Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Csaknem egész napos fárasztó menet után, már esteledett az esőerdőben, mikor Ködláng megállt.
- Előttünk van az erdőnek az a szakasza, ahol mind találunk magunknak pusztítanivalót. Eredetileg afféle gyík- és kígyó-emberfélék éltek itt, de mikor a Sötétség megjeent, java részük elmenekült. A házaik itt maadtak. Azokban bármi lehet, amit csak a Sötétség idehozhatott.
Előre és felfelé intett a fejével.
- Fent, a lombok közt lehet látni azokat a nagy gömböket. Azok a hajdani házak. Van belőlük pár száz.....Én azt javaslom, hogy átrohanok, akkor felriadnak, és megfordulva "két tűz közé" vehetjük őket. De az fix, hogy Ti okozhattok nekik meglepetést! |
Ízisz követte őket és várt. |
Könnyedén ügetett előre. |
Andron rögtön utána ugrott!
-Hát akkor?Mire várunk? |
Biccentett.
- Való igaz. De nem kell mindet összevagdosni. Ezek nem a sötét lényei.
Könnyedén szippantott egyet a levegőből, és belépett a két óriási vörös virág közé újra.
- De akik erre vannak, azok azok! |
Nem nagyon rezzent meg az előbbiek láttán, viszont ekkor fölé került az a dolog, de ő csak mereven állt.Egyszer csak megsuhintotta szarvát, s a valami apró darabra hullott.
-Ezzel se kell többet törődni.... |
- Én ezt azért nem mondanám. - mondta lassan, felfelé kémlelve, aztán hirtelen jó méterrel odább rúgta Andront, és maga is elszökkent onnét.
Hatalmas, ujjnyi tüskés akármi vágódott le földrengetően oda, ahol az imént álltak.
Aztán felemelkedett és eltűnt.
- Itt mindig késznek kell lenni mindenre. - mondta szárazon. |
-Hát hogy mostmár mindenki itt van....Mit csináljunk?Mert hogy rajtunk kívül egy árva lélek nincs a közelben az fix!
Nézett hátra a két unikornisra! |
Eredetileg siettetni akarta, de gyorsan kitalált valamit válasz gyanánt:-Csak mondani akartam, hogy nagyon szép ez a hely csak rosszul esően meleg..... |
Kilépett két óriási, vörös virág mögül.
- Tessék, Ízisz. - mondta készségesen, kissé körülpillantva.
Igen, jól emlékezett. Zsúfolt, párás, színes.....veszélyes.....
De azért volt valami hangulata, ami miatt ő is úgy érezte, hogy jó, hogy itt vannak. |
Bólintott, majd hátra nézett:-Ködláng! |
Andron, mivel lemaradt, most utána ügetett és mellette megállt.Körülnézett!
-Egészen jó hely!Tetszik!Csaaak nagyon meleg van!
Egyet előrébb lépett és úgy nézett még jobban körül! |
-Azt hiszem itt volnánk!-lépett az erdőbe Ízisz.Lenyűgözte a sűrűség, a fülledt levegő, ami nem esett neki jól, mégis mélyeket szippantott belőle, hiszen ilyet még nem érzett. |
- Én ennél sokkal egyszerűbb utat ajánlok. - mondta és elmosolyodott.
Aztán egyik szárnyát kinyújtotta, megérintette Eve-et és semmítődtek!!!
Pár pillanat múlva a levegő megtelt jelentléttel, Asylon Zenitet is magával rántotta...
és a következő pillanatban ott álltak a Sötétség határán.... |
- Jó, akkor indulhatunk is.
*Zenit egy kicsit jobb kedvre derült.*
- Ömm, már csak azt kéne tudni, merre van ebből az esőerdőből a kifelé vezető út... |
Asylon pár pillanatig döbbenten hallgatott.
- Nem tudom ez mennyire jó ötlet...De mivel, ha jól sejtem, mindenképp odamegyünk...és mivel rám úgysem hat....felőlem mehetünk....
Eve csak nézte a kettőst. Neki semmit sem mondott Opál előző pár mondata.
- Én megyek. - mondta bizonytalanul. |
*Zenit nagy levegőt vett.*
- Hát, amikor még nem tudtam, hogy lesznek társaim, akkor úgy gondoltam, hogy elmegyek a Sötétség birodalmába, oda, ahol a csata volt és ahol elpusztították a Nagyurat. Oda, ahol fogságban voltam.
- Hátha beugrana egy-két emlék, aminek hasznát vennénk... |
Testet öltött és megállt a testvérekkel szemben.
- Mondd ki, amit akarsz! Ne tartsd vissza!
Evenion kérdőn pillantott öccsére. Ő is érezte, hogy valami mondanivalója van, de nem akart megszólalni, mert nem volt biztos benne. |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|