Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Tudom, hogy nagy harc volt, mivel én onnan keveredtem a rétre. Azért voltam olyan...kimerült.-mondta, és borzongva gondolt vissza az eseményekre. |
-Hát...tudod, óriási harc volt a sötétségben.Muszály volt mennem.
Válaszolta röviden.Ezután csak nézte Starshinét.Boldog volt, hogy újra látja. |
Kitárta szárnyait és ő is átölelte Méreget.
-Úgy örülök, hogy látlak!-mondta, és nagyon boldog volt, hogy Méreg így fogadja. Végül kibontakoztak a hosszú ölelésből.
-De tényleg, hová futottál a rétről?-kérdezte, tudni akart mindent, ami vele történt. |
Méreg először még nem ismerte fel Starshine hangját.
-Rétről???Micsoda?Ki vagy Te?
Nem fordult hátra.A méregtől nem is nagyon tudott.De nem is akart.aztán rájött, hogy ezt a hangot ismeri.
-Starshine?Tényleg Te vagy?
Aztán hátrafordult és amint meglátta odarohant hozzá és átölelte.
-Nem hiszem el hogy tényleg te vagy az! |
Starshine válaszolt.
-Talán zavarlak?-kérdezte halkan.-Miért rohantál el a rétről olyan hamar?-kérdezte. Remélte, hogy Méreg felismeri a hangját, és egy kicsit lenyugszik, mivel látta, hogy a szokottnál sokkalta megfeszülnek izmai. |
Méreg hallotta a horkanást és fogalma sem volt ki van mögötte.Most perpillanat nem is érdekelte és mozdulatlanul állt tovább.Aztán úgy döntött megszólal, de még a fejét sem rezzentette meg.
-Ki vagy?
Kérdezte idegesen és mozdulatlanul. |
Starshine nyugodtan, de óvatosan repült a környék felett. Spartant útjára engedte, tudta jól, hogy fia elég nagy ahhoz, hogy boldoguljon. Miközben azon morfondírozott, hogy vajon találkozik-e még vele, egy fekete-zöld unikornist pillantott meg. Rögtön felismerte, és furcsa, sajgó érzés kezdte mardosni. Eredetileg máshová készült, de Méreg láttán megváltoztatta úticélját-és leereszkedett tőle pár méterre, mögé. Látta, hogy ideges.'Vajon jó ötlet most zargatni?'kérdezte magától, de aztán mégis odalépett hozzá, bár egy kis távolságot tartva. Hogy ne ijessze meg, halkan horkantott. |
Méreg dühösen vágtatott a boszorkány vidékre.Társai nagyon felidegesítették, és ez volt a legközelebbi hely a környéken ahová kevesen mernek bemerészkedni.Méreg megállt és egy óriási nyerítés és egy ágaskodás közben levezette valamennyi idegességét.Megmerevedve állt a puszta közepén és nem mozdult... |
-Most hová....mész?Na mindegy!Hmmm!Észak felé!
Elindult egy irányba!
-Biztos erre van...valamerre!
-Csak tealáljam meg Fantomot!többet nem veszítem el!-aggódott kicsit, hogy mi van Fantommal!"Bár ő tud magára vigyázni!" |
Gyorsan és halkan mentek át a téren, ahol csak különös hangok táncoltak a ködben.
Kárhozat itt lassított, hogy el ne hagyja a pegazust.....
Aztán egy lépés után kiértek!
- Nos, észak felé menj, úgy nem ér baj. Jó szerencsét!
Úgy lépett vissza a ködbe, hogy még nyomot sem hagyott a Sötéttől mentes oldalon! |
Berkenye csak ijedten gondolkozott, hogy hogy került ő ide és mi történt!Követte az unikornist és az volt a lényeg, hogy kijusson innen épségben!Már megszólalni sem mert, csak követte Kárhozatot! |
- Mielőtt a határhoz érünk, még át kell vágnunk ott, ahol egyszer......vért ontottak......Ott erős a Sötétség... - szinte suttogott, azzal ment is, egyre gyorsuló iramban. |
Követte az unikornist.
-Hogy érted, hogy a neheze csak most jön?Ettől félek! |
- Persze, hogy tudom! A gond Te vagy! Nem a Sötétség az elemed....És betévedtél ide, a sötétség vidékére...Még ami nem akar ártani, az is kíváncsi Rád! Siess! Nincs messze a biztonságos oldal, de a neheze még csak most jön! - szólt hátra halkan, és csak kocogott tovább. |
-Tudod Te egyáltalán merre kell menni?Nem azért, hogy nem bízok benned...csak kérdem!-mondta, hogy hangjában lehetett érezni az ijedséget.
Már nem látott semmit!Akkor volt a köd, hogy levegőt is alig kapott!
"Szeretnék ég élve kijutni innen!" |
Sietősen lépdelt a ködben. Előttük szétvált, majd mögöttük újra összezárult a zavaros anyag, és bár nem volt idegeskedő típus, azért most érezte, hogy még a szokásosnál is furcsább a fátyolra emlékeztető, de falként köréjük magasodó pára......
Ide-oda kapkodta a tekintetét, és minden szippantással a levegőt és a környéket vizsgálta. Itt, főleg mostanság....nem lehetett eléggé vigyázni. |
-Köszönöm!-Válaszolta röviden és lassan követni kezdte az unikornist! |
- A nevem Kárhozat. Kivezetlek innét. Fantomnak jobb, ha nem jön ide.....Őt könnyedén elragadja a Sötétség....
A köd ide-oda kavargott.
- Menjünk innen. |
-Megyek!
Szólt vissza, bár nem tudta ki az!Mikor leért megtorpant!
-Ki vagy te? |
- Igen... - suttogta.
Emlékezett......aztán hirtelen összeborzongott, és feleszmélve vágtába ugrott. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|