|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Felkapott még egyet, elnyámmogta.
- De azért az ünnepség még odébb van. A sérültek odalenn megmentésre, az utolsó mágus meg levadászásra vár.....
- De Neked azt hiszem más dolgod van....Itt... - mondta, és kajánul, ragadozón elvigyorodott. |
*Elvette Draugherittől a gyömölcsöt.*
- Ennek kifejezetten örülök! Kíváncsi vagyok, milyenné lettek.
*Egy darabig nézegette, forgatta szárnyában a különleges gyümölcsöt. Végül dntött és gyorsan a szájába tömte. Elrágcsálta, majd lenyelte.
A leírás, amit Draug mondott, tökéletesen ráillet a gyümölcsre.
A végén megborzongott és megrázta magát.*
- Huh, érdekes egy gyömülcs... |
- Maradhatnál. Lesz itt néhány érdekes lény. - jegyezte meg.
- Na gyere! Együnk krihallit! - magával rántotta Üstököst, és odahúzta a tömegen át egy halom márványos erezetű, dérleptén szürkésfényű, bíboros gyümölcshöz. Nagyjából körteformájúak voltak, és a halom majdnem a barlang mennyezetéig ért.
- Ebből lesz az ital! Kicsit érlelni kell....De így is finom! Kóstold meg!
Felkapott egy krihallit, és a szájával kapta el.
Ráharapott, mire tökéletesen a vérhez hasonló lé fröccsent szanaszét! Draugherit nyammogott egy darabig, majd lenyelte a finomságot.
Egy darabig vigyorgott, aztán összeborzongott.
- Hátborzongató! - nyerítette, és lenyalta a szája széléről a vörös nedvet.
- Pont úgy kezdődik, mint a körte, csak sokkal erősebb, gazdagabb és egzotikusabb az íze! Aztán elönt a melegség...aztán végigráz a hideg! Mennyei! Persze borként lesz az igazi....De azért próbáld ki!
Felemelt egy újabb gyümölcsöt a szárnyával, és Üstökösnek nyújtotta.
- Mellesleg különböző gyermekeid is itt fognak időzni nemsokára. - jegyezte meg. |
- Áh, értem. - *mondta sűrű bólogatások közepette.*
- Jól teszitek. Mindenkinek jót tesz egy kis bulizás. - *mondta különösebb lelkesedés nélkül.
Nem értette pontosan, hogy Neki mi szerepe lenne itt. Nincs túlzottan szórakozós kedvében.* |
| - Összefoglalva: mert buli lesz! Eris felbíztatott minket: ünnepelni fogunk, amint a gondokon végre túlvagyunk. |
- Huh!
*Tátott szájjal nézett körbe.*
- Számomra még furcsa, de igen, szép. Mire fel ez a nagy átalakulás? |
Bedobbant a cseppkőbarlangba.
A hely nagyon-nagyon megváltozott!
A hatalmas csarnok széles nyílással ki volt tárva.
Mindenütt kis tűzgömbök lebegtek a levegőben fényt és meleget árasztva, mindkét barlang ki volt tisztítva, a köveket meg felizzították.
De ez a kisebbik rész volt.
Erisziek járkáltak, sürögtek-forogtak a termekben, és díszítették őket!
- Szép, mi? |
 Némán nézett a csikó után, de arcán mintha egy mosoly bujkált volna.
- Ég Veled! Tennoio és az utad miatt pedig egy percig se aggódj! - mondta halkan.
A csikó mögött bezárult a fal. |
 -Hát akkor szia!Hiányozni fogsz és te is vigyázz magadra, ja és remélem még találkozunk!
Lidércfény mindent összehordott amit tudott, mert tényleg szerette ezt a kancát, de mégsem érezte azt, hogy hozzá van kötve, ezért lassacskán elindult a barlangból kifelé! |
Gyönyörűség szépen végigvezette a szűk, sötét járaton a fiatal pegazust, aztán ki, egészen a hatalmas csarnokba, ami lassanként teljesen kiürült.
- Hát látod....mennyi munkánk volt ebben a titkos csarnokban, sőt, a létrehozásával is, miután a cseppkőbarlang már nem volt biztonságos! S most itt marad majd üresen...De hát...ennek örülni kell! A Sötétségnek vége, s az élőknek nem a föld alatt van a helye! Neked sem itt van a heyed, ifjú afrai!
Odavezette a cseppkőbarlangba nyíló átjáróhoz, és megnyitotta a hatalmas vörös oszlopoktól rejtett falat.
- Úgy vélem a cseppkőbarlangból már kitalálsz. Élvezd a szabadságod! Úgy hiszem Te is tökéletesen kiérdemelted....Vigyázz magadra!
Lehajolt, és összeborzolta a csikó sörényét. |
| Lidércfénynek most nem volt kedve megszólalni és nem is tudott volna mit mondani!Lassan elindult a kanca után! |
Csodálkozott egy darabig, de nem tolta el a csikót.
- Nem tudom miért csüngsz rajtam, fiatal pegazus, de ha aggodalom miatt, hát ne aggódj. Egy kimerítő varázzsal próbálkoztam. De semmi bajom. Menjünk ki. |
| Most egy szó nélkül lépett hátra a falhoz.Félt, hogy valami baj történt Gyönyörűséggel.Nekinyomódott a falnak aztán odarohant hozzá és átölelte.Ezek után már nem engedte el! |
Gyönyörűség szemeiben kihunyt a ragyogás, és a kanca teljesen mereven állt a sötétben.
A füstalakok táncoltak, táncoltak...hosszú idő telt el.
Aztán hirtelen a kanca összerázkódott, és összerogyott.
Lihegett, és arca, szeme újra életteli lett.
Aztán vette észre a csikót.
- Hát Te még itt vagy? - nyögte csodálkozva. |
Lidércfény egy szó nélkül visszafordult a kancához.Aszthitte utána jön.De most mi a fenét csináljanak?
Lidércfény megállt a kanca mögött közvetlenül és leült. |
Egy pillanatra a csikó után nézett, szemei zölden kiviláglottak az örök éjszakából, aztán a kanca visszafordult a tűzhöz, meg a füsthöz.
- Remélem nem tévedsz el. - mondta halkan. |
| -Végülis igazad van!Lehet, hogy rájöttünk volna mik ezek az izék!-gúnyolódott!aztán elindult kifelé a barlangból! |
| - Jobb, ha nem vész el a magadfajta kisfickó! - jegyezte meg, és a lángokra bámult. |
Durcásan kiugrott az ekkor már erős szavakra.
-Nem kellett volna kiugranom!-motyogott.
aztán figyelte a füstalakok tevékenységeit! |
| - Gyere ki onnét! Ugye nem akarsz életed végéig füstté lenni? - nyerítette szigorúan. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Felkapott még egyet, elnyámmogta.
Némán nézett a csikó után, de arcán mintha egy mosoly bujkált volna.
-Hát akkor szia!Hiányozni fogsz és te is vigyázz magadra, ja és remélem még találkozunk!