Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Amarrus nem volt ostoba. Másfajta pajzsot emelt maguk elé, ez rettentő villámcsapást adott a hozzáérőnek.
Az ellenfele nagyon erős mágiával rendelkezett, Amarrus biztos volt benne, hogy a pajzsok (főleg az, amit egyszer már felhasznált), nem sokat fognak érni.
Figyelve a sötét lényt, elmélyülten gondolkozott azon, hogy mit is tegyen..... |
*Ryli szájtátva nézte az eseményeket.*
*A démon ellökte magát a buckától. Ismét a levegőben lebegett. Csuklyája füstölgöt.
Egy ideig még némán állt, majd sebes tempóval megindult a két lény felé.* |
Amarrus nem várt tovább. A pajzs óriásit villant, majd hirtelen szélrohammal előrelódult, elsodorta a lényt, és a legközelebbi buckához vágta! Csúnyán összeégette a démon testét, bár nem végzetesen.....
'Megismételhetem.....De van erősebb is! Ez még a szellemeket is megégeti! Neked sincs sok esélyed!' |
*Ryli pillanatok alatt közvetlen Amarrus mellett állt.*
*A kinyújtott "karok" mintha egy pillanatra megtorpantak volna a levegőben, majd folytatták a közeledést.
Már csak mm-ek választották el a pajzstól...* |
'Maradj mellettem!' parancsolta a fiatal csődörnek.
Aztán pajzs emelkedett eléjük. Derengő remegés volt, de érezhetően erős.
'Nem javaslom, hogy velünk próbálkozz. Takarodj, vagy elpusztulsz!' zengte a démon felé. |
*~Egy démon...~-felelte kurtán.
Előre nyújtotta karját, amiből fekete, hullámzó kötelek nőttek ki.
~... aki mágikus lényeket gyűjt be.~-fejezte be a mondatot.*
*Ryli a feléjük közeledő kötelek láttán elkezdett hátrálni.* |
Nem kerülte el a figyelmét Ryli reakciója, de most mást készült tenni. A védekezést korainak tartotta, bár mindenféle pajzs várta, hogy akármikor maga (vagy maguk) elé emelje.
'Ki vagy?' kiáltotta telepatikusan a furcsa alaknak. |
*A csuklyás rém közelebb lebegett. Miközben közeledett, elviselhetetlen bűzt árasztott magából.
Végül 4 méter távolságban megállt.*
*Ryli közelebb lépett Amarrushoz.* |
Amarrus érdeklődve nézte az alakot.
'Mi lehet ez?' töprengett. |
*Egy hosszú lebernyeges alak lebegett el nem messze mellettük. Amikor megpillantotta őket, lelassította lebegését és visszafordult. Megállt egy fél méterrel a föld fölött.
Csuklyája eltakarta arcát és egész testét.*
*Ryli moccanni sem bírt.* |
'Na vajon?' mondta csak úgy magában. |
*Rylit kifejezetten vonzotta a lehetőség, hogy elvágtasson. Se szó, se beszéd...
Végül a józan ész magához térítette és nem mozdult.
Néhány perc múlva suhogást hallot és mintha nagyobb szél kerekedett volna.* |
Csendben és türelemmel figyelve felfelé ő is várt. |
*Ryli elszégyelte magát és csöndben maradt.* |
A fiatal lényre kapta a tekintetét, ami valósággal izzott!
A "hangja" dühösen, szigorúan, rendreutasítóan szólt:
'Én sosem szórakozom! Mostmár valószínűleg észrevett, hála annak, hogy épphogy nem kiabáltad ki a jelenlétünket a világba a bucka tetején! Menekülni késő. Míg mi a buckákat kerülgetnénk, ez az akármi utolérne. Ha kimegyünk nem lesz fedezékünk. És elmehetnénk..egy módszerrel. De néhány igen-igen erős mágikus lény még úgy is követhet, és épp ezek azok, melyek a menekülést felhívásnak veszik....Sokszor érdemes megállni a rohanás helyett...' |
- Megvárjuk, hogy idejöjjön ? Szórakozol ? |
'Várunk.' |
- Nem, nem repül. Lebeg. Vagy suhan. Mit tudom Én, hogy kell ezt mondani...
*Lepillantott Amarrusra.*
- Igen, jó lenne, ha lemennék innen...
*Lenyargalt Amarrus mellé.*
- és most ? |
'Akkor jó eséllyel repül. Mostmár úgyis mindegy, de akár le is jöhetnél a bucka tetejéről.....Akár barát, akár ellenség, az óvatosság nem árthat...Nemsokára úgyis kiderül...' |
- Igen, Én is így gondolom.
*Összeráncolta szemöldökét.*
- Olyan, mintha lebegne. Nem is a földön jön, hanem lebeg !!! - *mondta rémült hangon.* |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|