Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Ezen elcsodálkozott.
-Érdekes... pedig a tündék nem harcias természetűek, csak persze az idegenekkel szemben óvatosabbak. Sose hallottam ilyet...-mondta.- De lehet, hogy igazad van.
-Akkor induljunk.-szólt vidámabb hangnemre váltva és könnyedén ügetni kezdett. |
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket. - intett kedvesen a kanca
- Ha nem zavarok, veletek tartanék. Nem sok jót hallottam erről a területről. És lássuk be, nem kenyerem a harc. És talén ha többen vagyunk, akkor nem támadnak meg minket... |
-Üdv.-biccentett Melaninak, mikor Vándor bemutatta.
-Csatlakozol? Épp ennivalóért indultunk Vándorral.-kérdezte az unizust. |
- Örvendek! - mondta az unicornnak - Persze,gyere csak! Megtisztelnél jelenléteddel.
Mielétt még egy lépést tett volna,megpillantotta az unizus kancát.Türelmesen megvárta és hagyta bemutatkozni.
- Üdv Melani! Én Vándor vagyok, ő pedig Annúminas. - intett a kanca felé |
Melani, lassan ügettett az erdőben. Hirtelen valami zajra lett figyelmes. Megállt, hallotta, amint két, vagy több unikornis beszélget. Azt nem hallotta, miről. közelebb merészkedett, de csak annyira, nehogy észrevegyék. *kedves unikornisoknak tűnnek.* gondolta *közelebb megyek hozzájuk.* Kicsit habozott. majd végül teljesen elhatározta: lesz ami lesz, odamegy. Így is tett. Lassú, kecses léptekkel közeledett a beszélgetők felé. Odaért melléjük. *Üdv néktek. Remlem nem zavarok. A nevem Melani, és erre jártam mikor megpillantottalak bennetetek.* |
-Annúminas vagyok.-hajtotta meg a fejét.
-Úgy láttam, ennivalóért készültél menni.-mosolygott.-Veled tarthatok? |
Könnyedén megvonta a vállát.
- Nem is tudom...azt hiszem ez ösztönös.Igyekszem sok helyet felfedezni,így úgymond megismerek több kúltúrát és tudást sajátítok el.Vándorlok. - szélesen elvigyorodott - Ami azt illeti,ebből kifolyólag,a nevem Vándor.Benned kit tisztelhetek meg? |
Kecsesen bólintott.
-Igen. De ... ez a hely... azért jöttem ide mert ez a hely az otthonomra emlékeztet.-mondta halkan, és ismét könnyek csillantak a szemében.
-Nagyon örülök, hogy eljöhettem ide. Az álmom vált valóra ezzel.-mondta és a távolba nézett. Pár pillanatnyi csönd után megkérdezte:
-És téged mi vezetett erre a csodás helyre? |
- Üdv! - szólt kedvesen
Egy röpké pillantáson végignézte a másik unicornt,majd az "erdei-várost".
- Mond: Te is most vagy itt először? |
Mosolyogva és boldogan nézte ő is a kicsi tündelányt, és örömkönny csillant a szemében.
'Minden álmom valóra vált' gondolta boldogan, aztán pillantása a ménre esett. Már nem volt olyan bizonytalan vele szemben, így hát megszaporázta lépteit, és beérte az unikornist.
-Üdv!-szólt barátságosan. |
Nyugodtan ivozz a kristálytiszta és édes vízből.
Egy apró tünde-kislány odasétált mellé.Aranyszínű haja csak úgy ragyogott,akár a harmat,gyönyörű nagy,tengerkék szemei voltak és virágokat vitt a gyöngéd kis kezében.
Vándor odahajolt hozzá és kedvesen rámosolygott.A kislány óvatosan megsimogatta az orrnyergéig,majd egy pici fehér virágot fűzött egy sörénytincsébe.Egy ideig még nézegette a mént,aztán tovább sétált.
Vándor egészen elmosolyodott a csöpnyi lányt látva,majd Ő is tovább ment,hogy ennivalót szerezzen magának. |
Végre. Megérkezett. Úgy érezte, az otthonát kapta vissza. Ámulva és boldogan lépkedett a hatalmas fák között, csillámló leveleik szinte elvakították. Ahogy jobban körülnézett, észrevette, hogy nincs egyedül: egy unikornis haladt nem sokkal előtte, szemlátomást ugyanolyan ámulattal figyelve a környezetet. Kicsit óvatosabb lett. Nem bízott az idegenekben, és egyelőre még nem merészkedett hozzá közelebb. |
'Milyen békés,nyugodt hely' - gondolta - 'Szivesen leélném itt az egész életem.'
Néha egy-egy tünde hölgy barátságosan rátekintett,de nem volt meglepődve tőle senki,hiszen sok lény jár ide megpihenni.
Egy szökőkúthoz lépett,ahol pár lény és tündék iszogattak és egy muzsikás éppen egy mesés szerenádot adott elő,az ott lévők szórakoztatására.
A szökőkúthoz ment,majd inni kezdett Ő is. |
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|