|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 -Nos, azt a megbízást kaptunk, hogy járőrözzünk és most pihenünk...bizony nem könnyű, sokszor egy-egy sötétlénybe keveredünk....
-De talán a társaságban jobb pihenni!-vágott szavába.-így legalább elfelejtjük minden bajunk....-mosolygott Kavarkád. |
 - Tudom.....Nagyon nehéz ezen töprengeni....De nem tudom abbahagyni...Fáj, hogy elváltunk....Az új gazdám nagyszerű....És nem vágyok már vissza....De azért....csak eszembe jut...nem is egyszer...Hm....Igazából az is nyomasztó, hogy nem vagyok mindezzel egyedül...És nem én viselem a legrosszabbul.....
Megcsóválta a fejét.
- Ezt már nem lehet visszacsinálni, és magam sem vágyom rá! Csak azt remélem, hogy valóban jönnek azok a jobb idők....
- Önöket mi hozta ide? - váltott témát. |
| Nemes átérezték a fájdalmát.Mikor elszakadt a sötétségtől egyben rossz is volt neki, mert születése óta ezt szolgálta, de már túltette magát rajta.-Ez valóban szörnyű, de biztos nem önben volt a hiba.Bár nem vagyok gondolat olvasó, biztos vagyok benne, hogy Legendnek is fájt a döntés.-bíztatgatta. |
- Köszönöm. - mondta halkan.
Mostmár óriásit és keserűt sóhajtott.
- A régi gazdám elhagyott....Legend, a tünde volt ő....Most remek gazdám van, Eris.....De.....nem értem miért történt.....Nem csupán velem....Több másik lénnyel. Nem értem mi volt bennem a hiba.....Miért kellett ennek az egésznek így történni...... |
| Óh nem, semmi bajunk magával!Nyugottan mardjon csak!-mentegetőzött Kavarkád-És...mi bántja, ha bántja valami? |
- Köszönöm. - hajtotta meg a fejét.
- De nem szükséges távozniuk. Ha valakinek távozni kell, az én lennék. Ha zavarok......amiért természetesen elnézésüket kérem...
Aprót sóhajtott.
- Elnézést a viselkedésemért.....Sajnos, mostanában gyakran tűnhetek bárdolatlannak, bocsássák meg kérem!
Itt azonban abbahagyta a beszédet, és pillantása távolivá vált. |
Nemes látta a pegazus arcán, hogy nem éppen a társaság ahol legjobban szeret lenni, ezért azt mondta:-Ha egyedül akar lenni, mi nem raboljuk az idejét. ...Csak szóljon és eltávozunk. |
Meghajtotta a fejét.
- Üdv Néktek is! - mondta udvariasan.
|
| -Üdvözlöm!-ált fel Kavarkád és meghajolt, Nemes ugyanígy cselekedett. |
Anor kiment a mezőre.
Nem várta, hogy ott bárkit is talál, így kissé el is bizonytalanodott, mikor két lényt is talált!
De már nem volt visszaút, így kilépett a két unikornishoz.
Sokminden kavargott a fejében..... |
Kavarkád vidáman vágtatott ki a mezőre párjával Nemessel.Egy kicsit felüdüktek, mert
járőrözni méig csak kifárasztó munka, különösen, ha sokat kellett küzdeni az életükért.Most fogócskáztak, ugrándoztak, majd pihenés képpegymás mellé lefeküdtek és kicsit aludtak, majd csodálták a tájat.Közben Korall-királyról beszélgettek, aki nagyon boldog párja mellett.Sokat látogatják őket, ilyenkor az élményekikről mesélnek vagy másról.
|
| (Folytatás:A Sötétség lepte erdő szélén) |
 *Szkártó Maszat mellé ügetett, és egész úton hozzásimult párjához.* |
| -Hát ha eszt szeretnéd!Menjünk akkor az erdőbe!Irány az erdő!-Maszat szép lassan elindult az erdő felé! |
| - Ne, ne a patak mellé mennjünk. Az túl "forgalmas" hely. Mennjünk inkább az erdő sűrűjébe. Mit szólsz ? |
| -Van egy ötletem!Menjünk az erdőbe, a patak mellé!Az jó nem?-És felállt! |
- De, igen, Én is kezdek fáradt lenni.
*És lefeküdt Maszat mellé.*
- Hamarosan biztonságos helyet kéne keresnünk, ahol alhatunk egy jót. - *mondta.* |
| Maszat rámosolygott Szkártóra!Megállt és lefeküdt!-Én kezdek fáradni!Te nem? |
*Szkártó nem tágított Maszat mellől. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor már sántikálás nélkül lépkedett Maszat.
Kedvesen mellé állt, és átölelte szárnyával párját.
Így sétáltak jó ideig.* |
| Felállt és sántítva ment Szkártó után!Nem sérült meg csak fájt, de nem sokára el is múlt a fájdalom! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Nos, azt a megbízást kaptunk, hogy járőrözzünk és most pihenünk...bizony nem könnyű, sokszor egy-egy sötétlénybe keveredünk....
- Tudom.....Nagyon nehéz ezen töprengeni....De nem tudom abbahagyni...Fáj, hogy elváltunk....Az új gazdám nagyszerű....És nem vágyok már vissza....De azért....csak eszembe jut...nem is egyszer...Hm....Igazából az is nyomasztó, hogy nem vagyok mindezzel egyedül...És nem én viselem a legrosszabbul.....
*Szkártó Maszat mellé ügetett, és egész úton hozzásimult párjához.*