|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Megrázta sörényét.*
- Bárcsak mindenhol így lenne.
*Oldalra billentette fejét és elügetett.* |
Visszanézett.
- Épp azért jó hely ez még, mert vigyázunk rá......
Horkantott. Szemeiben vidámság csillant.
- A Sötétség itt van.... - mondta a másik lényre mosolyogva furán..... |
*Gamar nézte az elfele menő unikornist.
~Túlaggódja.~*
- Én úgy gondolom, hogy ha már ide is eljönnek a sötét lények, akkor már igazán baj lesz! ezt pedig nem fogjuk hagyni. Ez a jelenlegi helyek közül az egyetlen, ahova sötét lény NEM léphet be. Különleges varázs védi! De ugye ezt nem kell magyaráznom?! Természetesen itt is vannak veszélyes helyek, de legalább nem a sötét miatt veszélyes.
*Megfordult és indult tovább.* |
 Kárhozat egy ködtől tiszta folton állt.
- Gyere le! - kiáltotta fel a fehér pegazusnak.
Könnyedén körülnézett, megrázta a sörényét, és várt. |
 Messziről meghallotta Fantom hangját!
-Itt vagyok!-Kiálltotta és felröppent a levegőbe!
-Fantom!Itt vagyok!
De nem találta párját!Itt fönn a vihar tombolt, lenn pedig sűrű köd volt... |
 Repült, repült a folyó felett, ami csak nem akart neki segíteni. Kiáltásaira csak a visszhang válaszolt.
Végül elért egy nagyon-nagyon jól ismert szakaszához a lassú, lusta víznek.
'Itt kezdődik a Sötét Szakasz...' gondolta, ahogy a folyó kettévált vizének kisebbik ágát nézte.
'Oda biztos nem ment! Nem lehet! Nem és nem....'
Aztán mégis afölé az ág fölé röppent, és gyorsan suhanni kezdett a távol felé.
- Berkenye! Berkenye! |
Berkenye dideregve állt egy hekólyen ezen a szívszorító koszos, büdös és hideg helyen!Kétségbeesetten kiabélt megint!
-Fantom!Hol vagy?
-És én hol vagyok?-kérdezte már halkan magától.
|
Fantom végül visszanézett, hogy hová lett a párja.
És rádöbbent, hogy sehol sincs!
'Jaj, mi lett vele?!' esett kétségbe.
Az aggodalom, mint valami gonosz kéz, összeszorította a torkát.
Felrepült, és próbált megnyugodni.
- Berkenye! Berkenye! - kiabálta, és suhanni kezdett a víz felett. |
Berkeye lassacskán lemaradt.egyenesen ment tovább és amikor már feleszmélt nem ugyanabban a folyóban volt, és nem látta Fantomot sem.
Egy varázserő elvezette párjától és most egy nagyon hideg helyen, egy hegyekkel körülvett völgyben volt.Rögtön kiügetett a tóból.Majd megfagyott és azt sem tudta hol van!
-Fantom!hol vagy?-Kiáltotta a nagy világba. |
Sietett, sietett, és ahogy a víz lassan már a szügyéig ért, meglátta! Jó oldalon mentek be, így akár a vízből is felléphettek a lépcsős emelkedőre, ami a kanyon falába benyúló járathoz vitt.
Fantom nagyon örült a kivilágított, bizarr és csodás lényektől nyüzsgő járatnak. |
| Berkenye is belegázolt, de ő óvatosabban.Lassan sétált Fantom után.Valamiért kezdett lemaradni... |
Nemsokára lent voltak a víz mellett. Itt, a szélén, a folyam gyenge sodrú, sekély, békés volt, így Fantom csak belegázolt, és ment előre, amerre a víz folyt.
Mellettük a kanyon falai csak emelkedtek.... |
Berkenye csak nézelődött.Nem szólt még mindig.De nem azért, mert nem tetszett neki a hely...
De, az igenis tetszett.
itt nem tartott semmitől, ezért már nem simult annyira párjához.Szépen sétált lefelé a vízhez... |
- Nah, ez itt egy jó hely lesz.
Egy nagy folyó mellett álltak, ami egy kanyont vágott magának, így alattuk vágtattak a fekete habok. A falon utak vezettek lefelé, szépen lejtve, és egész a víz mellé vezettek.
- Gyere! Menjünk le! |
| Berkenye nézelődött, de nem szólt!Párjához simulva sétált tovább! |
Megálltak a BoszorkányVidék szélén. Egy óriási, fekete pusztaság szélén álltak, ami felett, a feketéskék égen hatalmas villámok cikáztak.
- Ma, úgy látszik épp ilyen kedve van.... - morogta.
Átkarolta Berkenyét.
- Gyere! Menjünk beljebb.
Elindult a lapály közepe felé. |
- Attól, amit idevonzhat, attól tartok én! - csattant fel.
- Ez még biztos vidék. Nem véletlen a neve....De ha ez oda lesz.....sokminden oda lesz vele!
Ellépett a fa mellett, és elindult egy úton. Túlságosan felidegesítette magát ahhoz, hogy emlékezzen mennyire riadt és félelemmel telt volt nem is olyan rég. Feldúlt volt, és mostmár pattanásig feszültek az idegei!
- Akármilyen varázs vészt hozhat oda, ahol használják, ha a Sötét lényei megérzik. Ha úgy döntenek, hogy utánanéznek... - mondta keserűen, gúnyosan, fújtatva tovább vonulva. |
- Varázslat? Hiszen alig van benne... Negatív hatása meg egyáltalán nincs. |
Kicsit közelebb lépett, de még mindg szemben állt a lénnyel. Oldalra sandított, alaposan megnézte a jeelt, majd ezt mondta:
- Nem örülök a varázslatnak itt. Itt vigyázni kell vele! Nem tudom pontosan mire akarod használni...de remélem nem lesz belőle baj. - hangjába szorongás vegyült. |
- Nézd meg, ha annyira akarod!
*Odébb állt, helyet hagyva a fa előtt. Részben érdekelte, hogy mit fog szólni az unikornis a "remekműhöz". Másrészt meg kíváncsi volt, hogy mire jut vele.
Végülis mindenkinek mást mond egy hold.* |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Kárhozat egy ködtől tiszta folton állt.
Messziről meghallotta Fantom hangját!
Repült, repült a folyó felett, ami csak nem akart neki segíteni. Kiáltásaira csak a visszhang válaszolt.