|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 CSak biccentett a kölyöknek és odament a zegyszarvúhoz. Föléhajolt és megszimatolta.
Udvariasságból és óvatosságból ügyelt rá, hogy ne csöpögjön a nyála, de így is nem lehetett nem észrevenni a lény arcára kiülő iszonyatot.
Befejezte a szimatolást és lépett párat hátra.
- A Sötétség dolgozik benned. Az ellen a gyökér mit sem ér. És már nem is húzod sokáig. Akarsz segítséget? - morogta az egyszarvúnak kelletlen stílusában. |
 -Jaj szegénykém! azzal kiszimatolt egy fájdalom csillapító gyökeret és odavitte neki:-Tessék idegen, bármi baj legyen, ez a gyökér csillapítja a fájdalmat.Miután lerázta magáról a lepődöttséget köszöntötte a jövevényt:-Szia! |
*Eressea kinyitotta szemét és a kis fehér, rókaszerű lényre pillantott. Nem, egyáltalán nincs jól. Sőt! De vajon bölcs dolog ezt elárulnia egy idegennek és ezáltal kiszolgáltatottá válnia? Nem, nem mondhatja el. Meg kell találnia Lúthient. Ő biztosan segít. Elvégre Lúthien a legendiek egyik legnagyobb gyógyítója. De addig is, míg elég ereje lesz tovább folytatni az utat, valamit mondania kell ennek a lénynek...*
-Köszönöm, csak lepihentem. Semmi bajom... -*ekkor azonban belémart az a görcsös fárdalom, és összerántotta testét, így kénytelen volt elharapni a mondat végét.
*Mikor megjelent a nagy, hatalmas, fekete farkas, Eresseába hirtelen jeges félelem markolt! Már megint...?! *
|
Kirontott az erdőből és a tó partján fülelő nyúlra ugrott!
Annak megijedni, megugrani vagy csak felfogni mi is történik vele, már nem volt ideje.
Gomor pedig egész picit enyhített mardosó éhségén.....
Akkor vette észe a két lényt nem messze.
- Üdv! - hörrentette, majd megnyalat a szája szélét.
Igen. A két lény döbbent és rémült volt.....hát igen, nem mindennap látni ökörméretű farkast..... |
| Yasha boldogan futott a tó felé.Amikor odaért nagyokat kortyolt, majd meglátott egy unikornist.Odament, kiváncsian megszagolta, de nem érezte holtnak, tehát szép lassan keltegette:-Élnézést...jól van?-kérdezte halkan. |
| *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
CSak biccentett a kölyöknek és odament a zegyszarvúhoz. Föléhajolt és megszimatolta.
-Jaj szegénykém! azzal kiszimatolt egy fájdalom csillapító gyökeret és odavitte neki:-Tessék idegen, bármi baj legyen, ez a gyökér csillapítja a fájdalmat.Miután lerázta magáról a lepődöttséget köszöntötte a jövevényt:-Szia!