|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Átugrott egy óriási kidőlt fán és csaknem nekiment Niobénak!
- Üdv! - lihegte zavartan.
- Akkor jó lehet a nyom! |
*Niobé ügetésben bevett egy éles kanyart. Azon túl egy bokros részen átverekedte magát.
Ekkor már tudta, hogy jó helyen jár.
~Már csak néhány lépés...~ - gondolta* |
Áttört egy sűrűbb részen.
- Megvagytok. - suttogta.
A szag erős volt és a csapás friss!
Rohanvást indult el rajta. |
*Niobé egy másik irányba indult el.
A nyomok egyre frissebbnek látszódtak, ezért meggyorsította lépteit.* |
Kényelmes ügetésben haladt a fákat kerülgetve, szemei sötéten villogtak, orrlukai kitágultak, ahogy szagot keresve követte az egyik csúnyán taposott ösvényt...
- Márpedig erre kell lenniük! - mondta dühösen és még tovább gyorsult. |
 Ledörgölte magáról a deret.
- Engem a hideg cseppet sem zavar...de...a...színem...úgy jó, ahogy van!
Végül visszanyerte a saját színét.
- Ha meg bírod magad védeni, akkor nem szóltam.
- De az is igaz, hogy a hideg nem minden.....Sok sötét lény ellen pedig az óvatosság a legjobb fegyver.
- A nyomaid engem aztán igazán nem zavarnak...Én egyáltalán nem hagyok nyomokat, azért fura ez nekem.
- Ha hasonszőrű társaságot akarnál egy szép napon, keresd meg az erisziek közül Steelt! Pont olyan mint Te! Csak ő nem született, hanem a mágia alakította át...
Elfordult, köddé vált és tovatűnt...
|
 *Eldina kissé bántódottan nézett a fekete kancára, hideg szemeit annak tekintetébe fúrta.*
-Nem tehetek róla, én ilyen nyomokat hagyok, akár akarom, akár nem.
Kicsit közelebb ment az idegenhez, aki így már érezhette a testéből áradó hideget. Majd óvatosan odaérintette az orrát a fekete kancáéhoz, aki így már hűvös érintését is érezhette, és Eldina megfigyelte, hogy a fekete lényt kirázza a hideg és libabőrös lesz jeges érintésétől. Majd mikor elhúzódott tőle, a kanca orra jéghideg volt, szőrszálai pedig fehérek voltak a dértől. Úgy nézett ki, mintha a fekete lény megőszült volna az orrán.
-Látod? Nem direkt csinálom, ez már ilyen vagyok amióta az eszemet tudom. És ami azt illeti, amíg a barlogok tüzét ki tudom oltani a hidegemmel, és urgalokat merevítek jégszoborrá, addig jól megleszek én a nyomaimmal együtt. Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetésedet. Felhívtad rá a figyelmemet, hogy idekint kétszer olyan figyelmesnek és óvtosnak kell lennem...
|
- Nem, de azt szoktam meg, hogy aki nem rohan el előlem, az is gyorsan le akar rázni. - mondta kellemes, társalgási stílusban.
Félreállt a lény útjából.
- A figyelmeztetésem viszont komoly volt. Sötét időket élünk, veszélynek teszed ki magad ezekkel a nyomokkal. És nem minden lény fagyasztható. - susogta. |
*Eldina hűvös pillantással mérte végig az előtte álló lényt, és figyelte, ahogy lassanként a testéből áradó hideg láthatóvá teszi a fura teremtmény leheletét. Jeges nyugalommal nézett a fekete kancára, és csöndes, fagyos hangon szólalt meg:*
-Kellene? |
Szinte semmivé higította magát, majd összeállt a még mindig oldalra nézegető kanca előtt.
- Még tőlem sem ijedsz meg? - kérdezte őszintén kíváncsian és maró gúnnyal. |
*Eldina hátrakapta a fejét, de senkit sem látott. Hűvösen méregette a semmit, majd jobbra és balra pillantott, de ott se látott más élőlényt a fákon kívül. Fagyos hangon szólalt meg.*
-Tudod, nem vagyok az az ijedős típus. Ha ezt most valami ilyesminek szánod, előre szólok, hogy hiába fáradsz.
*Ezután jeges pillantást vetett arrafelé, amerre az idegent sejtette, de nem mozdult el a helyéről.* |
Kicsit unottan ügetett. Eddig nem sok lénnyel találkozott, akikkel pedig találkozott.....hát.... közülük csak egy lény volt "elviselhető".
Ekkor vette észre a fagyos nyomokat maga előtt.
Kényelmes vágtába ugrott és hangtalanul beérte a jeges kancát.
- Lehetnél épp óvatosabb is! Ezekkel a nyomokkal könnyen rádtalálhat bárki! - mondta, majd villámgyorsan, ködként átsuhant az egyszarvú oldalára, hogy az még ne vegye őt észre. |
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, most már a friss hó sem ropogott patái alatt, ám lépte nyomán az összes fűszál deres és fagyott lett, sőt, még a fa törzseit is elkapta egy kis enyhe dér. Eldina egész teste -szokás szerin - hűs hideget árasztott magából, de ez egy ilyen környezetben sokkal szembetűnőbb volt, mint az Örök Tél Birodalmában, ahol amúgy is minden jeges és fagyott. A kancát kicsit zavarta, hogy amerre csak megy, mindent "lefagyaszt", de nem sokat tudott tenni ellene. Így csak ment tovább, csöndesen lépkedve a fák között, a dércsípte pázsiton lépkedve.* |
| Ghost felállt egy picit jobb kedvvel!És Machos után ügetett! |
 Machos hozzáérintette az orrát Ghost fejéhez.
- Ne szomorkodj ezen! Menjünk innen! Nincs értelme itt maradnunk!
- Figyelj rám jól! A szüleid az életüket adták érted, ők is azt akarnák, hogy boldog légy! Rázzuk le magunkról ezt a rossz hangulatot! Nem jó, ha hagyjuk a holtakat ránk telepedni! Nekik már egy szebb világban a helyük, nekünk viszont itt, és az a dolgunk, hogy minél jobban megtanuld a mágiádat használni, hogy annyi orkot ölhess meg, amennyit csak akarsz és bírsz, hogy mással ez soha többé ne történjen meg!!!! Gyere! Keressünk magunknak valami szórakozást!
Jó erősen meglökte Ghostot, hogy keljen fel, majd elügetett egy irányba.
- Azt persze nem tudjuk, mi is történt anyáddal. Ha él, egy napon megtalálhatod. Mert a varázs erre is jó. - szólt hátra, majd kiügetett az erdőből. |
| -Tudom már miért ismerős ez a hely!-Mondta kissé szomorúan!-Itt születtem!-Ránézett Machosra aztán megint lehajtotta a fejét!-Aztán egy-két nappal a születésem után Itt, pont itt orkok támadtak ránk!Mi menekülni kezdtünk, de apu fel akarta tartóztatni őket, de... egy ork oldalba találta.-Mondta már halkan és szomorúan.-Aztán anyu is próbálkozott, de neki nem sikerült egyet se megölni, oda akart szaladni hozzám amikor egy ork megfogta... innentől már nem láttam mert csak futottam és elbújtam egy oduba.Aztán mikor visszatértem már csak apu volt ott.De halottan....-És Ghost sírni kezdett. |
Machos gyorsan odament hozzá.
- Mi baj? Mi történt? |
| Ghost nem nagyon tudott arra figyelni amit Machos mondott!Mélyen magába merült és össazeesett.-Meg van!-kiálltott fel kicsit szomorúan.-Tudom már, eszembejutott! |
- Ezzel csak kimerülsz! Hagyd abba! Most nem próbálgatnod kell, hanem ráérezni a módjára. Koncentrálj! Lásd magad előtt a levél likacsait! Lásd őket a lelki szemeiddel! És parancsold a víznek, hogy szivárogjon bele a likacsokba! |
| -Látom!-újra nekifogott és ugyanúgy mint az előbb vizet zúdított a fára! |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Átugrott egy óriási kidőlt fán és csaknem nekiment Niobénak!
Ledörgölte magáról a deret.
*Eldina kissé bántódottan nézett a fekete kancára, hideg szemeit annak tekintetébe fúrta.*
Machos hozzáérintette az orrát Ghost fejéhez.