|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Bólintott.
- Hát Te? Hogy állsz a család szóval? |
- Efelől semmi kétségem. De azért remélem vigyáztok magatokra.
- Ennek örülök - *mondta mosolyogva Büszkeüstök.* - a lényeg, hogy Ő jól érzi így magát. |
- De igen. Valószínűleg örökké is eltarthat....De mi mindent megteszünk érte, hogy ne így legyen.
- Hát igen. A helyzetünk nem egyszerű. De mondok valamit, amin nevetni fogsz: a csikónk egyáltalán nincs zavarban emiatt. Csak mindenki más. |
- Hát... Nem is tudom, mit mondjak. Ez a csikós dolog elég furcsa és számomra valamilyen szinten érthetetlen is. És mivel mindketten kancák vagytok... Most ezt hogyan kérdezzem ?... Szóval melyikőtök fogja az anya szerepét betölteni, és melyikőtök az apa szerepét ?
- Elég nehéz lehetett kiírtani azt a sok szörnyet. És minden erőfeszítéseteknek ellenére mégis vannak, akik még szabadon portyáznak. Ez egy végtelennek tűnő harcnak néz ki... Nem ? |
Elmosolyodott.
- Kezdem az egyszerűbbel: a Sötét Nagyúr, egymagában elpusztult. De a hatalma egy része valóban a szörnyeibe költözött, akik most az örökösét keresik. Egy csikót, akinek a testét bitorolta a retteget úr. Őbenne maradt a hatalma többi (nagyobb) része. De nem a tudata. Önmagától fog fejlődni és maga alakíthatja az életét. Ezért kapta meg a Mi védelmünket.
- A csikómat annak köszönhetem, hogy volt egy másik Uralkodó is. Ő a Félelemben, vagyis a Félelmek Országában akart diadalra törni. De egy hihetetlen uralmú.....barátom?.....elpusztította egy átokkal. Mert ő képes volt a Félelem hatalmát használni, az Új Akarat Ura pedig csak próbálta. A barátom megkötötte egy átokkal...Nem lehet belőle baj soha többé.
- De a küzdelem után annyira kimerült, hogy el kellett hagyja a testét, főleg, mivel segíteni akart nekünk a Sötétség Csatájában. A lelke belém költözött. Így győztünk és ő később elhagyta a testem, hogy visszatérjen a sajátjába, de....közben megesett a mi kis balesetünk. Én rendkívül erős szellemi lény vagyok. A barátom is az...Főleg a testnélküli formájában....Mikor kilépett belőlem, az eggyéolvadásunk eredménye egy új akarat lett...A csikónk....Így lehet két kancának csikója! - hagyta utoljára a legnagyobb meglepetést. |
*Büszkeüstök komolyan hallgatta Steelt.*
- Tele vagyok kérdésekkel... Hát akkor csak szépen sorban kérdezek:
- Miért köszönheted a harcnak a csikód ? Nem maradt semmi a Nagyúr után ? A szörnyeibe nem költözhetett bele ? |
- Mesélhetek éppen.
- Ott voltam. Én törtem meg a Sötét Nagyúr védelmét, hogy megölhető legyen.
- Sok-sok eriszi harcolt velem és más simbemynebeli lények is....Sok-sok erős ellenség ellen. Ködlények, sötét szörnyek, orkok, trollok, sárkányok...És persze maga a Nagyúr, aki végig irányította őket és rettentő mágiákkal küzdött ellenünk....
- Ha nem lett volna Draugherit, a félsárkány peguni, a világunk elpusztult volna.
- Ő tartotta vissza a Sötét Nagyurat, csaknem saját magát is feláldozva, hogy ne támadhasson ránk úgy, hogy mi nem tudunk róla.
- Végül mindenki, aki csak valahogy értesült a küzdelemről és a veszélyről, jött és csatázott.
- Ki mágiával, ki a fizikai képességeivel...
- És végül győztünk.....Bár áldozattal. De nem halt meg senki. Ami csoda. És én például a csatának köszönhetem a csikómat....
|
- Mhm...
- És Te is ott voltál ? Mesélsz róla ? |
- Mindkettő elég gyakran megesik. - mosolygott.
- A társaim harcosok és azt teszik, amit mondasz. És szinte mindenki ott volt a Sötétség Csatájában is.... |
| - De ha mindenki elkerülné Őket, akkor sosem pusztulnának el. Abban teljesen igazad van, hogy a harchoz nem értők ne harcoljanak. Ha Én értenék a harchoz, egy percig nem haboznék, felkutatnám a szörnyeket és elpusztítanám Őket. Remélhetőleg így történne, nem meg fordítva... |
| - Jól tetted. Talán ez a legbölcsebb dolog....Lehet, hogy a harcosok is jobban tennék néha.....Aki nem ért hozzá, az meg végképp ne akarjon belekeveredni! Hány, de hány ostobát láttam már, aki az életével fizetett! - mondta keserűen. |
- Tényleg ??? Tudsz repülni ?? Az tök szuper !
- Nem kifejezetten értek a harcokhoz. Ha tehetem, inkább elkerülöm őket jó messzire... És eddig még mindig tehettem. |
- Az már biztos. De repülni is tudok....
- Te mit tervezel most, hogy a sötétség lényei itt járnak-kelnek szabadon? Fogsz harcolni? Értesz hozzá? |
*Büszkeüstök nevetett.*
- Hát igen, tagadhatatlan, hogy négy szarvad van ! de inkább vagy unikornis, mint pegazus. |
Felnevetett.
- Hiszen én nem is vagyok egyszarvú! Nekem négy van! - viccelődött.
- De való igaz, hogy inkább egyszarvú vagyok....És valóban nincs belőlem több. Csakis a csikóm lesz egyáltalán hasonló hozzám. |
*Büszkeüstök követte Steelt.*
- Egy kis nyugalomra vágytam, egyedül akartam lenni... Ideje volt már egy kicsit eltöprengenem, és úgy véltem, ez a hely erre pont alkalmas... Már indultam volna vissza, amikor összetalálkoztunk. De Én ennek nagyon örülök ! Egy teljesen más unikornist ismertem meg benned, mint amilyenek a többiek. |
Kényelmesen sétálva továbbindult.
- Hogy kerültél ide? A legtöbb teremtmény elkerüli az esőerdőt, mert mindentől messze van, és mert azt hiszik, hogy veszélyes...Ami igaz is, ha az esőerdő íratlan szabályait nem ismerik.....Mi vezetett ide???CSupán a véletlen??? |
| - Nem zavar, hogy cél nélkül sétálgatok. Most is azt teszem... |
| - Nyugodtan velem jöhetsz, ha téged nem zavar, hogy minden cél nélkül sétálgatsz..... |
| - Nem, nem tartok semerre. csak gondoltam esetleg mehetnék veled.... |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Bólintott.