|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Szerintem jó ötlet!Kíváncsi vagyok a szökőkútra!Te nem Vyare?-kérdezte boldogan!
-Szerintem menjünk, de ha nem akarsz akkor nem muszály! |
 Nem akart tolakodó lenni,de azért így szólt:
- Ha gondoljátok,szívesen elvezetlek benneteket az erdő mélyén lévő ligetbe.Igazán figyelemre méltó,hisz ott található egy szökőkútként kialakított forrás.Furcsa.Hiába van itt dermesztő hideg,a víze mégsem fagy meg.Úgy tartják mágikus ereje van.
Remélte,hogy elfogadják az ajánlatát.Ugyan sokszor vándorol egymagában,mégis mindig örömmel fogadja a társaságot.Nem szeretett volna most magára maradni.Türelmesen várt a válaszra. |
 Nagyon nem örült az idegennek.Föleg amiért latta ,hogy tetszik neki Wintermint.Csak biccentett egyet.
-Merre mennél?-kérdezte a kancát. |
| -Én Wintermint vagyok!Ő pedig-bökött orrával a csődörre-Vyare!-megrázta sörényét majd körülnézett, hisz ők is most jöttek! |
Nyájasan elmosolyodott.Ő is felmérte a kancát.Igazán gyönyörűnek találta.Ahogy a téli tájban fekete-fehér sörényfürtjeit lágyan lobogtatta a szél,kápráztatónak találta.
- A nevem Kohl. - mondta - Bennetek kit tisztelhetek meg? |
| -Üdv!-köszönt vissza és felmérte az érkezőt. |
Könnyedén,mégis erőteljesen lépkedett a hatalmas hóban a fák közt.Szeretett itt tanyázni.A táj egyszerüen mesébe illő volt,amogyan a hóból kiemelkedtek a szinte égig érő fák.És persze nem utolsó szempont,hogy kellőképp hideg volt számára.Méretes testével könnyen gázolt át a havon.
Egy pillanatra megállt és egy nagyot szippantott a levegőbe.A fenyők és a friss hó illata boldogsággal öntötte el lelkét.
Ekkor a nagy fehérségben két foltott pillantott meg.Egy kanca és egy mén volt az.Érdeklődve nézett utának,majd feléjük indult.
- Üdv! - biccentett mindkettőjüknek. |
Wintermint és körülnézett.Ezen a helyen még nem járt!
-Szép hely!-mondta végül. |
| Eléggé gyorsan lezajlott a teleportálás majd Vyare kiváncsian nézett körül. |
 Arilin hagyta, hogy a szél magával vigye. |
 *Prüszkölt, majd megrázta a fejét és felnézett.*
- Köszönöm az útbaigazítást!
*Abba az irányba fordult, amerre Arilin mutatott, majd ügetésre kapcsolt és eltűnt a fák között.* |
- Nem bánom. - mondta megrázta fejét.
Elmosolyodott, és kirázta szeméből a sörényét.
- Nagyon köszönöm, hogy visszaadtad a látásom!
Felugrott a levegőbe, és emelkedni kezdett.
Aztán egy irányba intett.
- Arrafelé van a befagyott tó. Ha abban az irányban mész kitartóan, eléred a fenyvest, vagy az erdőt, ha elvágysz innét. Jó szerencsét! |
- Rendben.
*Rámosolygott a fiatal pegunira.*
- Ha nem bánod, Én tovább állok.
*Körbenézett, hogy merre is menjen tovább.* |
- Nincsenek. Miért? - firtatta.
Közben körülnézett.
A rohanás közben, meg persze vaksága miatt, semmit sem látott a tájból.
Most tetszett neki a hó, a vele beborított fák és bokrok.
Bármennyire is tudta, hogy veszélyes időkben érkezett, és hogy komolynak kellene lennie, úgy érezte, ez a szépség magával ragadja, és felderíti.
Mosolyogva pillantott a csődörre.
- Szóval nincsenek társaim itt és most, de vannak messzebb. Az Árnyat leszámítva semmiféle baj nem volt, ami miatt szüksgem lehetne rájuk! |
- Én Frostigas vagyok.
*Ismét végignézett a pegunin. A jelenleg kissé halvány színekben pompázó Arilinról nehezen tudta feltételezni, hogy vakítóan tud ragyogni...*
- Arilin, vannak a közelben társaid? |
Tanácstalanul szólalt meg:
- Valószínűleg a fényemnek köszönhető...Meg a vakszerencsének...Néha, nagy veszélyben elég erősen ragyogok....A nevem meg Arilin. |
*Felhorkantott.*
- Minden árny nagyon erős.
*A pegunira pillantott.*
- Hogy hívnak?
*Megrázta a fejét.*
- Őszintén szólva csodálkozom, hogy meg tudtál előle szökni. |
- Nem messze a szélétől. - intett a szárnyával egy irányba.
- Bevallom, nagyon nem tudtam mit kezdeni vele.....Annyira erős volt..... |
- Egy árny? - *kérdezett vissza meglepetten.*
- Itt? Az örök Tél Birodalmában? |
Bólintott.
- Igazából nem csapat volt..... - mondta halkan, patáit nézve.
- Hanem egy Árny...... - suttogta, és kirázta a hideg. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
-Szerintem jó ötlet!Kíváncsi vagyok a szökőkútra!Te nem Vyare?-kérdezte boldogan!
Nagyon nem örült az idegennek.Föleg amiért latta ,hogy tetszik neki Wintermint.Csak biccentett egyet.
Arilin hagyta, hogy a szél magával vigye.
*Prüszkölt, majd megrázta a fejét és felnézett.*