|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 - Szeretsz játszani? - kérdezte hirtelen. |
*Vállat vont.*
- Van ötleted? |
Hanyatt fekve nevetett egy sort.
- Igen.....Jó néha egy kis élvezet!
Vett egy nagy lendületet, és hasára, majd talpra fordult.
- És most? |
*Miután mindenhol kellőképpen megdörgölészte magát, egyik oldalára hemperedett, majd felpattant és jól megrázta magát. Szőréről szerte-szét repkedtek a homokszemek.*
- Fú, ez igazán jól esett! |
| Pár pillanatig döbbenten nézte a hatalmas Oberon hempergését, aztán végül vidáman nyerített egyet, ledobta magát a földre, és akkora port vert fel, hogy majdnem eltűnt benne! |
- Én Oberon volnék. - *fejével aprót biccentett.*
- és úgy vélem, ez itt tökéletesen megfelel egy kis hempergésnek. - *kicsit megkaparta a földet, majd puhán eldölt és hemregeni kezdett.* |
Elmosolyodott, és csengőn felnyerített:
- Jó! Benne vagyok! A nevem Caprica! |
- Társaságban jobban esik a pihenés. - *válaszolta egyszerűen.*
- A múltat pedig felejtsük el... |
Gyorsan megfordult, és elcsodálkozott.
- Miattam nem kell felkelned! Akármi is a fáradtságod oka, ami megmagyarázná a leszállásod, pihenj! - mondta aggódó, kutató tekintettel.
Közelebb lépett a pegunihoz.
- Ez jó hely a pihenésre....Én is valami ilyesmi miatt vagyok itt. - mondta halkabban. |
*Csapott néhányat szárnyaival, majd talpta kecmergett. Szárnyait a helyükre igazította és a köves homlókú után lépkedett.*
- Tudom Én, hogy nem így kell egy pegazusnak leszállnia és ezt nyugodtan ki is mondhatjuk. Nem ez volt eddigi leszállásaim legszebbike. - *mondta, amikor hallotávolságon belülr került.* |
Fejet hajtott.
- Miattam nem kell összekucorodnod. Elég nagy a rét! Meg nem is akarlak tovább zavarni, csak csodálkoztam, hogy egy ekkora szárnyakkal rendelkező teremtmény úgy szállt le, hogy...nos, úgy, ahogy.....
Megállta a mosolygást, és újra biccentett.
Aztán megfordult, és kényelmes ügetésben elindult vissza a rét másik részébe.
Egyetlen egyszer visszanézett közben:
- Jó pihenést! - nyihogta barátságosan. |
*A hang felé fordította fejét. Átfordult a másik oldalára, hogy közelebbről megnézhesse magának a jövevényt.
Kicsit összeszedte magát és immár nem elnyúlva feküdt a földön.*
- Üdv! Többé-kevésbé igen. - *felelte, de nem állt fel.* |
- Üdv! - köszönt Caprica, alaposan szemügyre véve a réten végignyúlt lényt.
Oldalról közelítette meg, de így is látta, hogy óriási szárnyai vannak ennek a lénynek!
'Hm....Ez aztán biztos tud repülni! Csak...akkor miért zuhant le???'
- Minden rendben? |
*Oberon átfordult a másik oldalára.
Fejét kicsit megemelte és leharapta a legközelebbi fűcsomó tetejét.* |
Caprica idejében dobta magát oldalra a lezuhanó elől.
A peguni nem vette észre a lapuló lényt, aki szintén egy szökkenés után gurulást hevert ki.
Sosem hitte volna, hogy egy kellemes, öntudatlan alvás után, egy lefelé zúgó lény elől kell gurulnia.
Rájött, hogy a lény nem ment volna neki, ha a helyén marad, de most nem tekintette magát ostobának ennyiért!
Szusszantott egyet, és felállt.
Óvatosan elindult a lepuffant teremtmény felé. |
*Oberon gyorsan közelített a földhöz... aztán... puff.
Földet ért, igaz, kicsit máshogy, mint ahogy elképzelte. A gyors tempótól lábai összecsulottak, ő pedig a földre került és gurult néhány métert. Ezen a területen teljesen letiporta a növényeket.
Amint megállt, nyögött egyet.
Kinyújtóztatta lábait ás szárnyait és fáradtan feküdt a virágos réten.* |
 -Hű... ilyen jó dolgom lenne?-morfondírozott, aztán Bátor különös megjegyzésére felkapta a fejét:
-Lehetséges lenn, hogy jártál a Földön?-kérdezte, aztán hozzátette:
-Persze, elmehetünk a tóhoz. Gyere!-mondta, aztán elindultak a rét melletti tóhoz.
(reag oda) |
 Erre csak mosolygott:-Nem is tudod milyen szerencsés vagy.Nem volt melletem mindig anyám, és nem találkoztam hozzám hasonló lovakkal, míg téged kerülvettek ismerősök, s idegenek.....A gyorsaság az űrben a minimum, ha valaki ott él....és jó fagytűrő képesség is fantas, különben megfagysz....és még sok minden más.
Legelt tovább, és közben nem vette észre, hogy egy ismerős helyre ballag.Egyszer csak feleszmélve nézett fel:-Ez a környék ismerős!-suttogta.
-Spartan!Gyere csak ide!.....Talán mégis csak jártam valamikor a Földön fiatalon. ...Olyan ismerős ez a hely.-mutatott a rét melletti tóhoz.-Nézzük meg! |
-Jó neked.-irigykedett Spartan.- Én nem vagyok olyan gyors, mint mások. Anyám azt mondta, hogy nekem nem ez lesz az erősségem, hanem a varázslás. Lehet, hogy igaza van, de én még nem tudok semmit se varázsolni. Még sokat kell tanulnom.-mondta, aztán bocsánatképpen szólt:
-Egyébként tudom, hogy ez most borzasztóan unalmas, de néha rámjön a beszélhetnék. Ezt jó ha előre tudod.-tette hozzá. |
| -Hát, tudod, ha egy normális pegazus tempójában repülnék, valószínű most az Uránusz gyűrűjénél járnék..... |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
- Szeretsz játszani? - kérdezte hirtelen.
-Hű... ilyen jó dolgom lenne?-morfondírozott, aztán Bátor különös megjegyzésére felkapta a fejét:
Erre csak mosolygott:-Nem is tudod milyen szerencsés vagy.Nem volt melletem mindig anyám, és nem találkoztam hozzám hasonló lovakkal, míg téged kerülvettek ismerősök, s idegenek.....A gyorsaság az űrben a minimum, ha valaki ott él....és jó fagytűrő képesség is fantas, különben megfagysz....és még sok minden más.