|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Rendben van. Nekem is jólesne egy vízközeli hely.......De szeretném, ha nyugodt lenne.....
Még mindig mélázó volt, és csak elvétve figyelt pontosan maga elé, de az égben amúgysem volt mitől tartania.
Mindig kétkedett önmagában régen, amikor a család szó került szóba....S most sem volt ez másképp. Harcosnak nevelték, magányos, kemény pegazusnak, nem gyengéd szeretőnek, családban megfelelő kancának! Sikerülhet-e....?
Hát még a sok felelősség és baj, amire felkészülhet! Faible és Claire is nyomasztották........Velük boldogult, úgy-ahogy, de.....még több csikóval is így lesz? És az úgy-ahogy nem lehet elég!!! Képtelenség! |
- Menjünk valamelyik folyó partjára. - *ajánlotta.* - Kissé megszomjaztam |
Habár a levegőben voltak, és pegazusok voltak, a lég lényei, mosolyogva elfogadta a dolgot. Ő imádta az űrjáró csodavilágot, de szeretett volna tökéletes helyet keresni....Amihez hozzátartozott, hogy párjának ugyanúgy tetszik, ahogy neki.
Elgondolkozott....Clair-ékre kezdett figyelni a hátukon, távoli, kissé aggódó szemekkel. |
- Csillagvizsgáló-városon kívül mindenben benne vagyok - *válaszolta gyorsan.*
- Jó nekem itt, a biztos talajon. - *pillantott maga alá, a gyorsan suhanó fákra és földre.* |
- Talán a szikláknál....egy vidék....Vagy az erdő, rét fényes részei, vagy akár a folyópartok....vagy Csillagvizsgáló-város... - sorolta halkan. |
*Arca nyugodt volt és szeretettel nézett párjára.*
- Mint például? - *kérdezte kedvesen.* |
- Nos, azt hiszem egy kiscsikónak én valamiféleképp....más helyet képzetlem el - mondta lehajtva fejét. |
*Despota most kérdőn pillantott Brünhildére.*
- De?
*Várta a mondat folytatását.
Magában tudta, hogy párja akármit is mondd, nem fog érte nehesztelni. Annál ő sokkal jobban szereti!* |
Szerelmesen nézett Despotára. Csendesen, mély szemekkel figyelte egy darabig, furcsa mosollyal.
- Szeretlek és szeretem azt az erdőt.....de...... |
*Kíváncsian, de kissé sértődötten hallgatta párját.*
- Miért? Talán nem elég jó neked a tengerpart melleti erdő? |
| - Haza, de gondolkozom azon, hogy talán kereshetnénk egy különlegesebb helyet - mondta kissé mélázó hangon. |
- Korán van még a búslakodáshoz. - *susogta még Faible-nek, majd elérték Brünhildét és Clairet.*
- Ömm, merre is tartunk? - *kérdezte szégyenkezve. Időközben elfelejtette, merre is tartanak.* |
Mostmár megállt egy helyben lebegve. Érezte.....hogy nincs rendben a világ. De már jó ideje eldöntötte, hogy tökéletes családbéli lény lesz, és nem hagyja tönkretenni a boldogságát!
Visszanézett a lassan köezeldőkre.
- Nahát Claire, Faible milyen beszédes Despotával! - mosolygott.
 - Igen, igen! - nevetett a kis pegazus csengőn.
- Nekem ez nem tetszik - mormogta kissé bánatosan Faible. |
*Despota sóhajtott.*
- Drága kicsi Faible, ez nem így megy. Te és Claire fejlődési léptei máshogy jönnek, mivel Te unikornis vagy, Ő pedig pegazus. Ne aggódj, lesz majd, amikor Te fogsz gyorsabban felődni, mint Ő. |
Látta, hogy Despota Faible-el beszél valamiről, így elindult előre Claire-rel.
Claire kicsit megijedt, hogy Faible elmarad tőle, de elfogadta a tényt, meg amúgy is bízott Despotában. Biztos jönnek majd!
Mosolyogva élvezte a szelet.
Faible mormogott:
- Claire jobb, mint én...Varázsolt, repül....Én voltam a jobb eddig.... |
- Hogyne. - *válaszolta és párja mellé vitorlázott.
Igaz, csak halkan, de hallotta Faible butus kérdését.
Hátrafordult a kis unikornishoz.*
- Miket beszélsz? Ezt meg honnan veszed, Faible? |
Vidáman keringtek a magasban, Claire és ő egymás körül újra és újra, szinte szédülten, kacarászva.
- Mehetünk?
Claire nevetve bólogatott, de elfáradt, így, mintha úszna, Brünhildéhez tempózott, és felmászott a hátára.
Faible irigy volt! Most először életükben Claire lepipálta! Előbb varázsolt és repülni is megtanult! Nem volt jó érzés....Kicsiny, fiatal lelke összekavarodott a sok érzéstől, és így csak kapaszkodott konokul Despotán, és hallgatott......Elmerengett azon is, hogy miket látott az erdőben......
Aztán csak halkan így szólt:
- Claire akkor jobb, mint én? |
- Eeeez igen, Claire! nagyon gyorsan fejlődsz! - *dícsérte a pegazus csikót.
Hátrapillantott Faible-re, majd egy finom szökkenéssel a levegőbe emelkedett.* |
Elmosolyodott, vidáman és fényesen, és boldogan dalolt a lelke, ahogy végignézte a kis unikornis önfeledt szökellését, aminek végén Despota hátán landolt, majd felemelte Claire-t.
- Bemutatod mit tudsz már? - kérdezte halkan, és meglepetésére a kis pegazus hevesen bólogatott!
'Nagyon megváltoztak......' döbbent rá, és kicsit megrendült, de aztán inkább csak a magasba dobta a kis teremtményt, aki pár heves szárnycsapás után egyensúlyba jött, és körberepülte!
Felnevetett.
- Jól megy, nem? - nyihogta, azzal a magasba lendült ő is, elsodorva Claire-t, mint valami tollpihét! |
*Faible felé intett.*
- Akkor hát rajta! Gyere Faible, pattanj a hátamra. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
- Rendben van. Nekem is jólesne egy vízközeli hely.......De szeretném, ha nyugodt lenne.....
- Igen, igen! - nevetett a kis pegazus csengőn.