Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Végre! Fű!-rikkantotta.-Gratula az első helyért Bátor. Hogy te milyen gyors vagy! Ezt nem gondoltam volna...-mosolygott, majd ő is hozzáfogott legelni az édes fűcsomókat. |
-Elsőőőőő!-kiáltotta leszállva Bátor a rétre!Kifújta magát, majd legelni kezdett |
Sunny a réten lépegetett. Élvezte a virágok illatát, a szél enyhe fújását. Leheveredett a virágok közé, és legelt egy kicsit. | |
*Elkezdett ereszkedni, majd közvetlenül a víz felszín felett lebegett.* |
Raffaello elmosolyodott és viszonozta a csókot. |
*Büszkeüstök még sosem járt ehez fogható helyen.
Bámulatba ejtette a gyönyörű látvány.
Tekintete a párja szájában lévő rózsára vándorolt. Egyik szárnyával elvette a gyönyörű rózsát, majd megcsókolta párját.* |
Mindjárt megérkeznek!
Elsuhant egy megmenekülés, egy keserű győzelem, egy könnyes-emlékű győzelem emlékei felett, és a víz növekedésével, ő is egyre jobban felvidult.
- Ez az! A tündérrózsák szigete! - kiáltotta, és lecsapott a vízre. Megpördült, hogy a feje nézzen pár pillanatig lefelé, felkapott valamit, és nemsokára Büszkeüstök mellett lebegett. A szájában egy gyönyörű tündérrózsával. |
*Büszkeüstök szerette az arcába csapó szelet. Élvezte párja oltalmazó jelenlétét.* |
Könnyedén zúgni kezdett párjával a légben.
Végre boldogságot érzett! |
- Jövök egyetlenem!
*Büszkeüstök felszökkent Raffaello mellé a levegőbe.* |
- Neeem. - mondta vidáman mosolyogva, azzal a levegőbe szökkent.
- Gyere, szerelmem! - intett Büszkeüstöknek. |
- Ellen lehet állni egy ilyen csábító ajánlatnak? |
- Mondd, benne lennél egy romantikus körútban? - súgta párja fülébe. |
- Úgy legyen, drága Raffaellóm. Úgy legyen...
*Azzal még jobban hozzásimúlt párjához.* |
Elmosolyodott.
- Már megbékéltem. Fel se vedd! Épp ezért nem akartam mondani. Felesleges. Örülök, hogy itt vagy. A testvérem sorsa is rendeződni fog....Hm. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem vagyunk vérszerinti testvérek......de azért fontosak vagyunk egymásnak...Hiányzik.....De itt vagy Te. Ez elég. Michaelangelo sem halott. Majd....minden rendbe jön. |
- Hiszen látod, nem? Semmi bajom. Velem minden rendben van.
- Csak... Csak szomorú vagyok, hogy Te az vagy. |
- Michaelangelo.....Szomorú história....
Megrázta a fejét.
- Hagyjuk. Nem azért jöttem, hogy szomorkodjak! Hanem, hogy szeressek!
Megcsókolta Büszkeüstököt.
- Ugye Veled minden rendben? |
- Elvesztéről!? Nem, nem tudok! Mi történt Vele? - *kérdezte elkerekedett szemekkel.* |
- Csak emlékeztem......Tudsz a testvérem elvesztéről, nem? - mondta halkan, még mindig a semmibe meredve. |
*Párja szemeit fürkészte.*
- Valami baj van? |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|