|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Sehová. Csak sétálok. Bár előbb-utóbb biztosan haza kell mennem! - mosolygott.
- Miért? Te tartasz valahová? |
*Büszkeüstök heves bólogatás közepette válaszolta.*
- Áh, így már értem.
- És te merre tartassz ? |
| - Nekem is több érzékem van hatnál és mind erős. Valamint erős telepata vagyok. A legkisebb dolog, hogy megérzem, ha ellenség van a közelemben! - mondta szelíden mosolyogva. |
- Ennek örülök. - *válaszolta Steelnek.
*Majd elgondolkodott, hogy ezt a kanca vajon honnan tudhatja ? Vagy honnan gondolja ?*
- És ezt Te honnan tudod ? - *kérdezte kíváncsian.* |
Steel hosszan beszívta a levegőt (ezalatt minden fehérre fagyott körülötte), majd megszólalt:
- Nem. Ez a hely tiszta. |
*Mivel Steel ilyen ködösen fogalmazott a csikóról és magáról, Büszkeüstök úgy vélte, nem szeretne többet elárulni. Ezért nem faggatta tovább ebben a témában.*
- Ez jó hír ! Beljebb úgysem szándékoztam menni. Remélhetőleg igazad van, és nem találkozunk semmi ijesztő lénnyel sem. |
Megrázta a fejét.
- Itt, a szélén biztos nincsenek. A legmélyén meg.....Döntse el, aki tudja, hogy azok szörnyek-e, vagy az esőerdő mélyének lényei. Mindenesetre eddig még nem találkoztam támadókkal.
- Az én csikóm nem épp átlagos. Egyelőre velem van, de igazságszerint én állandóan mindenórás vagyok.....Nem mondhatnám magam átlagos lénynek, a vemhességem sem az. |
- Pontosan ezért vagyok Én is itt. Eddig bárhol jártam, mindenhol szörnyekbe botlottam - *mondta bánatos hangon Büszkeüstök.*
- És itt nincs egy árva szörny sem, ugye ?
- Mikorra várod a csikót ? - *kérdezte kíváncsian.* |
| - Én a képességiem, stílusom és szokásaim miatt leginkább egyedül szeretek lenni, de most még a gazdám többi állatától is távoltartom magam. Csikót várok. Hiába győztük le a Sötét Nagyurat, a lényei a gonoszságától megfertőzve szabadon járnak-kelnek, én pedig ezért keresem fel a legelhagyatottabb helyeket. Már ha egyáltalán kimozdulok az otthonomból. |
- Értem. - *felelte, aztán kíváncsian folytatta:*
- És miért szeretsz egyedül lenni ? Én sokkal jobban szeretem a társaságot... |
| - Steel vagyok. Nem, nem itt lakom. Csak olyan helyeken szeretek sétálni, ahol senki sem szokott járni. Az utóbbi időben. |
*Büszkeüstök csodálkozott, hogy ezen a helyen akárkivel is találkozott. Úgy vélte, ide senki sem jön, senki sem lakik itt.
Nem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze:*
- Mond csak, Te itt laksz ?
*Aztán gyorsan hozzátette:*
- Engem Büszkeüstöknek hívnak. |
Steel meglepődött az idegen jelenlétén, de nem mutatta és azt a megkönnyebbülést sem, amit amiatt érzett, hogy nem a sötétség teremtményével kell szembe néznie.
- Üdv! - válaszolt udvariasan. |
*Büszkeüstök végre megpillantotta a furcsa zaj okozóját.
Nézte, nézte és nézte, egészen addig amíg egész közel nem ért hozzá az idegen unikornis.*
- Üdvözletem - *szólt az idegen felé.* |
Steel az esőerdőben lépdelt. Elég különös zajt okozott: a lépteivel (újabban sok furcsa dolog történt vele) minden növény megfagyott, ha hozzáért!
Eleinte zavarta a jelenség, de aztán felfedezte, hogy amilyen gyorsan megfagynak, olyan gyorsan életre is kelnek a növények mögötte.
Így vidáman ügetett és boldog mélázásba mmerült. Nem is vette észre, hogy egy pegazus felé tart! Pedig máskor mérföldekről megérezte volna....
|
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
- Sehová. Csak sétálok. Bár előbb-utóbb biztosan haza kell mennem! - mosolygott.