Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Despota nem értette Draugherit pillantásának értelmét, de a fejében hallott valami suttogást. Bővebben viszont semmit sem értett.
Végül hagyta a dolgokat, és figyelte a néhány lény reagálásait.* |
-Ige ő volt az!-És hátat fordított a jövevénynek! |
- Nem, nem mondta. - válaszolta rezignáltan a kancának. Aztán a szemével vilantott egyet Despotának:
'Figyelj!' üzente a tudata.
- Khm khm....Mondd Berkenye, annak a pegazusnak volt valami köze a kalandodhoz? - meredt a kanca mögé.

Roquen ügetett feléjük a kavicsokon. Kicsit meglepte a fehér kanca jelenléte, de annál jobban örült Draugheritnek. |
*Despota kérdőn nézett Draugheritre, majd nagyon halkan ezt kérdezte.*
- Most utána kéne mennem, és vissza kéne hívnom ? |
Berkenye visszafordult!-Még kérded?Vagy Despota nem mondta el hogy majdnem megfulladtam? |
-Na jó elmegyek!Despota útál Draugherit pedig veled akar lenni!-mondta szomorúan és elindult, de csak lassan! |
- Rendben Despota.
Nos, Berkenye? Mi a problémád azzal a bárkivel? - fordult türelmesen a kancához.
(Valahol nagyon mélyen rendkívül szórakoztató volt Despota döbbenete, de elfojtotta.) |
*az első fellélegzése Despotának megtörtént: Draugherit nem űzött gúnyt az elvörösödéséből.*
- Azt azért gondolhatod, hogy nem adom fel olyan egyszerűen. - *intézte szavait Draugheritnek, de közben fordult a jövevény felé.
Amikor megfordult, arcán megrökönyödés látszódott, mivel nem hitt a szemének. Berkenyét látta maga előtt ismételten... Aztán sikerült magából kipréselnie ennyit:*
- Szia ! |
Berkenye megrázta magát, de úgy, hogy a két alvó fel ne ébredjen!-Egy ész nekem repült...-mondta, de nem nagyon figyeltek rá! |
- Üdv Berkenye. |
Draugherit vigyorgott.
- A sárkányokról akarsz tanulni? Hosszú tanulás elébe nézel és nem is lesz egyszerű. És nem fogok neked mindent elmondani. Lesz, amit az akaratom, lesz amit a korlátaid(nem vagy sárkány) miatt nem tanulhatsz meg.
De mindez leginkább tőled függ és a kitartásodtól.
Despota elvörösödése egyáltalán nem érdekelte, főleg, mivel nem szeretett másokat kínos helyzetbe hozni, ha nem volt szükséges. |
Berkenye a pegazus után eredt-Jól van menj csak, de ha társaságra vágysz ott vagyunk a kavicsos tengerparton.És visszavágtázott Draugheritékhez. -Szia Draugherit!-mondta felé fordulva ázottan! |
*Despota kegyetlenül rosszul érzete magát. Nem gondolta, hogy egy egyszerű beszéd ennyire behúzhatja a csőbe...*
- Nem tudom, hogy mi hogyan megy a sárkányoknál. *Megcsillant a szeme.* - De Te segíthetsz, hogy megtanuljam ezeket. Persze, csak ha akarod, hogy tudjam... - *tette hozzá halkabban.*
*Amikor Draugherit elérkezett a kuncogás megindoklásához, Despota fülig elvörösödött, szerencsére ez a színénél fogva nem nagyon látszot, de biztos volt benne, hogy Draugherit észrevette...* |
Draugherit hosszan kuncogott. Majd még hosszabban figyelte némán Despotát.
Aztán végül megszólalt:
- Hasonlóak vagyunk, így szívesen haverkodom veled, de a sárkányfélék számára a barátság egy mélyebb dolog. Az még kicsit a jövő zenéje....ha elfogadod ezt így, akkor rendben.
Azon kuncogtam, hogy mostanában milyen kínos bevallani a nagy, kemény, macsó csődöröknek az érzelmeiket. Bár én is így vagyok ezzel. Én úgy védem ki, hogy sosem beszélek magamról....Vagy legalábbis rendkívül ritkán. Előttem nem kell szégyellned: az őszinteség is a bátorság jele, legalábbis a sárkányoknál. A többi, normál lény nem is igazán érdekel. |
- Szóval... - *itt nagy levegőt vett, mint aki 3percig levegővétel nélkül fog beszélni, aztán elkezdte a beszédet*
- ... szeretnélek megismerni, és azt sem zárom ki, hogy szívesen lennék a barátod. Persze ez tőled is függ ! - *tette hozzá gyosan* - De mivel úgy gondolom, hogy nagyjából megértjük egymást, és Én eléggé bírlak... Egyszóval érted...
*Despota elfordult egy kicsit, mert elég hülye helyzetben érezte magát. Majd a választ várva visszafordult Draugherit felé.* |
- Értem. Beszélgetni akartál.
Itt az alkalom. |
- Passz. - *csóválta a fejét Despota.*
- Még sosem láttam. - *mondta őszontén Draugheritnek.* |
- Tényleg? Ki a szerencsés? Vagy nem tudod? |
*Despota mosolyra húzta a száját.*
- Nem, erre nem volt szükségem... Egy mási pegazus lekoptatta Rólam... Végre... |
Draugherit halk dobbanásokra ébredt. Kinyitotta a szemeit és újfent Despotára meredt rá. Kicsit elcsodálkozott.
- Na? Feltrancsíroztad a kancát? - kérdezte némi morbid humorral.
|
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|