|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 20:15 - |
 Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Legalábbis, ő így érezte a torony ablakának párkányán.
Lazán megfordult, és nézte kicsit az elétáruló látványt: a fátyolos-fügyönyös falú, szőnyegekel bélelt szobában csaknem mindenütt párnák pöffeszkedtek.
A legnagyobbon, amin egy sárkány is elfért volna, egyetlen lény feküdt.
Egy alig derengő, fehér lény. Úgy feküdt, mintha soha többé nem akarna felébredni. Homlokköve seszínű volt, és néha kavargott, majd újra kihunyt.
A föléhajló, leginkább rémre emlékeztető kanca suttogása betöltötte a szobát. Ahogy a suttogás néha felerősödött, úgy kezdett a homlokkő változni.
A suttogástól, bár Galbatorix már régóta ismerte a csontmaszkos lényt, most is kirázta a hideg a csődört.
A hangok egyáltalán nem tűntek eviláginak. Igaz, hogy a tulajdonosuk épp varázsolt, és önmagában sem volt evilági, de ahogy a hangok csaknem kicsalták a lelkét simításukkal, hogy kövesse őket, hogy hagyja abba a fejtörést és borzongást, és olvadjon fel a csodás, súlytalan táncban....Galbatorix ellen tudott állni, de nem kedvelte mindezt. Túl idegen volt őtőle! Épp ezért kellett neki Vanwa Vala. Tudta jól, hogy a kanca nem ártana neki, most is legföljebb szórakozik, ugyanakkor sosem tudta megzokni ezt a hatalmat. A suttogás erősödött, halkult, hullámzott a szobában, szavak nélkül szólt, és Galbatorix tudta, hogy hat.
 Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Mi az?! - hörrentett feszülten, és előrelépett.
- Nem tudom felébreszteni...Nagyon gyenge.....Nem is látom értelét próbálgatni..... - mondta, aztán egy csaknem elrejtett tálhoz lépett, ami a párnák közt lapult.
Ivott belőle, majd elnyúlt Lilina mellett.
- Miért nem hagyjuk csak úgy itt? Hadd pihenjen. Mi baja lehetne itt? Gyerünk innen! - mondta a fehér lényre pilantva, méricskélve őt.
Könnyedén és lesajnálóan nézett a csődörre, elnyúlva a párnáján.
- Galbatorix, ne bolondozz! A kancának szüksége van rám. Megtehetném, igen, megtehetném, hogy hagyom kiszakadni a testéből, és aztán visszaparancsolom. De annyira gyenge, hogy történhetne tragédia! Mellesleg: amíg jó helyen van, addig ottmaradjon, ahol van az a lélek! a helyén! Ez nekem minden erőfeszítést megér....
Sötéten elvigyorodott.
- Ez éppolyan erőfeszítés, mint az én álhatatosságom, hogy végre hozzámgyere!
Nagyot, reményvesztettet sóhajtott.
- Galbatorix.....ezt már sokszor megbeszéltük.........
- És még mindig nem értem a választ! - dobbantott.
Türelmesen pillantott a lényre.
- Kár lenne egy ilyen szép, gyümölcsöző, észérveken és érdekeken logikusan alapuló szövetséget bolond érzelmekkel tönkretenni!
Horkantott.
- Bár lehetnénk épp őszinték is: nem vagyok bolond! Tudom jól, hogy sosem bíznál bennem, és Te is tudod, hogy én sem igazán benned! Régóta ismrjük egymást, és mikor egymást védjük, akkor is szemeket növesztünk hátul! Akiket érdekek hajtanak, megértik egymást, tehát tudhatnád, hogy ez minden lenne, csak nem helyes döntés! Csak azért, hogy szilárdabb legyen a szövetségünk, meg hogy jobban szemmel tartsuk egymást a közelség miatt.....tudod jól, hogy az lenne a vége, hogy valaki ki- aztán meg felhasználná a másikat....és valószínűleg egymásnak menénk. Könnyeb meggyilkolhatóság....ez nem indok egy házassághoz! Mellesleg...mondj szentimentálisnak, de nem tartom etikusnak sem, hogy nem szerelemből-szeretetből házasodjunk.....Igaz, hogy nekünk idegen az etika, de ez az én elvem, és tartom magam hozzá! Azért egy dologban igazad volt - gonoszul elmosolyodott - ideje menni! Indulj!
Morrant, aztán nem vágott vissza azzal, hogy talán ideje másik szövetségest keresni, és erre Wizarde, Vanwa tagadott "lánya" épp megfelelne.
Sagulon, akit meg Vanwa elfogadott, jó lenne harcosnak...Bár ő hű Vanwához...
Megrázta a fejét.
Nem. Wizarde még Vanwánál is idegesítőbb. Jobb megmaradni a bejáratott módban...
Egyelőre......
Kilépett az ajtón, amit súlyos függönyök takartak, és vissza sem nézve elindult.
Kiérve a toronyból, ahol Vanwa elszállásolta védencét, elvegyült a szürreális város szürreális tömegében. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Bólintott.-Valóban érdekes lény Hibernius.Ennyire elrejteni a építkezést...bár megértem!Sok a bámészkodó és a suhanc, különösen az ilyen városokban!Egy rossz mozdulat és kész a katasztrófa... |
 Összenéztek Valinorral.
- Hát...Emlékszel a két házra, amivel megmutattam a Város varázsát? Ahogy a házak "arrébb vándorolnak", úgy egy egész építkezést is el tudnak rejteni. De reméljük, hogy ráakadunk Hiberniusra időben, és megkérhetjük, hogy engedje látnunk. Egyébként senki sem tudja mire fel ez a nagy titkolózás.....És hogy a kérdésedre feleljek: mindenütt és sehol.... |
| Bólintott.-S általában ilyen építkezéseket hol szoktak égezni? |
- Hát...az már keményebb dió lesz! Engem is érdekelne, de a Város építését is alig látták páran.
 - Hátha sikerül! - bizakodott, mivel ő is kíváncsi volt, és kifelé indultak a parkból.
|
| -Persze!Akár az építkezést is megnézném!Hogyan fűzik a toromyba az önálló mágiát...érdekelne! |
Kissé zavartan megrázta sörényét.
- Bevallom, én nagyon kötődöm a hegycsúcsokhoz. Ezért is vagyok itt, a város egyik magas pontján! És hamarosan nagy örömben lesz részünk! - szikráztak fel szemei, és Anor felé fordult.
- Állítólag új építkezés kezdődik a városban! Itt-ott! Senki sem tudja pontosan hol, kivéve persze Hiberniust. Azt mondják egy új lebegő torony is készül!
- De azok a különböző nagyuraknak vannak....Nemde? Mi közöd neked ahhoz? A városban több torony is van, csak nekünk, azok is nagyon magasak!
- Igen, de ez teljesen új torony lesz! Messze kivándorol a városon túlra! És a felhők felett is megfordul majd! Ha lehet, én meg akarom majd nézni!
- Érdekesnek hangzik - hagyta helyben.
- Vad Szél, Téged esetleg majd érdekelne egy torony? Sok érdekesség van bennük. |
| Kedvesen mosolygott a lényre.-Örvendek!Hm, kinek, hogy! |
Óvatosan evezgetve a szárnyaival, hogy ne legyen senkinek és semminek baja, ledobbant a parkba.
- Anor! Üdv! Rég találkoztunk! - mondta kitörő örömmel, és megölelte barátját.
- Üdv, Valinor! - örült ő is szívből, és meglapogatta a rég látott társat.
- Hadd mutassam be Vad Szélt! A Végzethegyen találkoztunk! Vad Szél, ő itt Valinor! Ő is a tündelényhez tartozott, és a Birodalomba is együtt jöttünk.
Fejet hajtott az idegen unikornisnak.
- Üdv! A Végzethegyen? Nahát....Eléggé különös hely egy találkozóra! Nekem....túl veszélyes. |
-Lehet!-mosolygott, majd az érkezőre pillantott.Különös volt...már nem negatívan állt a helyzethez, hanem talán még örült is, hogy nagyobb társaságra számíthat.Hát igen, az egész biztos Anor hibája!:) |
- Nos, szerintem azért vannak! De vannak összefüggések is... - mosolygott vissza.
- Hm....Valinor jön -pillantott a magasba, ahol egy nagy, aranybarna lén közeledett. |
| -Igen!-nézett a falevelekkel játszó leszűrődő napsugárra.-Véletlenek pedig nincsenek!-folytatta mosolyogva. |
Mélyen meghajolt.
- Köszönöm kedves szavaidat, de én éppen ugyanezt tudom és hallottam az angelidekről! És azt hiszem nem lehet véletlen, hogy ki kihez került! - kacsintott.
- Mind jók vagyunk a magunk módján. |
| Bólintott.-Eriszinek lenni egy külön kiváltság...Nem találkoztam sok eriszivel, de az angelidek beszámolójából többnyire hatalmas lények, erőben és észben egyaránt...Persze minden hol van kivétel!De azért nem irigyellek!-kacsintott rá. |
Bólogatott.
- Megértelek. Nekem.... borzalmasan fájt, mikor az első gazdám lemondott rólam...Most újra boldog vagyok és bízom. De nehéz volt. Nagyon nehéz....Éppen mert elveszítettem azt a közösséget, amibe befogadtak...Amit megszerettem és amiben bíztam...Hihetetlen volt újrakezdeni. De Eris...jólelkű, ha nem is látszik rajta. Eriszinek lenni nem is olyan rossz. Meglepő szabadsággal jár! |
Ő is bólintott.-Amíg nem volt gazdám, nem értettem, minek hagyják más csodalovak, hogy valaki házi kedvence legyenek?!Ráadásul, talán még a szabadságunkat is elvehetik...De aztán rajöttem, hogy rosszul gondolkozom.A lény-gazda kapcsolat nem rabszolgaság, hanem inkább barátság!Ha lesz egy gazdád, egy barátot kapsz, s, ha több lénye van, egy közösséget, amely befogad, bármilyen legyél...ha a gazdád elfogad, töbiek is elfogadnak!Óriási érzés volt ez, mind befogadni, mind elfogadni.... |
Bólintott.
- Ő valahol mindig ott van kicsit a hálónkban...Kicsit mindig velünk van....Úgyhogy valóban segít a felidézése. |
-Hát...azért van egy hely, ahol megleljük..a szívünk!De persze a puszta képe nem pótolhatja a közvetlen jelenlétét, de sokszor erőt ad, ha gondolunk rá... |
- Á igen! A gazdák... - mosolyodott el szélesen és kissé távolbameredőn.
- Jó tudni, hogy egy biztos pont mindenképp van az életünkben! Nekem is nagyon fontos Eris....Kár, hogy őt nem lehet megtalálni.... |
Kicsit megakadt a kérdésre.Oly személyes titka ez, hogy senkinek sem árulta volna el.-Igen!..És ez pedig az erdő...Ott senki nem láthat, elmélyedek gondolataimban és hallgatom halk szavait.-idézte fel magában, amikor legutóbb ott járt...s végül engedett magának és kbökte, valójában miért szeret ott lenni-Noha a pusztákat azért szeretem, mert határtalan és elég nagy, hogy magam legyek, mégis időnétellátogatok az erdőbe...Koni miatt.... |
| - Ó igen! Bár én kevés helyet tekintek annak.....Igaz, hogy ez egy közülük...Neked van kedvenc vidéked, amit mindig felkeresel és vágyódsz oda? |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
Bólintott.-Valóban érdekes lény Hibernius.Ennyire elrejteni a építkezést...bár megértem!Sok a bámészkodó és a suhanc, különösen az ilyen városokban!Egy rossz mozdulat és kész a katasztrófa...
Összenéztek Valinorral.
- Hátha sikerül! - bizakodott, mivel ő is kíváncsi volt, és kifelé indultak a parkból.