|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 *Despota örült, hogy végre valahogyan sikerült megszabadulnia a kancától. Így hát komótosan visszarepült a partra, leszállt, és odasétált a trióhoz.* |
 - Szívesen! Imádom harcias, hangos kancák életét megmenteni! Nincs is annál nagyobb öröm, mint mikor leüvöltik a fejemet az őszinte hála jeleként! És ott gyakorlom a szabadesést, ahol akarom, mivel nekem más dolgom is van, mint várni, hogy ki is ment meg, ha bajbajutok! - vágott vissza harciasan. És itt vagyunk, a homok és a kavicsos part találkozásánál.
Egyébként is! Minek jössz a tengerhez és minek repülsz fölé, ha nem tudsz úszni, Te liba?!
Azzal hátatfordított az ázott pegazusnak és elügetett abba az irányba, amerre az ismerőseit látta zuhanás közben. |
 Kiértek a partra!Berkenye kiszuszogta magát! -Nem tudom ki vagy, de hogy ...nem egy ész az biztos!-mondta dühösen-És most hol vagyunk?Despota!!!!!!!!!-kiáltotta-De azért kössz, hogy kihoztál!-mondta higgattabban! |
Roquen erős és kiválóan képzett harcos volt. Ebbe beletartozott az is, hogy hatalmas súlyokat kellett mozgatnia és kiválóan kellett úsznia és repülni és bármit csinálnia rendkívül nehéz helyzetekben.
Gyorsan a fehér pegazus alá vágott és a felszínre tört vele.
- Maradj nyugton, vagy ha tudsz, kapaszkodj! - kiáltotta a kancának, aki most a hátán volt. Bár Roquen kisméretű volt, de rendkívül erős is. A mágiája is ebben állt: testi erő és sebesség hatalmasra növelése és persze harc.
Most tehát könnyedén tempózott a víz színén, aztán megkereste szemeivel a partot és gyorsan, könnyedén elindult felé. |
| -Segítség!-Kiáltotta és belezuhantak a tengerbe!-Én nem tudok úszni!Segíts Despota vagy Draugherit!Nekem mindegy! A tenger felett éppen nagy széláramlások szálltak el:szóval hullámzott!Nagyon hullámzott! Berkenye azért fenn tudta tartani magát a víz tetején, de a hullámuk néha mélyebbre is lehúzták! -Te mi a fenét csináltál?Egyenlőre mindegy csak segíts! |
Roquen csak élvezte a zuhanást. Ennél a féktelen sebességnél egyetlen rossz mozdulat elég a biztos halálhoz, de ő nem először csinálta, így csak élvezte, hogy mennyire erős és különleges.
Aztán megszólalak a vészcsengői és ez kihúzta a szédült kábulatból. Gyorsan megkereste a veszélyt jelentő dolgot. Hamar megtalálta: előtte, vagyis inkább alatta két pegazus lebegett a légben.
Azonnal elkezdte a trükközést: szédítő csavarok, bukfencek, ide-oda dobálta magát, és a fordulóknak hála a szárnyai letekeredtek a testéről és elkezdhetett fékezni. Bár igen-igen óvatosan. A trükkök azt szolgálták, hogy a szárnyait kiszabadítsa, hiszen a levegő teljesen a testéhez préselte őket zuhanás közben, de közben vigyáznia kellett, hogy úgy váljanak szabadokká, hogy ne törjenek el és ezt fékezés közben is szem előtt kellett tartania.
'A fenébe! Nem tudok eléggé lelassulni!!!'
És igaza lett. Annyira le bírt lasulni, hogy tudja, élve megússzák, de ahhoz nem, hogy a figyelmeztetése ne legyen túl késői. Egyenesen nekiment a fehér pegazusnak és lerántotta magával az alattuk elnyúló tengerbe! |
| -Na!-mondta, mert nem erre számított-addig úgyse hagylak békén amíg meg nem békélsz!És menjünk már vissza, szegény Draugherit egyedül maradt! |
 Draugherit egy ideig vizslatta őket, aztán elég távol kerültek tőle, hogy megértse: magára maradt.
'Jól van.' gondolta egykedvűen és visszasüllyedt a szunyókálás nyugodt világába. |
*Despota kishíjján lezuhant a levegőből, mikor észrevette a kanca viselkedését.
A fejét elfordított, majd jobb szárnyával ellökte magától Berkenyét.*
- Még1X, utoljára megkérlek, hogy hagyj békén. |
| Naaaaa!-És körberepülte kancásan, csábítóan néhányszor. |
| - Szállj le rólam Berkenye, amíg jól van dolgod. - *kiáltotta a levegőben a kanca felé.* |
| De a kanca már alig hallhatta. Despota után repült. |
Dühös lett. Despota érdekelte.
És most lelépett!
'Várj!' kiáltotta a tudata utána. Remélte a csődör "meghallja".
- Nézd Berkenye, én sem különbözöm sokban Despotától. Biztos maradni akarsz?! - a düh sajna kihallatszott a hangjából.
|
| -Jól van na, bocsi!Nem gondoltam komolyan-mondta halkan és utána repült! |
| - Pontosan ki is a tökkelütött? - kérdezte enyhén érdeklődő és csodálkozó hangon. |
*Despota minden egyes szavát hallotta Berkenyének.
Haragosan nézett rá, szemeit összehúzta. Legszívesebben megátkozta volna, ha tudott volna egy jó kis átkot, de a kanca szerencséjére nem tudott ilyesmit. Végül megelégedett volna egy jó oldalbarugással is, de végül nem tette meg.
Végül megsértődve felszegte fejét, elrugaszkodott a földtől, és elrepült a tenger irányába.* |
| Na azt gondoltam, hogy ez a tökkelütött nem játszana!-suttogta! Akkor beszéljünk valamiről!-mondta normál hangon! |
| - Kérlek halkabban Berkenye! Ne haragudj, nem tehetek róla. |
| - Nekem nincs kedvem semmit sem jáccani... - *válaszolta halkan Despota.* |
| -Na jó akkor álljunk itt tehetetlenül!-felelte. |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
*Despota örült, hogy végre valahogyan sikerült megszabadulnia a kancától. Így hát komótosan visszarepült a partra, leszállt, és odasétált a trióhoz.*
- Szívesen! Imádom harcias, hangos kancák életét megmenteni! Nincs is annál nagyobb öröm, mint mikor leüvöltik a fejemet az őszinte hála jeleként! És ott gyakorlom a szabadesést, ahol akarom, mivel nekem más dolgom is van, mint várni, hogy ki is ment meg, ha bajbajutok! - vágott vissza harciasan. És itt vagyunk, a homok és a kavicsos part találkozásánál. 
Kiértek a partra!Berkenye kiszuszogta magát! -Nem tudom ki vagy, de hogy ...nem egy ész az biztos!-mondta dühösen-És most hol vagyunk?Despota!!!!!!!!!-kiáltotta-De azért kössz, hogy kihoztál!-mondta higgattabban! 
Draugherit egy ideig vizslatta őket, aztán elég távol kerültek tőle, hogy megértse: magára maradt.