|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Az emberek bepréselődtek a fák réseibe és feléjük rohantak!!!!
- Ne! - ordította.
Sokuknál íj volt és mindenféle egyéb fegyver.
'Igazam volt! Ölni jöttek!'
- ELÉG! - ordította.
Kristályos, átlátszóan sárga szarva a Nap fényével izzott fel, majd vakító fény özönlötte el a fákat!
És mire a fény elhalt, az emberek tovatűntek!
Vagyis....
A fák mindenütt furcsa formájúvá váltak...Itt-ott tagok nyúltak ki a törzsekből, másutt maguk a fák tűntek...különösnek....mintha földön kuporgó, vagy épp összerogyó emberek volnának! |
*Porthos kicsit széjjelebb tette lábait, hogy jobban kitámassza magát, aztán pedig a "bejáratot" bámulta.* |
- Igen, igen. - helyeselt.
Lépteket hallott a fatörzseken kívülről, így befogta a száját, és fülelt. |
- Én csak felajánlottam ! - *mondta Porthos egy vállrándítás közepette.*
- Hm, szép kis kör. Így könnyebb dolgunk lesz. - *állapította meg, miközben végigmérte a varázzsal növesztett fákat.* |
- Ja, persze! - vágott vissza gúnyos, "na ne nézz már hülyének!" hangnemben.
- Remélem ez beválik! - mmondta egy új ötlettől vezérelve.
Intett egyet a semmibe a fejével, mire hatalmas, vastag törzsű fák nőtték be az egész patakpartot. Körülöttük épp hogy maradt némi szűk, szabadabb tér.
- Na, most meglátjuk mit szólnak a közvetlen mágiához! |
*Porthos hallott néhány ferecsegést abból az irányból, ahonnan jöttek.*
- Még elmehetsz - *jegyezte meg Scythora nézve.* |
Dühödten dobbantott.
- Jobb lenne lelépni! - horkantotta.
- De mindegy...Akkor maradjunk... |
- Ha nem több oldalról támadnak, akkor nincs esélyük...
- Mivel sok mindent még nem is tudunk, jobban tesszük, ha megvárjuk Őket és kiderítjük. |
- Hm, legyen hát.
- De valamit job bha tudsz: most fel lesznek készülve!
- És nem tudom, hogy most mit fognak majd tenni, mi is a céljuk. Lehet, hogy az előző leckével azt értük el, hogy már nem élve kellünk nekik, hanem....csak a szarvunk.... |
- Jöjjenek csak. - *mordult fel Porthos.
Ő is közelebb lépett a patakhoz és ivott egy kevesen. Utána kicsit belelépkedett a patakba és fájó lábát belehelyezte a vízbe.* |
A vízhez lépett és inni kezdett.
Aztán felegyenesedett és fülelni kezdett.
- Jönnek utánunk! Nem maradhatunk soká! - mondta figyelmeztetőn. |
*Zenit felidézte, ahogy az imént sikerült felemelnie az agyagtömböt.
Most ugyanígy tett, csak jobban koncentrált, mivel többet akart felemelni. A tömbök 1 méter magasra felemelkedtek és Zenit előtt lebegtek. Zenit elindult előre és az agyagok is elindultak előtte.
Hátranézett a segítőkre. Intett Nekik, hogy jöjjenek és elindultak vissza a Sötétség Birodalmába.* |
 Széllé alakult és könnyedén felkapta az agyag felét.
- Akkor indulás! - zúgta vidáman, felemelkedett az erdő fölé és nekiindult. |
- Rendben.
*Zenit fordult is és indult az erdő fái közé.
Néhány lépés után azonban rájött, hogy nem kell elmennie, mivel épp most jönnek vissza.*
- Na, most jönnek.
*Zenit szemügyre vette, hogy mennyi fát hoznak. Mind a négyen egy nagy darab valamit húztak. Zenit nem tudta kivenni a sötétben, hogy mi is lehet az.
Aztán ahogy közelebb értek, már látta:
Egy kis szekérféleséget tákoltak fából, igaz, kerekei nem voltak. A földön húzták, de láthatólag nagyon sok fa belefért.
Amikor teljesen megérkeztek, Zenit megdícsérte Őket, hogy nagyon ötletes a megoldás.
Aztán Asylonhoz fordult.*
- Azt hiszem, akkor mehetünk is. |
| - Rendben! Hívd a többieket! Én meg maradok itt a tömbökkel addig. |
- Igen, tudom.
- Akkor majd még meglátjuk.
- Nyugodtan hagyhatod Nekem a felét. Nehogy megerőltesd magadat ! Mit kezdenénk egy megerőltetett csoportvezetővel ?
*Miközben Zenit beszélt, alaposan szemügyre vette az agyagtömböket.
Aztán amikor elhallgatott, akkor meg gondolkodott.
Az járt a fejében, vajon sikerülne-e, ha megpróbálná.
~Végülis megpróbálhatom... Miért is ne ?~
Erősen összpontosított. Az egyik agyagtömb egy kicsit megemelkedett a levegőben. Zenitnek ez a magasság elég is volt. Most megpróbálta jobbra-balra mozgatni. Ez már egy kicsit nehezebben ment, de végül csak engedelmeskedett a tömb.
Óvatosan leengedte a földre és Asylonra nézett.*
- Asszem menni fog. |
- Én ennek több mint a háromnegyedét vihetem....Ha nagyon nekidurálom magam, akkor az egészet! De a minden éjjelnél én ritkábban jönnék. Egyrészt gyanússá válhatunk...másrészt Evere is vigyázni kell! Mágikus fal ide vagy oda, ő akkor sem képes még varázsolni! - mondta figyelmeztetően.
Ő is kiment a vízből. |
*Zenit is beleugrott a patakba.*
- Nekem viszont annál inkább kell a fürdés.
- Mit szólna az a négy segítő, ha így látna meg ?
- Mondjuk te is elég viccesen festenél, hogy ha eltűnteted a testedet, és egy nagy agyagcsimbók lenne csak látható ! - *itt elnevette magát.*
- Vagy nem is ! Biztos már annyira ragaszkodik hozzád, hogy veled együtt eltűnne...
- Na jó, abbahagyom.
*Még egy kis ideig a vízben tartózkodott, aztán kisétált a partra.
Megrázta magát.
Aztán az agyagokra pillantott.*
- Ennek mennyi részét tudod egyszerre elvinni ? A többit viszem Én. A többiek meg azt, amit vágnak... És az egyenlőre elég is lesz. Aztán lehet, hogy minden éjszaka így ki kellene jönnünk... |
Még a folytatott munka közben is gyakran felnevetett, de végül hátrapillantott és elkomolyodva megszólalt:
- Zenit! Ennyi elég lesz! Valahgy el is kell vinni! És jobb, ha nem hagyjuk itt a tevékenykedésünk nyomait!
Azzal beugrott az előttük folyó, épp duzzadt patakba!
Ezzel nemcsak Zenitet fröcskölte le, hanem újabb élvezetet nyújtott magának!
- Ugyan nekem nem kell fürödni, de ez most kellemes!
|
- Ne ... ne ... ne röhögj ! - *próbálta kimondani Zenit, de a szavak között Ő rá is rátört a nevetés, mert elképzelte, hogyan is nézhet ki. ezek után még maga előtt látta Asylont, és ez mát épp elég volt, hogy ne tudja magát visszatartani...
Így hát jó ideig nevettek egymáson.* |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Az emberek bepréselődtek a fák réseibe és feléjük rohantak!!!!
Széllé alakult és könnyedén felkapta az agyag felét.