|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 A partig támogatta a fáradó kancát, nehogy elmerüljön.
-Fura, hogy ezt mondom, de egyszer jó lenne megnézni a szárazföldet!-töprengett. |
 Ő is elindult kifelé.Mikor a part közelébe ért visszaváltozott szárazföldi lénnyé
-Ez frissítő volt-mondta miközben megrázta magát |
 Hallotta a többieket, és megint elmélázott sorsán, de aztán elfáradt. Ő végig kis köröcskéket úszott, mialatt beszélgettek, és mostmár elfáradt.
Kifelé indult. |
-Én Afrai vagyok!-mondta nem kevés büszkeséggel!
-És szerencsére, még csak Ő volt a gazdám, és remélem nem lesz más... |
-Én meg Bucsihoz-mondta mosolyogva
-És Mindy te hova valósi vagy?-érdeklődött |
| - Ó, voltam én már sok nevelőé....De most Erishez tartozom! Egyébként nem tudok sok dolgot mondani magamról....Nem vagyok valami nagy lény......Csak...egy kanca...Semmi több. |
Mindy döbbenten hallgatta Keselyüstököt.
-Hát az ilyen lények tényleg szót sem érdemelnek!Egyértelműen neked volt igazad, Keselyüstök!...De ne foglalkozzunk vele, csak elrontaná a kedvünket!Inkább mondj magadról valamit!-nézett Keselyüstökre-Vagyis mondd, kihez tartozol, ki a gazdád? |
Vagány mosollyal biccentett.
- Én is úgy vélem! De szót se érdemel! |
-Jól bántál el vele-mondta Keselyüstöknek |
Keselyüstök egyfelől döbbenten, másfelől dühösen nézett a fekete lény után.
'Nem én dobálgattam úgy magamat, mintha labda lennék!!!' háborodott fel, majd megrázta sörényét horkantva, és kiverte fejéből a lényt. Nem érdemel annyit a mén!!
Mindyre nézett.
- Egy buta teremtmény! Képzeld el, hogy egy társával találkoztam először, aki fogta magát, és otthagyott, helyette jött egy másik társa! De ő is elment, és ez a lény jött helyette! Aztán ez a fekete csoda - csupa gúny volt a hangja - most, hogy nem tudott a vízbe jönni, vissza akarta hívni azt, akivel először találkoztam! Én meg közöltem, hogy nem vagyok labda, amit dobálgathatnak! Erre bedühödött! De nem érdekel a hisztije! Ők voltak a bántók! - mondta felsőbbségesen.
- És amúgy is biztosan valami fekete kancát keres magának, akivel vadulhat! Áh, szót sem érdemel! |
Közelebb úszott Keselyüstökhöz!
-Ki volt ez a mén?-kérdezte kíváncsian! |
 Nem bírt uralkodni magán.Kitört belőle.
-Jól van!Én csak jót akartam!De minden rosszul söl el!!Gondoltam viszont akarod látni őt de látom ,hogy nem!És mint látod nem bírok magammal csak ezért kérdeztem.-mondta dühödten.A mellette lévő sziklának egyszerűen neki ment ami darabokra tört.Minnél elöbb ki akart jutni innen.Mikor normális talajt ért a patája galoppozni kezdett.Akárhova csak el innen!Végül eljutott a sötétség birodalmába. |
Ijedten nézte a lényt, félve, hogy talán baja eshet! Épp mondta volna, hogy menjen vissza az árnyékba, ha nem bírja a fényt, amikor a mén megszólalt. Nagyon felbőszült erre!
- Már megint kezded?! Ez a buta passzolgatás!!! Annyira zavar! Kohelein elment, mert valami fontos dolga volt, hát akkor mostmár hagyjon békén! Ha meg Te annyira menni akarsz, hát menj el! Nekem mindegy! Egyébként meg lehetne annyi eszed, hogy nem jössz a fényre ki, ha nem bírod! - nyerítette feltüzelten, majd előrefordult, és hevesen belegázolt a vízbe. Hamarosan nem is érte a patája a köveket, így tempózni kezdett a hippocampus után. |
Mélyen magába nézett.Nem értette ő sem ,hogy mi baja.
-Nem tudom!-mondta.Kilépett az árnyékből.Izmait megfeszítette ,hogy ne menjen hátra.Ismét belelépett a vízbe.Egyszerűen kihártrált a vízből.
-Vissza hívjam Kohelein-t?-kérdezte.Félt ,hogy kárt tesz a többi lényben ha nem tudja szabályozni saját erejét. |
Megállt, és most értetlenül nézett a ménre.
- Mi baj? |
Előlépett egy szikla szerüség árnyékából.Meghajolt.
-Nazgul!-mutatkozott be egyszerűen.Lassan belemártotta a lábát a vízba.Valami zavarta.Felágaskodot és kilépett a vízből.Vissza hátrált az árnyékba.Mintha valami féken tartotta volna.Újra megpróbált a vízbe menni de most sem járt sikerrel. |
| - Mi csak kirándultunk - pillantott Nazgulra, majd elkezdett a vízbe gázolni, hisz szabad úszni! |
| -Ússzatok nyugodtan!Nem lakunk itt, csak gondoltuk szétnézünk!Meg társaságot keresünk!...És találtunk!-mosolygott, majd kezdett a parthoz közelebb úszni. |
-Én Freeburgfreak vagyok de szólts nyugodtnak Freaknek-mondta
-Én nem itt lakom csak épp beugrottam-mondta majd kicsit elmerült |
Egy csapásra megnyugodott.
'Hippocampusok! Nincs semmi baj!' derült fel.
- Üdv! - köszönt csengő nyerítéssel.
- Rég jártam erre, meglepődtem, hogy a tó lakott! - mondta a sellőlény felé közelítve.
- Keselyüstök a nevem! |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A partig támogatta a fáradó kancát, nehogy elmerüljön.
Ő is elindult kifelé.Mikor a part közelébe ért visszaváltozott szárazföldi lénnyé
Hallotta a többieket, és megint elmélázott sorsán, de aztán elfáradt. Ő végig kis köröcskéket úszott, mialatt beszélgettek, és mostmár elfáradt. 
Nem bírt uralkodni magán.Kitört belőle.