|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Erre elmosolyodott, s megint az a furcsa érzés öntötte el:-Én bizom benned..... |
 - Én már nem tudom mennyire vagyok erős vagy gyenge..... - mondta csüggedten. |
Ő is megdöbent, bár ezt alig jelezte.Némán állt, majd megint megszólalt-próbált okosat mondani, de ő se nagyon tudott mit:
-Erre csak annyit mondok, hogy néha ön magától bevillannak a rossz emlékek, de aki nem erős lelkileg, nem fog felül kerekedni rajtuk.... |
Megdöbbent a kanca érkezésétől.
Aztán elkomorodott.
- Gyűlöltem azt, amivé tettek....Nagyon-nagyon drágán megfizettem érte, hogy megszabaduljak.........Most meg....újra azt látom magamon, ami elől elfutottam: vér! - mondta hidegen, és elfordította fejét. |
"Nem lehet leszedni, de bele lehet nyugodni" lépett elő a bokrok közül.
-Noha nem tudom mi volt a múltadban, biztos vagyok benne, hogy nem szabad emészteni magad rajta, bármennyire borzalmas volt.... |
Némi vágta után ért ki egy kis tisztásra.
Egyáltalán nem figyelt semmire, annyira meg volt zavarodva!
Majdnem hozzávágta a fejét egy törzshöz, annyira nekiesett a dörzsölésnek.
Le akarta szedni magáról a vért. Bármi áron!!!
Aztán hirtelen abbahagyta. A vér már lassan ráalvadt, és csak foltokban tudta leszedni a dörzsöléssel. Közben még szerzett is pár karcolást, ahol nem vigyázott a törzzsel.
'Felesleges....A múltat úgysem tudom leszedni.....' |
| -Ködláng!-kiáltott utána aggódóan.Andronra nézett , hogy most mi tévő legyen, végül habozás után utána eredt....maga se tudta miért teszi, de úgy gondolta átérzi a csődör fájdalmát, s most jó lenne melllette valaki. |
Csodálkozva nézte a kancát, ahogy biztos lptekkel átsietett hozzá, és teljesen ledöbbent, ahogy magától értetődő természetességgel mellé áll.
Aztán döbbenete elszállt, ahogy egy sötét lény rárontott, és csak a szerencséjének köszönhette, hogy a lény felnyársalta magát a szarvára, és nem nem találta el kardjával Ködlángot.
A csődör felnyerített, és nekiesett ő is a gonosz teremtményeknek.
Szúrt, rúgott, mart, és hirtelen azt vette észre, hogy egészen belemerült a lények sűrűjébe, még Ízisztől is eltávolodott!
Dühében lángra gyúlt, és elárasztotta a teret kék forróságával.
Aztán vagdalt tovább......
és hirtelen feleszmélt.
A lények nagy többsége holtan feküdt a földön, némelyikük most vívta haláltusáját, Ködláng pedig az ő vérükben fürödve állt középen.
Végignézett magán és undor rohanta meg.
Tudta, hogy ezeknek a lényeknek pusztulnia kellett....mégis, ahogy a szarváról-fejéről csöpögő vért nézte, azt érezte, hogy nem jobb náluk...Visszasüllyedt ugyanabba a létbe, amiben oly sokáig élt, és amit annyira meggyűlölt, hogy mindent odaadott azért, hogy elhagyhassa.
Felkiáltott, és elrohant a hullák közül, be a sűrűbe. |
| Odaügetett a kitisztított részen át Ködlánghoz, s megnyugodva sóhajtottamikor meglátta épen....aztán visszatért a valóságba és harcolt tovább...immár Ködláng mellett. |
Döbbenten meredt a fényoszlopra, ami valósággal tisztára söpörte környezetét, és utat tört a távolba.
Tétovázni kezdett.
Ködláng sejtette, hogy Íziszé, a hihetetlen erejű lényé, de nem lehetett benne biztos.
Ha pedig az övé is, Ködláng nem tudta, hogy otthagyhatja-e a helyét, mert tartott tőle, hogy a sötét lények úgy megszökhetnek. |
| Egy idő után kezdte unni a "játékot", ki is fáradt, de tudta, ha egy percre is leül könnyen ő marad alul.Végül egy furcsa érzés fogta el....az aggódás.Körülnézett, hogy ki az, aki miatt ezt érzi, s mivel látta Andron önfeletti gyilkolászását, tehát őt nem kell félteni, ekkor azonban az agyába villant Ködláng, s bár biztos nem esett baja, mégis nyugtalanította, hogy nem látja.Felágaskodott, majd hirtelen egyik patáját a földbe vájta, s hatalmas fény oszlop robbant ki a talajból abba az irányba halada, amerre Ködláng vágtatott.Az oszlop minden gonosz lényt megsemmisített, ami az útjába akadt, utat törve ezzel Ködlánghoz..... |
 Andron teljes erejéből tizedelte a népet!De élvezte!200 éve nem harcolt és valahogy hiányzott neki!Ha harcolt is, az nem efajta harc volt!Némelyik lény szarva egy suhántásával folytogatta, míg meg nem fulladta!Volt amelyikre belső füstjét engedte rá, vagyis fekete füstöt lehelt ami beleszállt a szörnybe és belülről mérgezte meg.Volt amelyikre csíkjaiból kiváló hajszálvékony pengéit eresztette rá!Egyszóval újra felevenítette régi teknikáit... |
Ködlángnak fogalma sem volt mi lehet társaival, mert a mögötte lezúdult tömeg teljesen elzárta tőlük.
De kitartott, és szikrázó tüzet villogtatva szarvából, küzdött, küzdött, küzdött. |
-Gyáva alak!-mosolygott gúnyosan s huncutul.Egyszer csak előtte termett egy nagy darab teremtmény, és azt hivén, hogy Ízisz egy ijedős kanca, ráakart ugrani, de amikor már behajlította lábait, Ízisz egyszerüen oda futott, és átdöfte szarvával a szívét.Nem nagyon örült a vérontásnak, demár nem mászhatott ki belőle, ezért felül kerekedve a helyzeten odakiáltotta a többi szörnynek:-Ki a következő?!-majd gúnyos mosolyt ejtett Andronra. |
-Ha Ködláng végig ér...mindjárt indulhatunk...Ködláng megállt éééés kirontanak a szörnyek!Indulás!-gyorsult fe a hangja hirtelen!Azzal nekiugrott, egy-két kibakolással elindult a falu felé!
Egyik pillantaban megállt a sereg előtt!
-Na kivel kezdjem?...Őmmm vagyis!-A sereg megindult Andron felé, de ő nyugodtan hátra, vagyis Íziszre pillantott-Ízisz!Kezdd te!Kancáké az elsőbbség!
Előre fordította a fejét és izgatottan várta, hogy a sereg egyre közelebb érjen! |
| -Köszönöm a kérdést, de nem szorulok segítségre!Viszont hálás lennék, ha szólnál mikor kezdődik a "játék".-suttogta vissza. |
Andron gúnyosan mosolyogva pillantott vissza Ködlángra!
Elbújt!
Várt míg Ködláng végig nem ér és ki nem jönnek a lények!
-Ízisz!-mondta halkan-Szóljak ha mehetünk és maradjak melletted vagy tudsz magadra vigyázni? |
| Andronra pillantott, majd lendületet vett, és csepett sem ügyelve a zajra, dobogva nekirontott az üres térnek a fatörzsek közt. |
| Bólintott, de ilyenkor felébredt benne a lelkiisemert furdalás...nem az a baj kereső fajt, de aban a pillanatban megnyugtatta magát, hogy az elmúlt évek során, felgyűlt benne ez a vágy, és itt amúgy se árt senkinek.Csendben elbújt és várt. |
| Bólintott, de ilyenkor felébredt benne a lelkiisemert furdalás...nem az a baj kereső fajt, de aban a pillanatban megnyugtatta magát, hogy az elmúlt évek során, felgyűlt benne ez a vágy, és itt amúgy se árt senkinek.Csendben elbújt és várt. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Erre elmosolyodott, s megint az a furcsa érzés öntötte el:-Én bizom benned.....
- Én már nem tudom mennyire vagyok erős vagy gyenge..... - mondta csüggedten.
Andron teljes erejéből tizedelte a népet!De élvezte!200 éve nem harcolt és valahogy hiányzott neki!Ha harcolt is, az nem efajta harc volt!Némelyik lény szarva egy suhántásával folytogatta, míg meg nem fulladta!Volt amelyikre belső füstjét engedte rá, vagyis fekete füstöt lehelt ami beleszállt a szörnybe és belülről mérgezte meg.Volt amelyikre csíkjaiból kiváló hajszálvékony pengéit eresztette rá!Egyszóval újra felevenítette régi teknikáit...