|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 20:15 - |
 Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Legalábbis, ő így érezte a torony ablakának párkányán.
Lazán megfordult, és nézte kicsit az elétáruló látványt: a fátyolos-fügyönyös falú, szőnyegekel bélelt szobában csaknem mindenütt párnák pöffeszkedtek.
A legnagyobbon, amin egy sárkány is elfért volna, egyetlen lény feküdt.
Egy alig derengő, fehér lény. Úgy feküdt, mintha soha többé nem akarna felébredni. Homlokköve seszínű volt, és néha kavargott, majd újra kihunyt.
A föléhajló, leginkább rémre emlékeztető kanca suttogása betöltötte a szobát. Ahogy a suttogás néha felerősödött, úgy kezdett a homlokkő változni.
A suttogástól, bár Galbatorix már régóta ismerte a csontmaszkos lényt, most is kirázta a hideg a csődört.
A hangok egyáltalán nem tűntek eviláginak. Igaz, hogy a tulajdonosuk épp varázsolt, és önmagában sem volt evilági, de ahogy a hangok csaknem kicsalták a lelkét simításukkal, hogy kövesse őket, hogy hagyja abba a fejtörést és borzongást, és olvadjon fel a csodás, súlytalan táncban....Galbatorix ellen tudott állni, de nem kedvelte mindezt. Túl idegen volt őtőle! Épp ezért kellett neki Vanwa Vala. Tudta jól, hogy a kanca nem ártana neki, most is legföljebb szórakozik, ugyanakkor sosem tudta megzokni ezt a hatalmat. A suttogás erősödött, halkult, hullámzott a szobában, szavak nélkül szólt, és Galbatorix tudta, hogy hat.
 Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Mi az?! - hörrentett feszülten, és előrelépett.
- Nem tudom felébreszteni...Nagyon gyenge.....Nem is látom értelét próbálgatni..... - mondta, aztán egy csaknem elrejtett tálhoz lépett, ami a párnák közt lapult.
Ivott belőle, majd elnyúlt Lilina mellett.
- Miért nem hagyjuk csak úgy itt? Hadd pihenjen. Mi baja lehetne itt? Gyerünk innen! - mondta a fehér lényre pilantva, méricskélve őt.
Könnyedén és lesajnálóan nézett a csődörre, elnyúlva a párnáján.
- Galbatorix, ne bolondozz! A kancának szüksége van rám. Megtehetném, igen, megtehetném, hogy hagyom kiszakadni a testéből, és aztán visszaparancsolom. De annyira gyenge, hogy történhetne tragédia! Mellesleg: amíg jó helyen van, addig ottmaradjon, ahol van az a lélek! a helyén! Ez nekem minden erőfeszítést megér....
Sötéten elvigyorodott.
- Ez éppolyan erőfeszítés, mint az én álhatatosságom, hogy végre hozzámgyere!
Nagyot, reményvesztettet sóhajtott.
- Galbatorix.....ezt már sokszor megbeszéltük.........
- És még mindig nem értem a választ! - dobbantott.
Türelmesen pillantott a lényre.
- Kár lenne egy ilyen szép, gyümölcsöző, észérveken és érdekeken logikusan alapuló szövetséget bolond érzelmekkel tönkretenni!
Horkantott.
- Bár lehetnénk épp őszinték is: nem vagyok bolond! Tudom jól, hogy sosem bíznál bennem, és Te is tudod, hogy én sem igazán benned! Régóta ismrjük egymást, és mikor egymást védjük, akkor is szemeket növesztünk hátul! Akiket érdekek hajtanak, megértik egymást, tehát tudhatnád, hogy ez minden lenne, csak nem helyes döntés! Csak azért, hogy szilárdabb legyen a szövetségünk, meg hogy jobban szemmel tartsuk egymást a közelség miatt.....tudod jól, hogy az lenne a vége, hogy valaki ki- aztán meg felhasználná a másikat....és valószínűleg egymásnak menénk. Könnyeb meggyilkolhatóság....ez nem indok egy házassághoz! Mellesleg...mondj szentimentálisnak, de nem tartom etikusnak sem, hogy nem szerelemből-szeretetből házasodjunk.....Igaz, hogy nekünk idegen az etika, de ez az én elvem, és tartom magam hozzá! Azért egy dologban igazad volt - gonoszul elmosolyodott - ideje menni! Indulj!
Morrant, aztán nem vágott vissza azzal, hogy talán ideje másik szövetségest keresni, és erre Wizarde, Vanwa tagadott "lánya" épp megfelelne.
Sagulon, akit meg Vanwa elfogadott, jó lenne harcosnak...Bár ő hű Vanwához...
Megrázta a fejét.
Nem. Wizarde még Vanwánál is idegesítőbb. Jobb megmaradni a bejáratott módban...
Egyelőre......
Kilépett az ajtón, amit súlyos függönyök takartak, és vissza sem nézve elindult.
Kiérve a toronyból, ahol Vanwa elszállásolta védencét, elvegyült a szürreális város szürreális tömegében. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Hosszan elgondolkozott.-Van valami szórakozó hely?Akár egy múzeum, vagy egy szobor park.Akár ahol a fiatalok szeretnek szórakozni. |
 - Főleg ha az illető nem akarja! - kacsintott vissza.
- De merre menjünk most? Mi érdekelne, Vad Szél? |
| -Hát...itt az a kár, hogy nem olyan könnyen lehet hozzá férni!Ráadásul még megtaláni sem tudnánk a keresett eriszit.-kacsintott viccesen. |
Ő is felnevetett.
- A legtöbben nem szoktak elköltözni innét! Elbűvölő hely....Még a kereskedők sem! Talán végül a legtöbb eriszi is ideköltözik.....A régiek még ragaszkodnak a barlangrendszerhez! |
| Bólintott.A rés után nézett és elnevette magát.-Ez a Hibernius!Micsoda szokatlanság lehet valakinek, aki elköltözik innen, hogy, minden ugyanott áll, mindennap! |
- Nos, ha Hibernius szabadidős tevékenységek miatt távozott, akkor jobb, ha megyünk, és keresünk valami más elfoglaltságot! Majd később visszajövünk! Neki az idő...nem jelent túl sokat.....
Aztán kényelmesen kivezette a többieket, át az újra eltáruló résen, ami viszont mögöttük eltűnt...
Szórakozottan elmosolyodott.
- Tényleg, Hibernius házas....El is felejtettem! Olyan hihetetlen volt, hogy valaki hozzáment!
 Beléptek a kapun, ami becsukódott mögöttük, és Hibernius egy széles, fákkal s mögöttük villákkal szegélyezett csendes úton indult el Ármánnyal. Aztán oldalra fordult, egy ugyanilyenre!
- Ez a Nemesek Labirintusa! Ugyanolyan utcák hálózata! Azért találtam ki, hogy izgalmas legyen a lakók élete.....Elvégre micsoda kaland mindennap hazatalálni! A labirintus persze változik, a házak nincsenek kétszer ugyanazon a helyen. Ha tudnád micsoda ismeretségek születtek itt! Sosem felejtem el a Nassssok és a Sinkriek házasságát! Két nagy család, akik tévedésből összebarátkoztak, majd négy-négy gyermekük szerelmes lett a másik családéiba, és végül a Város egyik legnagyobb mennyegzője lett az eredmény! Gyönyörű volt! - mesélte. |
"hm, érdek házasság?!"fintorgott magában.Úgy tartotta, az ilyen házasságok elveszik a lény szabadságát...
-Tehát akkor vrhatunk, vagy menjünk mi is elébe? |
- Mondd, mit sejtesz! - bíztatta Valinort.
 - Állítólag a párja jön, akit egyedül az esküvőn látott! Elébe sietett el innen - mondta széles mosollyal.
|
| -Igaz!-bólintott Anornak.Kiváncsian nézett Valinorra. |
- Ó nagyon valószínű, de addig minek várni itt? Talán rátalálhatunk újra erre a helyre. A mágiája meg ne ártson egyikünknek se!
Szélesen elmosolyodott.
- Én sejtem miért nincs itt az építész! Ha jól gondolom egy darabig nem is lesz! - elnevette magát. |
| Bólintott.-De lefogadom, visszajön!Hogy mikor, fogalmam sincs! |
Elnevette magát. Micsoda gyakorlatias gondolat!
- Valóban! Hibernius a különböző nagyurakkal nem mindennapi megállapodásokat szokott kötni. S nem tudom pontosan miért, de a beköltözők minden betartják az alkukat! Jó okuk lehet rá....
- Nem is tudom ki rendelhette meg....Cabbahorn, Riasth, Achikko, a Nokhvír-klán, Nekhfreth - már mind itt laknak - gondolkozott hangosan.
- Nem is tudom van-e más nagyúr, aki ideköltözhetne...Az ár meg a legritkább esetekben szokott anyagi javakon alapulni......
- No igen...Hibernius mindent magához igazít, még az üzleteit is....Eleget láttunk? Itt nincs a cirkuszi pegazus, az biztos! |
Bólintott.A torony valóban különbözött a városban látottaktól.
-Képzelem, mennyibe kerülhetett a megrendelőnek! |
Vad Szél mellé lépett.
- Azt meg kell hagyni, hogy Hibernius tudja hogy kell egy toronynak kinézni! Főleg itt - mosolygott.
- Kíváncsi vagyok végül kinek is készül pontosan.... - merengett a két lény mellé lépve.
- Valahogy...olyan új az összképe! |
Bólintott, s elindult közelebről megnézni a tornyot.Hatalmas volt!A szobrászok nem voltak türelmetlenek-minden kisz kiálló részt (ablak párkányokat, vízköpőket...stb)díszítéssel cicomázták fel.Itt-ott lidércekkel, máshol csodalovakkal, megint máshol ismeretlen lényekkel.Összeszámlálásuk egy életen étis eltartott volna! |
 Könnyedén megtorpant.
- Nekem megfelel más hely is - felelte a neki kiáltó kancának. |
 Inkább megfordult és kiügetett a fürdőből.
-Nem megyünk inkább máshová?-káltott még a mén után mielőtt tú messze ment volna. |
Anor feladta.
- Szerintem magunk vagyunk. Talán valóban szünetet tartanak.....
Szemügyre vette a tornyot.
- Ha jól sejtem később zárják a kőbe a varázst! |
| Szinte harapni lehetett a mágiát, majd megfulladt tőle a lény!-Elképesztő!-tátotta száját, majd, mikor a többiek keresni kezdtek, akkor felocsudva ő is körbenézett. |
- Valóban, főleg ha azt a rengeteg mágiát is beleszámítjuk...Sokminden balul üthet ki egyetlen belebabráló miatt - bólogatott.
- Azt hiszem erre - intett a parkból kiérve egy lejtős utca felé.
Valinor közben élénken nézelődött. Olyan jeleket keresett, amik esetleg mágikus hatásról árulkodnának. Nagyot villant a szeme, ahogy megtalálta, amt keresett.
- Nézzétek! Azt hiszem megvan! - intett egy meg-megcsillanó, pókhálófinomságú arany résre egy falon.
- Ó, nagyszerű! Nem kell sokat keresnünk! - örült meg, és közelebb lépdelt az apró réshez. Nagyon alaposan szemügyre, majd elmosolyodott.
- Jól van, azt hiszem menni fog!
Két szárnyát a repedésre tette, és hirtelen széttárta őket! Mintha egy kaput nyitott volna ki, és valóban: a rés kitárult, arany fény áradt ki rajta, és Anor gyors intésére besiettek rajta.
Mágia ragyogott körülöttük, egy házak közti téren álltak, aminek közepén egy félkész torony állt. Úgy tűnt a tér el van zárva a város többi részétől. Talán ezért is nem látták másutt a levegőben táncoló csillámokat, arany szálakat, gömböket - Varázst!
- Nahát...De szép! - sóhajtott fel Anor. Ez a fajta szinte pazar bőség lenyűgözte! Valaki annyi mágiával rendelkezett, hogy csak úgy hagyta a levegőben felszabadulva lebegni!
- Még jó, hogy Varázzsal táplálkozó lények nem látják ezt a helyet! Sok munka veszne kárba!
- Az biztos! De hol lehetnek az építők? - kérdezte körülnézegetve. Rajtuk kívül senki sem volt a téren!
Munka sem folyt...
- Szünet lenne? |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
Hosszan elgondolkozott.-Van valami szórakozó hely?Akár egy múzeum, vagy egy szobor park.Akár ahol a fiatalok szeretnek szórakozni.
- Főleg ha az illető nem akarja! - kacsintott vissza.
Beléptek a kapun, ami becsukódott mögöttük, és Hibernius egy széles, fákkal s mögöttük villákkal szegélyezett csendes úton indult el Ármánnyal. Aztán oldalra fordult, egy ugyanilyenre!
- Állítólag a párja jön, akit egyedül az esküvőn látott! Elébe sietett el innen - mondta széles mosollyal.
Könnyedén megtorpant.
Inkább megfordult és kiügetett a fürdőből.