|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Lefékezett, és körülpillantott ő is.
- Én sem......Akkor most várunk? |
*Beléptek a Sötétdég Birodalmába.
Megállt és alaposan szemügyre vette a tájat.*
- Semmi gyanúsat nem látok. |
 - Hát.....innen eddig mindig erdőbe jutottunk....
Azzal már át is lépett a fekete semmin. |
- Jó, persze.
- Én valamilyen erdősségre gondoltam... |
| - Nincs.....Csak ne menjünk a pusztákba! |
- Hát egyenlőre csak megyünk kifelé a Sötétéségből. Aztán meg majd meglátjuk, hogy merre megyünk tovább. van javaslatod? |
-No lám kit látnak szemeim?Az árulót!
 -Hallgass!Ha a sötétség ilyen nyápicot küld a fogattatásomra, akkor hiába jöttem ide.
-Igenis már nem vagyok nyápic!Már végre kiérdemeltem a rangodat!
-Na és még mostis letudnálak győzni!Hát már elfeljetetted azt a "kis incidenst" a küzdőteremben?
-Nem én, de te is gyengültél azóta, és jó hogy a tárgyra tértünk, ez az amiért a Sötétség hívott, ...újra igényt tartanak a szolgálataidra, persze én mondtam, hogy túl puhány vagy már ehez, de ők azt mondták, hogy küzdjünk meg, ha én nyerek-vagyis ha elpusztítalak-nekem van igazam!
-Hát jó!-azzal gyorsan megfordult és hátsólábaival a pimasz melkasába rugott, mire ez lehuppant a födlre, és, hogy Nemes mégjobban a dutatára adja nyerésének, a pimaszra rugott egy jó adag az maga oldalán levő homokot, ami a megvetés jele.Ekkor azonban érezte, hogy ez egy csapda volt-mert, ha egy hajdan sötétséget szolgáló egy sötét lénnyel testi érintkezésbe kerül,jó a lehetőség rá, hogy maga is visszaváltozzék.-De Nemes tudta mi erre a gyógyír, hagyta, hogy uralma alá hajtsa a gonosz, majd amikor a pimasz örvendezni kezdett terve sikerének, szószerint leordította a lepődőtt unikornist ezzel kiküldve magából a sötétséget.-Látod?Lehet, hogy gyengéb lettem, de még mindig letudlak győzni és a Sötétséget!-azzal megfordult, és vissza ügetett szerelméhez, aki még azt az ártalmatlan gonoszt is kiküldte Nemes szívéből....egy csókkal. |
Nemes kiügetett régi otthonához Kavarkádot hátra hagyva.Eszébe jutottak neki régi elfolytott emlékei a palotáról, a szőrnyű kiképzésről, és, hogy mindent felkellett áldoznia, hogy magas rangra tegyen szert.A gyűlölet ez iránt a helyiránt mindennél nagyobb volt, s mégis valami ide vonzotta-mikor Nemes rájött, hogy lehet kínzás és fájdalom nélkül élni, két felé szakadt a személyisége.Az egyik a pozitív, másik a negatív, de az utóbbi inkább érzéssé deformálódott az évek során....erős érzéssé.De ez a negatív énje sose tudja már uralma alá hajtani a testet, csak a sötétség erejét adja vissza.-Ez az érzés kapcsolatban állt még a sötétséggel, de csak annyira, hogy, ha hívják, Nemes érzi ezt.Most is így történt.A Sötétség részén egy kis termet, pimasz, vékony hangú, feket unikornis várta, Nemes régi ellensége.... |
*Zenit bólintott.
Nem is állt meg egy percre sem, csak ment tovább és tovább.* |
 - Nah, itt is vagyunk! Mostmár nincs messze!!! |
*Zenit bólintott.
Asylont nem féltette, ügyes pegazus, tud magára vigyázni.
A segítők lelkére kötötte, hogy próbáljanak meg észrevétlenek maradni és nem akar semmi zűrt odakint.
Ennyivel Zenit le is tudta a megbeszélést, majd kilépett a Birodalomból. A másik 4 lény követte.
Mivel éjszaka volt, nem tűntek fel senkinek egész úton zavartalanul mehettek az erdő felé. Az úton egy átva szót sem szóltak. Mindenki a fülét hegyezte. arra figyeltek, nehogy valaki megtámadja Őket az út során.* |
- Ez részemről nem probléma, én viszonylag nagy tömeget elbírok a testem nélkül, és így látni sem fognak!
- De a többiekről ezt nem mondhatjuk el....Szóval javaslom az erdőt! Ott van egy patak, szóval ott találhatunk agyagot, és van elég fa is! De csak az öregebb fákat érdemes kivágni!!! Ne sértsük meg az erdőt!!!!
Azzal kilépett a Sötétből és eltűnt! |
*zenit nem tartotta jónak Asylon viselkedését. Bárhol ellenség lehet és kifigyelhetik Őket, aztán bármikor rajtuk lehet ütni.
Viszont Asy láthatóan annyira boldog volt, hogy ezt Zenit nem tette szóvá.
A négy segítő mellett repült középen és velük beszélgetett, miközben elérték a Birodalom határát.
Ott leszálltak a földre. Zenit bevárta Asylont is. Aztán még mielőtt kiléptek volna, megszólalt.*
- Még mielőtt kimegyünk, meg kell egy-két dolgot beszélnünk. Sajnos arra is gondolnunk kell, hogy mi van akkor, ha valamelyikőnket megtámadják, vagy esetleg többen is rajtunk ütnek.
- Emellett meg kell beszélnünk, hogy honnan hozzunk nyersanyagokat. Lehet, hogy szét kellene válnunk, igaz tudom, hogy az veszélyesebb.
- És ezek mellett még jó lenne, ha észrevétlenek tudnánk maradni. |
Felszállt és hatalmas körökbe kezdett.
- Tiszta a levegő....Gyanúsan tiszta....
Evenion csak óvatosan elindult arra, amerre Asylon.....De le nem vette a szemét öccséről. |
*Zenit nem szólt semmit.
Szemeivel a sötétbe révedt.*
- Na, mire várunk ? Menjünk beljebb. Én még emlékszem, hogy merre volt a csata.
*~Ez az, amit sosem fogok elfelejteni...~* |
Asylon a Sötétségben állt.
- Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de a csata jelenlététől eltekintve, ez a hely egész megnyugtató..Olyan Sötét..... - viccelődött.
- Még jó, hogy Eve világít! Velem már nem sokra megyünk...Bár nekem nem kell a látásom....
- Hát....igen.... - mondta kicsit bizalmatlan hangon.
Az egész teste fáradt, szürke fényt árasztott, ami alig pár méterre vetült, de valahol tényleg nem volt rossz....
Aztán Opálra pillantott és a lelke újra lehiggadt.
'Meg kell már kérdeznem, hogy csak a Zenit jó-e....' |
 - Neked is! - kiáltotta utána.
 Maud csak némán nézte a fehér kanca eltávolodását, de a szemében elégedettség égett.
Aztán rámosolyodott Razorra és a Sötétség mélye felé fordult.
- Ránk is vár egy út.... |
*Lilina igyekezett figyelni, és megérteni a hallottakat. Úgy gondolta, sikerült mindent felfognia, és valahol igazat is adott a két unicornisnak. A legkevésbé se vágyott abba a félelmetes, feketén gomolygó sötétbe, és szíve legméllyén hálás volt Razornéknak, hogy elküldik őt, sőt, még nyomós érveket is felsoroltak, hogy miért is kell elmennie. Nem kell tehát a gyávaságra fogni a dolgot. Nyugodt szívvel gondolhat majd arra, hogy ő megtette, amit tudott, és a többiek miatt kellett elhagynia a Birodalmat, hogy ne sodorja veszélybe őket - és persze saját magát se.
De mielőtt belépett ide, már akkor megfogdta magának, hogy nem hagyja sem elküldeni, sem pedig megfélemlíteni magát. Bátor lesz, elszánt és rettenthetetlen. Lilina így most önmagával vívott csatát. Küzdött a saját lelkiismeretével. És nem lehetett tudni, hogy melyik része győz majd...
Végül úgy döntött, okosabb, ha megfogadja Maud szavát. Alig észrevehetően biccentett mindkét egyszarvú felé, majd halkan hozzá tette:
-Sok sikert!
Ezután egyszerűen megfordult, és anélkül, hogy visszanézett volna, újra megtörte a Sötétség falát, és átlépte a határt, ezúttal az ellenkező irányba. |
- Igen, de nekem szinte nincs is mágiám és az erisziek szövetségébe tartozom. Így másokból meríthetek erőt. A mi mágiánk pedig nem tartozik igazán sehova, se ide, se oda. Így szabadon küzdhetünk. Téged viszont igen-igen könnyen megmérgezhet, megfertőzhet, legyőzhet....Anélkül, hogy Te bármit tehetnél. Nem vagy elég erős, hogy sikeresen meg is védd magad és harcolhass is. Valamelyik le fog gyengíteni és akkor a másik is semmivé lesz. És a Sötétség el fog söpörni! Egész egyszerűen: nem állsz felette, sem pedig rajta kívűl. Nem fogod tudni kivonni magad a hatása alól....
Maud ezalatt a kancát fürkészte, majd megszólalt, szokatlanul érzelemteli, kedves hangon.
- Nagyon nemes és jó elhatározás, hogy küzdeni akarsz. De ostobaság volna folytatnod, mert túl nagy rá az esély, hogy belebukj. A bátorságod kétségbevonhatatlan, de a vak hősködés már egy másik dolog. Értsd meg: nem rosszindulatból, vagy túlzott aggodalmaskodásból mondjuk ezt. És szükség is van harcosokra! De nem most és nem itt. A döntő harc el fog érkezni, de egyelőre csak felesleges veszélybe sodornád magad, és minket is, ha túl gyanússá válik a sok idegen lény, akik itt tesznek-vesznek.
Ha komolyan gondoltad, hogy segíteni akarsz, akkor menj ki innen. Keresd meg a társaidat és őket is, valamint mindenkit, akit csak tudsz figyelmeztess a veszedelemre! És jobb ha tőlem tudod, hogy a Sötétség rengeteg szörnyet ontott ki magából a kinti helyekre. Ha olyan nagyon küzdeni akarsz, küzdj azokkal! Szép is lesz, ha mindenki idejön, a Sötét Úr meg a teremtményeivel együtt megkerül mindenkit és komolyabb harc nélkül elfoglalja a kinti világot! Akkor aztán vége a dalnak! Minden ártatlan, aki most kint van, veszélyben van. És szükségük van védelemre. Odakint jobban hasznodat látná a világ, mint itt. Ahol magad leszel. Mert túl veszélyes lene Veled utaznunk. Bocsásd meg, ha túl őszinte volnék, de a fehérséged és a ragyogó köved vonzza a Sötétség ragadozóit. Mi pedig nem kockáztathatjuk, hogy miattad ne legyünk ott, ahol szükség volna ránk. Mi eltalálunk bárhová itt, nem is kell a szemünk és minket sem látnak meg. De Te? Olyan feltűnő vagy! Épp ezért nem jöhettek a világos színű, jó-mágiás erisziek! Ott van például....hm....nos....Cathos, Lionelf, Michaelangelo és az én másik felem sem, Miraut. Most még egyikük sem jöhet. Talán a legutolsó küzdelemben....
Biztos, hogy be akarsz menni a Sötétbe? - kérdezte végül kicsit gúnyosan. |
| -Miért baj az, hogy fehér vagyok? Vagy az, hogy jó vagyok? Razor se gonosz, mégis itt van... |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
Lefékezett, és körülpillantott ő is.
- Hát.....innen eddig mindig erdőbe jutottunk....
-Hallgass!Ha a sötétség ilyen nyápicot küld a fogattatásomra, akkor hiába jöttem ide.
- Nah, itt is vagyunk! Mostmár nincs messze!!!
- Neked is! - kiáltotta utána.
Maud csak némán nézte a fehér kanca eltávolodását, de a szemében elégedettség égett.