Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- A folyó- és vízesésrendszer az...A legtöbb víz odavezet...Mi meg épp arra megyünk.
- Nem hallottál még róla?
- Nagyon nagy hely és bárki megy oda, bottal lehet ütni a nyomát. Rejtekhely rejtekhelybe vezet, úttalan út úttalan útba torkollik, bárhova mész, nemcsak szép helyeket láthatsz, de biztonságban is leszel.
- Csupán óvatosan kell lépni, hogy a víz el ne vigyen!
- De van ott egy barlang, ahol egy barátom él. Az pont jó lehetne.... |
*Porthos kiemelte orrát a vízből.*
- Valóban ? Kérlek mesélj arról a helyről ! |
- Tudod, trükkös a sors: épp afelé a biztonságos hely felé tartunk, amiről beszéltem.... |
- Igen, tudom...
*Porthos egy kicsit megszomjazott. Mivel a patak ott folydogált mellettük, megállt és ivott belőle.* |
- Nem annyira.....De az első néhány alkalom után már mindig tudtam mit tegyek.
- Valahogy megszokod....tudod hogy mi elkerülhetetlen és cselekszel....Idővel már nem lesz benned ellenvetés....Olyankor kell vigyázni, hogy ne ess át a túloldalra.... |
*Porthos bólintott.*
- Sokszor került már erre a sor ? - *kérdezte kíváncsian.* |
Vállatvont.
- Eriszi vagyok, így a társaimmal együtt én is harcolok, de még nem hívtak csatába, tehát mindenki saját szakállára cselekedhet, így én is harcolok a magam szája íze szerint. Az az...az erdőkben irtom, amit kell.... |
- Nem, nem kifejezetten.
- Persze ha beleakadok egy-két nem kívánatos lénybe, akkor teszek róla, hogy ne tehessenek másnak rosszat többé.
- És sajnos elég sokszor szoktam ilyenekkel találkozni...
- Mi a helyzet Veled ? |
- Rendben. - mondta.
- És Neked volt rá különösebb okod, hogy idegyere az erdőbe?
- Például részt veszel a harcban? |
- Ez az izé, a lábamon - *itt orrával a fájós lábára bökött* - tökéletesen csillapítja a fájdalmamat. - *felelte nyugtatóan.* |
- Te tudod....Bár van innét nem messze egy jó hely.... - a kimondatlan kérdés megállt a levegőben és kérdőn pillantott az unikornisra. |
- Ugyan, nem sűrgős.
*Porthos legyintett egyet a fejével.* |
- Akkor szépen vagyunk.
- A lényeg, hogy most leráztuk az embereket!
- A lábadnak viszont pihenés kellene. A pihenést viszont biztonságos helyen célszerű megejteni.... |
- Áhhh, értem...
- Valójában Én is csak úgy ide-oda bolyongok céltalanul - *jegyezte meg.* |
- Sehová és mindenhová. - mondta csapva egyet a szárnyával, ami afféle vállvonás volt nála.
- Én a természetet szeretem és engem is szeret a természet. Benne utazom és érte utazom.... |
- Na jó, ezt MOST hagyjuk abba.
*Nem szerette az embereket, de azért ennyi rossz szót mégsem akart ellenük mondani.
Szeretett volna mihamarávv témát váltani, de hirtelen semmi sem jutott az eszébe.*
- Te most merre tartassz ? - *kérdezte.* |
- Vagy megrohadnak a férgeknek esetleg egy hosszabb árvíznek hála. És akkor még a tűzről nem is beszéltünk! Ésatöbbi ésatöbbi....
- Mókás! A saját fajtájuk irthatja ki őket a leginkább! Mert a fák erősek. A természet királyai. És ami a természetben él, az jó eséllyel szépen él benne...De az ember....Az már egész más kérdés....
|
- Akkor ezek szerint Te nem tettél rövidtávon rosszat nekik, csak hosszútávon. Mi ? Lehet, hogy több évig fognak itt állni. Ezidő alatt akárhányszor kivághatják Őket az erdészek... |
- Igen, lépjünk le!
Rálépett az egyik legszélesebb kivezető útra.
- Csak most jutott eszembe ez a megoldás. Így végül is nem öltem. Csak átalakultak. És amint megértik, hogy mit is akartak tenni, a fatest eltűnik, ők pedig régi alakjukban lehetnek újra!
- Az már más kérdés, hogy mindez mennyi időbe is kerül majd nekik, illetve, hogy addig mi is történhet itt. - mondta még kegyetlenül elmosolyodva. |
*Amikor Porthos kinyitotta a szemét, hüledezve nézett körbe.*
- Ez morbid !
*Teintetét körbejáratta a fává váló embereken.*
- Na jó, inkább tűnjünk el innen. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|