|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Amon, Névtelennel ellentétben igencsak meglepődött a hirtelen befutó kis pingvinekre: de látva, hogy semmi rossz nem származik belőle, csak a reggelit szolgálják fel, megnyugodott, és a csődör mellé lépett. |
 Nagyot nyújtózott.
Aztán a pulthoz sétált.
- Jó reggelt! - köszönt hangosan.
Nem is lepődött meg, mikor négy-öt pingvin tűnt fel mögüle.
- Reggelizni szeretnénk! |
| -Jó ötlet.-egyezett bele Amon, és együtt leballagtak a földszintre, ahol még mindig híre-hamva sem volt életjelnek. |
Csöndben rendbeszedte tollait.
- Menjünk le! |
Amon majdnem hátrahőkölt az égető pillantástól.
'Mi baja lehet? Valami rosszat mondtam?' kérdezte magától, és kicsit elszomorodott, kis időre visszatérve régi, szomorú és félénk önmagához... |
Komoran, égő pillantással nézett a kancára. Mit akar tőle ez a lény? Sokkal fiatalabb, és alig csapódott hozzá.....Mit akarhat? Miért válaszolna a kérdésére?
De az álom....az óvatosságra intette. Tudta, hogy az álmok fontosak. Az elméje különös sarkai üzenhetnek neki azokon...De mennyiben lehetne bölcs és felelősségteljes dolognak mondható egy álomra hallgatva feladni korábbi önmagát??? Hisz a Dimenziókban van! Ahol semmi sem normális.....
Ahol minden megtörténhet...
- Különös álmom volt.... - mondta ki végül halkan. |
Furcsán nézett a csődörre.
-Engem nem versz át!-jelentette ki felvetett fejjel.
-Halljam, mi a gond? Egy rossz álom? Vagy...-itt elbizonytalanodott- emlékek? |
- Semmi - mondta gyorsan, és ő is felkelt.
Közben nem nézett a kancára, és igyekezett kiverni a fejéből álmát. |
Halkan felnyihogott, mikor felébredt. Ez már szokásává vált az évek során. Fénylő sörényét megrázva nézett fel; ekkor vette észre, hogy Névtelen már ébren van. Hirtelen a fejébe tódult csodás álma... ami nyomban szertefoszlott, mikor felébredt. A csődör értetlen arcát látva megkérdezte:
-Mi a baj Névtelen? Mi történt?-majd feltápászkodott, és kinyújtóztatta kecses ívben hajlott nyakát. |
Ő is álmodott, de ezúttal hihetetlenül csodásat.
Egész eddigi élete rémálmokkal teli éjszakákat jelentett.
De most........azt álmodta, hogy felhők közt szárnyal.....és alatta a mélyben egy rózsaszín test száguld.
Ki akarta venni a részleteket, ereszkedni kezdett, gyanú költözött a szívébe, aztán hirtelen felriadt.
Levegő után kapkodva nézett az alvó Amonra.
'Mi?..............' |
Álmodott. Egy csupa felhő helyen járt, és nem volt ott senki. Körülnézett.
"Olyan valóságos..."gondolta álmában, és tovább baktatott. Aztán változott a kép. A felhők bokrokká és fákká alakultak, azokká a fákká, ahol nemrég Névtelennel még csemegéztek. A csődör is ott volt... és csodák csodájára mosolygott, sőt, nevetett Amon felé. Mindketten nevettek, majd Amon közelebb lépett hozzá. Majdnem összeért az orruk, de ekkor felébredt. Csalódottan sóhajtott, és az igazi Névtelenre nézett.
"Bár igaz lett volna..."gondolta magában. |
| Ő is elkóborolt az álmok vidékére. |
| Halkan szusszant egyet, majd a szalmazsákon, ültében lehajtotta fejét, és nyomban álomba merült. |
| - Nem - dünnyögte halkan, már behunyt szemekkel. |
Amon hirtelen elálmosodott; de nem akaródzott neki kimenni a szobából, és egyedülmaradni. Halkan megkérdezte:
-Nem baj, ha itt maradok? |
| Nyugodtan lehajtotta a fejét, és aludni készült. |
Amon érezte, hogy rossz pontra terelődött a szó, így hát nem ejtett több említést ehhez a témához, inkább lehuppant egy szalmazsákra, ami a sarokban hevert. Egy ideig gondolkozott, hogy mit mondjon, de aztán felhagyott vele.
"Nem akarom faggatni... így is néha túl messzire megyek."gondolta önmagát szigorítva. |
- Nem - morogta komoran, és másfelé nézett.
- Én nem bízom a változásokban.... |
| -Igen... köztük vagyok én is.-mosolyogtt Amon.-És te? Könnyen veszed a változást?-kérdezte a csődörre nézve. |
Könnyedén felelt:
- Sokunknak nehéz megszokni a biztonság és nyugalom gondolatát... |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Amon, Névtelennel ellentétben igencsak meglepődött a hirtelen befutó kis pingvinekre: de látva, hogy semmi rossz nem származik belőle, csak a reggelit szolgálják fel, megnyugodott, és a csődör mellé lépett.
Nagyot nyújtózott.