*
- Én szívesen megmutatnám a környéket, ha járatos lennék errefelé. De mivel Én is nemrég jöttem...
- Mindegy. Ha beleegyezel, elmehetünk körbenézni. |
*Amaurëa Estel egy darabig elgondolkodva nézte a csődört, majd csöndesen, mintha nem tudná eldönteni, meg merje-e kérdezni, így szólt:
-Nincs kedved megmutatni a környéket? Tudod, nem nagyon ismerek errefelé semmit... |
- Én is jól aludtam. Neeem, nem Te ébresztettél fel. Egy huncut pillangó volt a "merénylő" - *válaszolta Evián.
A válasz után elkezdett legelni. Fel-felfigyelt minden apró neszre... Szerencsére semmi rosszatakaró lény nem járt erre.* |
*Amaurëa Estel hátrapillantott és a csődörre nézett, majd mosolyogva válaszolt.*
-Jól, köszönöm! És te? Ugye nem én ébrsztettelek fel? |
*Eviánt egy kis szemtelen pillangó ébresztette fel. Fejét felemelte és látta, hogy Estel már felébredt és már javában reggelizik. Evián is felkelt. Nyújtózott egy nagyot, megrázta magát, csak ezután szólalt meg.*
- Jó reggelt Estel ! Hogy aludtál ? - *kérdezte barátságos mosollyal.* |
*Amaurëa Estel kinyitotta a szemét, és az első dolog, amit meglátott, hogy a nap épp az imént kelt fel. Vagyis ismét egy egyszarvú alakját viseli.
A második dolog, amit észrevett, az a halk szuszogás volt a másik oldalán. Hátrapillantott a válla felett, és meglátta a békésen szendergő Eviánt. Tehát a csődör még nem ébredt fel...
A hamradik dolog, amit elégedetten nyugtázott, hogy a rét telistele van finom, zsenge fűvel és sok-sok ízletes virággal, ő pedig nagyon éhes. Felállt és megrázta magát, így hosszú, aranyszőke sörénye ide-oda libbent, ő pedig nekilátott a reggelinek, és jóízűen harapott egy falatot a friss fűből és virágokból. Rémlett neki, hogy látott valamerre egy kis patakot vagy tavacskát is a környéken, úgyhogy ha itt már jóllakott és Evián is felébredt végre, nyugodtan elmehet inni is.* |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|