|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Megcsókolta Despotát, ahogy föléhajolt, és némi idő múlva felkelt.
- Nincs miért ittmaradnunk....Azt hiszem mindent tudunk már, amit tudni kellett.....Nemde?
 - Dee! Deee! - sivalkodtak kórusban.
|
*Átölelte párját szárnyaival.*
- Ahogy gondoljátok. |
Észrevette a rávetülő árnyékot, így továbbra is ölelve a két kis kancát, felemelte a fejét, és Despotára mosolygott.
- Talán....hazamehetnénk... |
*Despota merengőn nézte családját. Hagyott a helyzetnek elég időt.
Közelebb lépkedett a hármashoz.* |
 -Én szívesen lennék!-mondta.Imádott keresgélni és nem ártott neki a gyakorlás.A bujócskát olyannak vette minthha akik elbújnak ők a vadászok.Őket kell megtalálnia mielőtt túl késő lenne.Persze a játékot nem vette ilyen komolyan. |
  - Jó ötlet! - mondták - Szeretne valaki hunyó lenni? |
-A bujócska!-mondta.
|
Jó ideig még nem jött válasz,ám hirtelen apró mozgolódás történt.
- Hűű!Még egyszer! - rikkantott el magát Thunderban jó hangosan,mire Faliah morogva szabadította ki magát alóla.
- Isten őrizz! - majd nagy nehezen felállt - Inkább jázszunk valami mást.Van ötleted Thara? |
Látta amikor a dombra ért a két pajtása.Mikor látta ,hogy legurulnak vágtázni kezdett.Gyorsan odaért.Megbögdöste mind a két csikót.
-Jól vagytok?-kérdezte.Felkészült arra ,hogy nem jön válasz akkor hív segítséget! |
Faliah egy ideig kergette Tharat,majd mikor Thunderban is feltünt a közelben,azonnal utána eredt.Nem kellett sok,hogy utol érje,de láthatóan a kis mén kiélvezte előnyét.
Ide-oda dobálta magát örömében.Túlságosan is.Hirtelen elérte a dombnak a lejtőjét és kis híján előrebukott,mikor hirtelen megállt.Mielőtt azonban fellélegezhetet volna Faliah egyenest beleszaladt,így mind a ketten legurultak a dombról.A domb ugyan nem volt nagy,de mikor megálltak egymáson feküdtek.Nem mozdultak. |
| A másik kanca után futott.Egy pár kör után megbökte Faliah hátát és befékezett.A másik irányba kezdett futni. |
- Rendben! Akkor Te vagy a fogó! - jelentett ki Thunderban pajkosan,majd odébb szökkent.
Faliah is arrébb ugrált,hogy távol tartsa magát az új fogótól. |
Thuderban-ra nézett.
-Igazad van én is imádok kalandozni.
-Igen már eléggé régen játszottam!-mondta és örömében felnyerített. |
- Veszélyes egyedül kószálni a Birodalomban. - jegyezte meg Faliah egy kicsit aggodalmas hangon.
- Ugyan! - szólt közbe Thunderban,majd Thara mellé lépett - Ne is törődj ezzel a vészmadárral! - suttogta.
Erre a Faliah jól megbökte az ifjú csődört.
- Héj! - pattant fel - Jó,jó,csak vicceltem! - nézett úgy a kis kancára,mintha elszégyelné magát - De akkor is!Nincs is jobb a kalandoknál!Legyen az bármilyen veszélyes! ... Különben is megtudjuk védeni magunkat!
- Egen... - húzta a száját Faliah - Mint a múltkor,igaz?
- Hé! Nem tehetek róla,hogy elsült az a tűzgolyó!
- Persze... Az entek azóta is távol tartanak a erdejüktől.
- Én... Meg voltam fázva!
- Hogyne.Egy pillangó szállt az orrodra,azért tüsszentettél akkorát,hogy az erőd is vele tartott.
- De... De elolthattad volna a tüzet!
- Miután lekecmeregtem volna a sziklákról,ahova felkergettél.De mindegy!Hadjuk! - rázta a fejét Faliah,majd újra thara felé fordultak - Igen,épp fogócskáztunk.Van kedved játszani velünk? |
-Csak szeretnék körül nézni a birodalomban!-mondta.
-Ti játszottatok?-kérdezte mert már eléggé régen nem voltak csikó pajtásai akivel játszhatott volna. |
- Az Én nevem - húzta ki magát önelégülten az ifjú csődör - Thunderban.Ő pedig - intett a mellette álló kis kanca mellé - Faliah.
- Üdv Thara! - mondta Faliah - Mi szél hozott erre? |
| -A nevem Thara!És ti kik vagytok?-érdeklődött. |
Faliha a köszönésre gyorsan megállt,így Thunderban kis híján belebotlott.Ám most jobban érdekelte az idgen,minthogy lánytestvérét piszkálja.
- Szia! - ugrott a kis mén az idegen elé - Hogy hívnak?
Faliah testvére mellé lépett és biccentett az új csikónak. |
Thara elég sokat vágtázott a tengerpartról míg ideért.Nem volt nagyon fáradt de azért lefeküdt az egyik fa tövébe.10 percig pihent és hangokat hallott.Csikók.Olyan boldog lett.Oda ügetett hozzájuk.
-Sziasztok!-köszönt oda nekik. |
- Gyere! Kapj el,ha tudsz! - kiáltotta Thunderban testvérének és apró vágtaléptekkel előra szaladt.
Falih-nak nem kellett sok és máris az ifjú méncsikó után eredt.Jól bele kellett húznia,hogy elkaphassa.
- Na mi van? Ennyire futja? - csipkelődött Thunderban,majd a következő pillanatban már el is kapták.
- Nagy a szád,Öcskös! - azzal már vágtatott is el.Most Thunderban volt a fogó. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
Megcsókolta Despotát, ahogy föléhajolt, és némi idő múlva felkelt.
- Dee! Deee! - sivalkodtak kórusban.
-Én szívesen lennék!-mondta.Imádott keresgélni és nem ártott neki a gyakorlás.A bujócskát olyannak vette minthha akik elbújnak ők a vadászok.Őket kell megtalálnia mielőtt túl késő lenne.Persze a játékot nem vette ilyen komolyan.
- Jó ötlet! - mondták - Szeretne valaki hunyó lenni?