|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Sebastian csendben baktatott a dzsungelben. Szárnyát felesleges lett volna használnia, csak beleakadt volna a sok indába, ami a fejét is szinte súrolta, mint holmi mennyezet.
'Mi tagadás, szép hely'gondolta elismerően, és tovább lépkedett, ügyelve arra, nehogy elbukjon a liánokban. |
 Csendben követte Ködlángot. |
 Visszanézett társaira.
- Hogy harcba menjünk...előbb el kell hagynunk ezt a zöld poklot, nem gondoljátok?
Előrefordult, és nyugodtan ment tovább. |
| -Én benne vagyok!-mondta kicsit vidáman, de utána Ködlángra pillantott aggódóan.Félt, hogy harc közben visszatérnének az emlékei, és ha nem akarna harcolni, nem is szeretné elhagyni.... |
 -Hát jó!Ha te mondod?....Nem kéne nekünk a csatába menni?Úgy tudom már egy ideje dúl-fúl a csata!
Felállt és kíváncsian várta a választ! |
Ködláng először megnyugodott, hogy Rooll jól van, aztán megkeményedett a tekintete.
- Sehová nem mentünk. - mondta keményen.
- Kelj fel. Nincs már miért ittmaradnunk. |
Rooll lassanként nyitogatta immár elhomályosult szemeit, deegy pillanat múlva felpattant.
-Óóóóó!Újra ebben a testben.Na!De már jobban érzem magam!Hova lettetek az előbb!Észre sem vettem, hogy elmentetek!!! |
Ő is Rooll fölé hajolt.
- Rooll! - mondta egyetlen egyszer. |
Nevetett:-Igazad van!De akkor még fiatal voltam, de tényleg lehettem volna okosabb.Nem kell sajnálni, elvégre javamra fordult....bölcsebb lettem, s valahogy megtaultam sok mindent rabságom alatt és sokkal jobb most itt lenni, mint a többi istennel punnyadni ott.....-hirtelen abbahagyta mondanivalóját mikor meghallotta Ködláng aggodalmát,s utána eredt.
Andron-Immár Rool képében-ott hevert eszméltelenül.Ízisz először megijedt, de aztán megnyugodot, mert megbizonyosodott róla, hogy nincs semmi baja:-Rool ébredj!-mondta hallkan. |
Megrendült attól, amit hallott....
- Te egy istenféle voltál? - suttogta elhűlten.
Közben bólintott hálaképp a tisztogatásra.
De továbbra is furcsa tövis volt a lelkében.
Aztán megszólalt:
- Az isteni hatalom, és maguk az istenek nem összekeverendők...Sajnálom a sorsod...De talán nem volt haszontalan.....Örülök, hogy megszabadultál...A rabságnál nincs rosszabb...Mindazonáltal.....akinek ekkora az ereje, annak mindig nehéz a sorsa és minden tettével vigyáznia kell! Ki kell mondjam: nagy hatalommal, akkorával, ami Neked van.....őrültség volt, amit tettél.....Ami pedig az embereket illeti: nincs annál nagyob bűn, mint a Hitbe, a bizonytalanba és csodásba beleavatkozni. Az emberek nem látják....nem tudják....csak kevesen....Amit Te tettél, ugyanígy elítélendő....Az a vallás oda van...De a Te beleavatkozásod, így is, úgy is, hiba! Sanálom, Ízisz, de nem hiszem, amit mondasz.....Inkább lehettél fentebb nem-beli lény.....Aki a testet öltésével...szintén hibázott.
Borzongás futott végig a hátán.
- Menjünk vissza Andronhoz! - mondta hirtelen, és ellépve a kanca mellett, visszaindult. |
 Andron éppenhogy ledöfte az utolsó sötét lényt észrevette, hogy egyedül van!Körülnézett, látta Íziszt elvágtázni, de merre is?Ahogy nézelődött, valami furcsa szag csapta meg az orrát.Egy barnás-feketés köd lengedezett körülötte.Andron már tudta miről van szó!
-Ne!...Ne!...Nem akarom!-kiálltotta a nagy semmibe!
A köd egyre jobban körülvette, felemelte és forgott andron körül!Egy hirtelen mozdulat és köd eltűnt Andron testében.A lény lezuhant a földre.Kezdett teljesen összeesni és egyre rosszabul érezte magát.Andron teljesen összeesett és a föld elnyelte.Egy pillanattal később fekete fény tört elő a földből ahol Andron eltűnt, de már nem Andron hevert a földön, hanem Rooll!Eljött az ő ideje!Vissza kellett változnia!
Rooll eszméletlenül feküdt a hullák között! |
Némán, elgondolkodón hallgatta Ködlángot, végül odalépett hozzá, s a rátapadt vérhez oda tartotta szarvát, mire az olyan fényt bocsátott ki, aminek hatására szép lassan lepattogott.
-Nekem nem volt ilyen rossz múltam....-mondta a tisztogatás közben-.....még fiatal voltam és a többi istenséggel együtt egy másik dimenzióból néztük az egyiptomiak sorsát, tiszteletét irántunk.Gondoltam egyet és átléptem ebbe a világba.Persze amint vártam rögtön elém borultak, s már nem tekintettek Ré-re és a többi istenre....én lettem a főisten, azonban nem voltam erősebb a többi istennél.Miattam volt az akkori Egyiptom pusztulása.Mentettem, akit tudtam, de mindenkit nem tudtam megvédeni a többiek haragjától.Miután megleckéztették a népet, ők hamis legendákat írtak rólam-ezek láthatók ma a falfestményeken.Az én büntetésem az elhagyatott romok fogsága volt, de háromezer év magányoskodás után megkegyelmeztek az égiek, s elengedtek.....-végzett a tisztítással. |
- Értem....
- Gondoltam....Aki erős, az gyakran nem véletlenül az...Általában meg kell fizetni érte....
Újra megpróbálta ledörzsölni a vért, de nem ért el semmi mást, csak egy újabb karcolás a szeme környékére.
Így nagyot sóhajtott, feladta, és szembefordult Ízisszel úgy, ahogy volt.
- Nem akarok és nem is fogok arról beszélni, hogy melyikünknek lehetett nehezebb múltja.....Nem számít....Én gyűlölöm az enyémet, és biztos, hogy a Tiéd sem volt könnyű. De hogy ne tudjak jobbá válni...? Hogy ennyire semmivé váljon a sok áldozat...szenvedés...akarat.....Tudom, hogy a jelen a múltból nő ki...de hogy számomra ne lehessen több vagy más, mint egy borzasztó, lemoshatatlan bélyeg....Harcos voltam - kezdte halkan, elmerülve az emlékek viharában - és volt csapatom. Néha nem is csapat, hanem hadsereg. Jó vezető voltam..és jó harcos...Túl jó....Tettem, amit vártak tőlem, harcoltam, éltem világról világra, mindig küzdve.....És egy idő után kiüresedett a világ....Aztán meggyűlöltem a sok vért...És mikor a társaim elvesztése iránt már nem tudtam közömbös lenni, menekülni kezdtem....A múltam mindig követett....Így kerültem végül, fogolyként a Háborúk világába, ahol végleg öszeomlottam...és nem tudom hogyan, ott, a sok szándékos és egyáltalán nem akart feledés és szörnyűség után.....átzuhantam abba az üres világba....nem volt senki....csak én......én......Eris hozott el onnan.....Örültem a szabadságnak..és reméltem, hogy a múltnak vége.......Nagyot tévedtem...... |
| ....mármint múltam, mint neked... |
| -Egyébként nem vagy egyedül.....-szólalt meg egy újabb csend után-Noha nekem biztos nem volt olyan rossz jövőm, mint neked, én is szenvedtem eleget. |
Bólintott.
- Értelek... |
| -Hát...háromezer évet várni egy árva lélekre a haldokló romok közt...bizony megerősíti az unikornist... |
| - Olyan erő van Benned, amit én sosem fogok érteni...... |
| Kérdőn nézett Ködlángra. |
Visszanézett Íziszre.
Hosszú csend.
Aztán elmosolyodott.
Keserű volt, kicsi, de igazi mosoly.
- Csodállak Ízisz. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sebastian csendben baktatott a dzsungelben. Szárnyát felesleges lett volna használnia, csak beleakadt volna a sok indába, ami a fejét is szinte súrolta, mint holmi mennyezet.
Csendben követte Ködlángot.
Visszanézett társaira.
-Hát jó!Ha te mondod?....Nem kéne nekünk a csatába menni?Úgy tudom már egy ideje dúl-fúl a csata!
Andron éppenhogy ledöfte az utolsó sötét lényt észrevette, hogy egyedül van!Körülnézett, látta Íziszt elvágtázni, de merre is?Ahogy nézelődött, valami furcsa szag csapta meg az orrát.Egy barnás-feketés köd lengedezett körülötte.Andron már tudta miről van szó!