|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Lejjebb ereszkedett és Calundren fölött lebegve így szólt.*
- Már látszik utunk célja. Ebben a tempóban 2 óra és odaérünk. |
 Pillantásával követte a sárkány röptét, de közben figyelt, hogy merre mennek.
'Nagyon nem lenne jó, ha eltévednénk a hajdanéltek városához.....' |
*Pactenanto időközben felszállt és a levegőből szemlélte a környéket.* |
Nyugodtan világított, és haladt az örök éjszakában.
Finom suhogás hallatszott, és lenge szellő borzolta a sörényét.
Szarva egyre erősebben kezdett világítani. |
 Timi felszállt és eltűnt egy kék ködben, az égen. |
 Ragyogóan elmosolyodott, és fejet hajtott.
- Felejtsük el!
Vakítóan felvillant, és szertefoszlott a levegőben....... |
-Hát akkor lépjünk tovább, és felejtsük el az egészet!
Timi hátrébb lépett egyet és meghajtotta fejét.
-Szeretlek!Kérlek felejtsük el!Megváltozom, csak ezt felejtsük el!
Aztán hattyúvá vált és várta Eris végső szavait. |
- Tudom, hogy én is hibás vagyok - mondta nyugodtan vállatvonva a remegő jelenés.
- De most ne vonulj vissza egy kagyló módjára, nagyon kérlek! A nevelő tudja egyszerre nevelni a lényeit, vagy veheti őket úgy sorra, hogy akivel többet kell törődjön több időt kap, aki önmagában már jó, az pedig csak ellenőrzést. A lényeink alapvetően boldogok itt, nekünk csak a körülményekre kell odafigyelnünk. Hogy mind boldog legyen. Ha pedig nem a lényeidről van szó, akkor ne ugorj nekem, hogy távozásra kényszerítelek, meg hogy azt akarom, hogy alapvetően megváltoztasd a lelküket! Mert erről sosem volt szó! Az átalakítás és a tönkretétel nem ugyanaz....Már mondtam - finomodott a hangja.
- Én is bocsánatodat kérem.....A többieknek pedig semmi baja Veled, csak verd ki a fejedből a sok hasztalan rágódást a Sötétségen! A Nagyúr halott, mindörökre. A lényeink szabadok, Tőle nem kell félnünk, így csak rajtunk múlik mit hozunk ki belőlük.....A Sötétség a Fénnyel együtt egyaránt része a világnak, ahogy a Halál is ott van az Élet minden pillanatában. Így van. A közbe eső idő viszont a miénk, és senki sem veheti el tőlünk.....
A távolba révedt.
- Legyen már vége a fájdalomnak! Megmondtam: a Bizalmam drága. De azt hiszem a barátok megérdemlik, hogy tévedések után elfelejtsük mi történt......Illetve....tanuljunk a történtekből....és lépjünk tovább....Valami újat építve.... |
-Jó....Hibáztam....Tudom!
-De nem erről van szó, hanem arról, hogy nagyon rosszul esett az, hogy azt mondtad, tönkreteszem és átalakítom szívem legszeretettebb helyét, Simbelmyne-t.Hagyjuk.....Túl vagyok rajta, tudom, hogy nagyon hirtelen volt a haragom.Bocsáss meg.Csak annyit hagy mondjak, hogy mostmár úgy is mindegy.Te már nem bízol bennem, Catly utál, a többi nevelő, meg szintén nem fog bennem bízni ha visszamegyek......Egyébként meg nekem nincs akkora erőm, hogy minden lényemet egyszerre neveljem.Én csak sorra tudok haladni mindegyikkel.......
-De ez is mindegy.....mostmár......Én belátom, hibáztam, de azt tudom, hogy nem csak Én..... |
Hidegen nézte az alakot szemben.
- Te is megbántottál engem. Észre sem vetted....Vagy úgy jobban örülnél, ha minden lényem vicsorogva rontana a tieidnek, ha sértés esik? Igazad van...Sok bánat oka lett ez a veszekedés, sok szomorú dolog történt. De én meg akarom változtatni ezt. Jóvá akarom tenni a rosszat. Nem tudom Te miért nem. A Birodalomnak hiányzol. Soha senki sem tartott hülyének, ezt Te magyaráztad be Magadnak. A lényeidet megnevelhetnéd, ne mondd, hogy nem. Ez türelem és szeretet kérdése. De a lények éljenek ahogy akarnak. Ők boldogok lehetnek. Ami viszont Téged és engem illet......Én meg fogom keresni a boldogsáot. Ha Neked a szomorúság jó, akkor legyen, de Te is tudhatnád, hogy milyen könnyedén megváltoztathatnád mindezt. Igen, a Bizalmam drága. De nem lehetetlen megszerezni. Neked az egyetlen hibád, hogy nem is próbálsz változtatni és változni. Pedig az az élet része. A sebek begyógyulnak, és meg lehet tanulni, hogy többé ne sebesülj meg úgy...De a fájdalomban és a sebesülésekben is akadhat tanulnivaló....Timi, nekem nem votl bajom Veled, csak nem tetszett, hogy kifordulni kezdtél önmagadból. Nem is hallgattál a korábbi intő szavakra, hát keménynek kellett lennem. Ghost és Machos kapcsolata jó példa arra, hogy a sötét lényeknek is van szíve, és lehetnek jó magaviseletűek, csak akarni kell. Sötét Herceg is eriszi volt, soha ne feledd! Ha rövid ideig is, de hozzánk tartozott! Nem egy őrjöngő dúvad.....Vadnak lehet, hogy vad...De hogy úgy viselkedet kicsi kancákkal, ahogy...az a határtalan elkanászodás jele! Végre biztonságban érzi magát, végreb oldog...hát messzire ment. A Te hibád, ha nem foglalkozol ezzel! Ez nem megbántás. Nem fölényeskedés. Ez nem az én gőgöm a Te szíved ellen. Nem arról van szó, hogy elragad a Sötét. Nem a szeretet ellen szólok. Ez tény. A vad kutyát is csak úgy tarthatod, ha megneveled. A lényeid meg lehet, hogy hatnak Rád, de csak akarat kérdése, hogy Te ellenállsz-e, és neveled-e őket. A Mágia a szívben lakik, ahol azt kellene akarnod a harmonikus együttélésért, hogy végre észrevegyék: ahogy nekik, úgy másoknak is van szíve és személyisége, és akkor minden lényed megértené, hogy mit tehetnek meg, és mit nem. A szív hatalma az igazi hatalom. Nem az elemek és a bűviék. Szabadjára engedni a lényeinket lehet...de a többiben kárt tenni nem! Ezt pedig el kell fogadnod. Nem lenyelned kell, hanem megérteni, és elfogadni. Ez pedig jó dolog. Mindenkiért tennéd. Magadért, és a szerelmekért is.....Szeretlek, mert jó a szíved. Csak az számít. Hogy sötét-e egy lény, az nem okozza a gonoszságot.....
Megrázta hosszú haját, és ködös alakja egyre bizonytalanabb lett.
- Fogy az időm.....Sok erőm elveszett, és így is kockáztatok, hogy megértessem Veled: nem vagy hülye, nem akarja senki, hgy elmej, és nem önmagadból akarlak kiforgtani, hanem azt akarom, hogy békében éljünk együtt! Mind. Mert ez Simbelmyne. Ha harcolni akarsz a lényeiddel, az az ő kínjuk is lesz. Simbelmyne-é is. Mindünké. Én a helyedben legyőzném a fájdalmam és a konokságom, és meggondolnám, hogy biztosan jól hallgatok-e a szívemre. Mert ott már nagy baj van, ha mindenkinek fáj.....És meg kell találni a megoldást! Legend majd megtalálja az útját...ahogy mindnyájan. És Simbelmyne-ban fogunk élni. Együtt. De ehhez fontold meg, hogy valóban olyan nagy dolog-e néha rászólni a lényeinkre, ami nem beavatkozás bárki szívébe, nem megtörés....hanem etikett-lecke. Amit egy gyereknek, egy kutyának is megtanítunk. |
-Igen!Vannak Sötét lényeink.Neked is és nekem is.Mindketten máshogy bánunk velük.Valószínű, Te biztos többet foglalkoztál velük, hogy olyanok amilyenek.De akkor valőszínű Én nem.Tudnék mondani sokmindent.De már csak a történet végét mondom.....
-Szeretlek és szerettelek Eris.Amikor megbántottál, az nagyon-nagyon rosszul esett.Nem tehetek róla, hogy az egyik lényed megsértődik, a másik meg nem hajlandó semmit mondani.Tudom, hogy mindenki ellenem van és tudom, hogy nem az egész az én hibám, volt, de már csak Én folytatom.Folytatom, mert lealáztál....Mostmár azt is tudom, hogy muszáj lenyelnem az egészet.És azt is, hogyha kibékülünk, nem fogsz bennem megbízni, éppúgy, mint Legendben.(Lehet, Én sem fogom már annyira élvezni a szerepezést!)De mostmár biztos, hogy nekem kell lenyelnem ezt mind, mind ami itt van.Persze akkor is, ha....mindegy.
-Szóval befejeztem.Vége.A lényeim viszont olyanok, amilyenek.Még az Én szavamra sem fog mind megváltozni.Sötét Herceg.... |
Felvonta a szemöldökét.
- Erősen túlzol, és nem is figyelsz arra, amit mondok. Konok vagy, igen. Meg sem hallod, amit közölni akar Veled mindenki. Nem tudom mely lényemre gondolsz.....Elég sokan pusztítottak a Sötét Nagyúr idején - nézte tűnődőn Timit.
- Mindenesetre észrevehetnéd magad! Soha senki sem kérte a lényeidről való lemondást, sem az eltávoztod. A veszekedéshez ketten kellettünk. Ami pedig a tönkretételt illeti. Én ilyet sosem mondtam. Azt mondtam átalakítod. Nem ugyanaz. Nagyon nem. A Birodalmat mind alkotjuk. A pusztítással is hozzáteszünk valamit a történetéhez. Így lesz hatalmassá. De a jámbor bíbrok fákat nem lenne szabad bántani, ahogy egy unikornist, pegazust vagy pegunit sem hasítunk ketté........
- Nézd. Sosem kértem, hogy légy olyan mint én....Nem is akarom, hogy bárki azokon a dolgokon keresztülmenjen. De az Neked sem jó, és a lényeidnek sem, ha nem is igyekszel nagy makacsságodban a helyzet javításán. Bajt csináltunk. Te és én. A helyrehozatalához szintén ketten kellünk. Sajnálom, ha megbántottalak. De éppen megmenteni akartalak a Sötétségtől, ami felé sokan láttunk sodródni.....Nem a lényeid, hanem vielkedésük, amit miatt Te vagy a felelős, voltak a figyelmeztető jelek. Nekem nincs és soha nem is volt erőm másokat a Sötétségbe, avagy a Fénybe taszítani. Nincs elemem, illetve a Minden és a Semmi az elemem. Egyszerre tartozom mindenhová és sehová. A szavaimért felelős vagyok, igen. De mindenki más is. Minden ember, tünde, törp, fél-lény.
- Az elem nem határozza meg a sorsunkat. A sötét lények nem szükségképp gonoszak és bántók....Yunos a pegazusom. Sötét lény, de nem ért a Sötétséghez. Csak a Léghez. Nemes lény, bár rideg és konok. Akarattal bármit elérhetsz. |
Felállt.
-Nekem ez ugyanúgy megoldás lenne mint neked.Makacs vagyok, tudom, de nem hülye!Akárhogy képzeltél el, ilyen vagyok.És nem fogok megváltozni.Lehet, hogy nem tudtam kordában tartani a lényeimet, de nem mondok le róluk, ha csak nem a pokol tüzében el nem égünk egütt.Nem mondok le róluk és nem fogom őket bezárni.Nekem nincs akkora erőm, mint neked.Nemhiszem, hogy minden lényed kordában tudod tartani.Például volt már egykét eset, hogy ,majdnem az egyik lényed megölte a harc előtt Catly és az Én lényemet is!Nem tudok mit mondani.Ha elmegyek, akkor a lényeimet nem tudom magammal vinni.Nem akarom árvaházba rakni őket, tehát szellemem itt lesz örökre.....Különben meg Te mondtad, hogy Sötét lettem.Hát akkor miért ne csinálhatnának a lényeim azt amihez kedvük van......Na jó.Ezt most hagyom.Csak azt akarom még mondani, hogy azzal nagyon megbántottál, hogy aztmondtad...arra a helyre amit a legjobban szeretek, és élvezek, és imádok, hogy tönkreteszem......
Elakadt a szava, pedig még tudott volna mondani egyet s mást. |
Hideg fény terült szét nem sokkal a könnyező elf előtt.
Aztán homályos, derengő alak vált ki belőle, átltszó tagokkal, és kék, kútszerű pillantása a lányra vándorolt.
- Úgy viselkedsz, ahogy nevelőnek nem szabad. Simbelmyne ellen gondolkodsz. Végzetes hiba. A kétely megöli a magunkfajta máguslényt. Nem szabad. Nem fogok kérni, mert nem szokásom. De fogadd el a szavaimat. A sötét lényekkel nincs semmi baj. Veled sem lenne, ha úgy hagynád őket szabadon ténykedni, hogy közben másokat ne rémisztgessenek. Tehetnének lépéseket az elfogadható viselkedés irányába, és a Birodalom elfogadná őket, ahogy mindneki mást is, és őket is...csak így fájdalmat okoztok. Ismered Machost. Rémítő, borzalmas varázsa van. Carsanaumnak és Giadronnak szintén. De a nevelőnek épp az a feladata, hogy ha befogadta, feleljen érte. Nevelje. Úgy hogy a többi megszelidített lénnyel jól kijöjjön. Vagy legyenek nyugton olyan helyen, ahol másoknak nem ártanak....Vannak ilyen lényeim is. Ha befogadod a lényeket, nemcsak szeretened kell őket....a máguslények, mint ők és mi, lélekszinten olvadunk össze, és ha nem tudsz velük megfelelően bánni, akkor önmagaddal sem...Pedig én nem ilyennek láttalak....Miért nem beszéled meg velük, hogy a megfelelő együttélés miatt mindenkinek lépéseket kell tennie? Én nem fogok harcolni. Nem tépem szét a Birodalmat ilyen ostobaság miatt. Ha az az óhajod....örökre elmegyek....míg mindenki el nem felejt....De ez a Számodra nem lesz megoldás.... |
Timi hattyú formájában repült a földtől egy-két méterre.A veszekedésen és lényein gondolkozott.Egy könnycsepp hullott a földre, mire Timi erejét vesztve zuhant le.Nagyot dobbant a földön.Sírt, fájdalmában sírt, hogy miért kellett így történnie!Aztán arra gondolt, hogy lényeit egy kicsit elhanyagolta és azért sötétülhettek el.
"De nem!Hisz az elemük a sötétség!...Talán miattam van az egész!De Eris a földbe sullytott.Talán nem kelltett volna annyi sötét lényt örökbe fogadnom!De annyira szépek voltak és aranyosak.De ha....sötét lényeket fogadtam örökbe, akkor talán...Én is...."
Itt még a gondolata is elakadt és nem tudta mit gondoljon magáról.Sőt másról sem.Felüllt egy fekete kőre, majd fejét lehajtotta, hogy mégegyszer megpróbálja átgondolni.Nem ment....Egy könny....egy vérkönny csordult ki arcára.... |
 Ruhor morrantott valamit hátra, és könnyedén suhant tovább ki. |
*Ninque ráfeküdt egy meleg légáramlatra. Már biztos volt benne, hogy a sárkány nem ellenség.*
- Mégegyszer köszönöm a megmentést! - *kiáltotta a sárkány után.* |
Feldobta a levegőbe a lényt, majd megfordult, és elindult kifelé.
|
*Gyorsan végigsiklott tekintete a szárnyán. Úgy tűnt, néhány kisebb lyukon kívül semmi baja.*
- Úgy vélem, tudok repülni. - *felelte.
Kicsit fészkelődött a sárkány mancsában, egészen addig, amíg szárnyait ki nem tudta nyitni. Kicsit próbálgatta őket, majd várt, hogy a sárkány kiengedje.* |
Ruhor lenézett a mancsában szorongatott tollas lényre, és haragja, sérelme lassan elpárolgott.
De mégis, hangja a szokott módon gunyorosan, morogva csendült:
- Nincsmit. Tudsz repülni, vagy én kell vigyelek? |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Pillantásával követte a sárkány röptét, de közben figyelt, hogy merre mennek.
Timi felszállt és eltűnt egy kék ködben, az égen.
Ragyogóan elmosolyodott, és fejet hajtott.
Ruhor morrantott valamit hátra, és könnyedén suhant tovább ki.