Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
-Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Megrémülve vágtatott a kanca után. És ha rossz irányba vágtat! Akkor mindennek vége...
Nehezen, de beérte.
-Veled megyek!-mondta ellentmondást nem tűrően. Nem hagyhatta, hogy elveszítsék a csikót. |
Mint a szélvihar zúgott el a pegazus melett! Sörénye és farka lobogott, lábai repítették előre!
'NIN' gondolt a csikóra vadul minden fújtatásánál. |
-Innen nem túl messze...még a Fenyves másik felén.-mondta, visszemlékezve, ahogy a kis lény elsuhant előtte...milyen gyors volt! De Collider hamar elfelejtette, először azt hitte, csak valamilyen erdei állat volt... |
Megpördült, zihált.
- Merre? - hörögte. |
-Várj.-szólt utána halkan, mégis minden szavát lehetett érteni.
-Én már láttam azt a csikót.-mondta meggyőződve. |
Nem tudta a lény mit akart mondani, de nem volt ideje várni. Haladt tovább, minden bokorra figyelve kicsit, de tudta jól valahol a lelke mélyén: nem jó helyen, nem jó módon kutat.... |
Meglepődve torpant meg a leírást hallva...
-Ismerős...-dünnyögte halkan, elgondolkodva. |
Visszanézett a lényre, habár az metsző ridegségéből nem sokat érezhetett...Rövid, néma szünet után így szólt:
- Nem hiszem, hogy tudnál segíteni! Egy csikót keresek. Kis, foltos lény, gyors, nesztelen és rejtőzködő - sziszegte. |
Utánalépett.
-No és kicsodát? Talán tudok segíteni.-mondta higgadtan. |
Még egyszer végigfutatta tekintetét a lényen.
- Keresek valakit - vetette oda, és lépett is tovább. Ez a lény nem valószínű, hogy tudna neki segíteni...Még kevésbé jelent fenyegetést.... |
Arcán a meglepődés és az érdeklődés különös egyvelege suhant át.
-A nevem Collider.-szólt.
-Hová ez a sietség?-kérdezte, látva, hogy a kanca szinte már indulna is tovább. |
Megtorpant, és szinte arctalannak mondható arcát a lény felé fordította.
- Ki vagy Te? - kérdezte rögtön, komoly, elszánt hangon.
Nem akart udvariaskodni! Most nem volt rá idő!!! |
Csendesen lépkedett a fák között, észre sem vette volna senki, ha közben nem hallatszott volna, egyenletes, fújtató zihálása.
Kifáradt. Hosszú utat tett meg, és legszívesebben ledőlt volna egy fa alá, de nem tehette. Ő nem aludhatott. Nem akart újabb rémálmokat...
Ahogy merengése közepette dobbanásokat hallott, megtorpant és fülelni kezdett. A dobbanások egyre közelebbről hallatszottak, míg kibontakoztak egy idegen lény körvonalai...
-Üdv!-köszönt még kissé tartózkodóan.
|
Rina sietős léptekkel haladt a magas, sudár fák árnyas útján.
Feszülten figyelt mindenfelé, habár ezt aligha lehetett látni a maszkja miatt. Csendesen, sebesen haladt, mint az árnyék.
Komoly volt és komor.
Hiába kutatott idáig!!! Ami nagy baj volt a számára..... |
-Menjük tovább-mondta és elindult kicsit előre
-Valamihez lenne kedved?-kérdezte |
Bólintott, és röpke mosoly suhant át az arcán, melyen ő maga is meglepődött. Ő is Diadomb véleményén volt.
-Valóban...-erősítette meg a nőstény szavait, és tekintetét a fényesen világító holdra emelte. Szemében tükröződtek még a csillagok is. |
-Ohh...valóban...jön az éjszaka...szeretem csak a csönd és a csillagok meg a hold.Gyönyörű-mondta emlékekre visszagondolva (játékon kivűl: mien filozófikusak vagyunk XD) |
Elgondolkodva sétált tovább Diadomb oldalán, mikor madárcsicsergés ütötte meg fülét.
'Ritkul az erdő...' gondolta, de szerencsére a nap éppen lenyugvóban volt, így Andrast mostmár biztosabban léphetett ki a fák közül.
Diadombra nézett.
-A fák ritkulnak, nemsoká végigérünk a Fenyvesen..-mondta, mintegy tájékoztatásképp. |
-Értem-mondta majd hangtalanul tovább sétállt |
Megrázta fejét.
-Nem tévedsz, én sem igazán kedvelem a nagyobb tömeget, habár néha ki kell bírnom, például mikor a társaim és én összegyűlünk...de ez elég ritkán fordul elő.-mondta. |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|