 *Látóhatár gyanakodva beballagott a csendes, ám közel sem barátságos erdőbe. Gazdája már jó ideje nem járt itt és ezalatt igencsak elszaporodtak a kiirtásra váró borzalmak.
Mindenki elfoglalt, így Látóhatás vállalta el. Könnyedén beügetett az erdőbe. Tökéletesen kiismerte magát, pedig még sosem járt itt.
~Fantasztikusan elmeséltek mindent...~
Elismerően bólintott, majd ment tovább.
Sok idő elteltével megtalálta a sokat emlegetett "trónt".
~Az erdő legmagasabb fája... Nem véletlen választotta ezt megfigyelőpontul.~
Felágaskodott, hogy jobban belássa a teret. Itt az erdő szokatlanul csöndes volt. Látóhatár ismerte ezt. Ilyenkor mindig valami meglepő, egyáltalán nem a javára váló dolog szokott történni...
Oldalra kapta fejét. Az egyik lombkorona között valami megmozdult! Igen, tudta, hogy ez lesz.
A következő pillanatban minden irányból farkasemberek ugrottak le a fákról. Lehettek vagy 30an. Látóhatár felágaskodott, csapott melső lábaival. Az egyik farkasembert kishíján fejbetalálta patájával. Az rögtön hátrébb lépett. Látóhatár ismét négy lábán állt. Úgy látszott, az ellensége megijedt kétlábon álló alakjától. Most azonban, hogy ismét normál magasságú volt, ismét közeledtek. Látóhatár nem habozott, ismét felágaskodott és mély hangján felnyihogott.*
 *Oberon jól ismerte ezt a hangot. Épp a levegőben repült, amikor meghallotta. Gondolkodás nélkül berepült a fák közé és néhány perc múlva már Látóhatár mellett állt a farkasember-gyűrűben.*
*A farkasok ismét közeledtek, Látóhatár felágaskodott, Oberon viszont csitítóan visszahúzta a földre barátját.*
- Mi van? - *sziszegte Látóhatár Oberonnak.*
- Csak nyugalom... - *felelte nyugodtan Oberon.
Oberon széttárta szárnyait, mire a farkasemberek hátrálni kezdtek.*
- Farkasemberek! Olyan ajánlattal érkeztem, ami igen kecsegtető lehet számotokra.
*A farkasemberek legnagyobbika felhördült.*
- Nem egyezkedni jöttünk!
*A kör ismét szűkült. Látóhatár ismét felágaskodott, most azonban eltalált csapkodó patáival egy túl közel merészkedő lényt.*
- Oh, azt látom - *folytatta zavartalanul Oberon.* - viszont ha nem szeretnétek a társatok sorsára jutni, akkor érdemes lenne meghallgatnotok amit...
- NEM .... vagyunk rá ........ kíváncsiak! - *szakította félbe morgások közepette az egyik farkas.*
*Oberon vállat vont.*
- Rendben, Nekem így is jó.
*Oberon Látóhatárral egy időben felágaskodott, széttárta szárnyait és fényt árasztott testéből. A farkasemberek hátráltak, morogtak, egymásra tekintgettek.
Látóhatár és Oberon ahol érték, ott rúgták agyon a szörnyeket. Sokan közülük menekülésre adták fejüket. Akik meg maradtak, meghaltak...
Kifáradva állt egymás mellett a két hófehér főnökségi az elhullott farkasemberek között.
Látóhatár undorodva, Oberon lesanálóan nézett a vezérükre, aki a lábuk elött hevert kimúlva.*
- Szerencsétlen, botor állat... - *mondta Oberon* |
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Csak kíváncsi vagyok valamire. - mondta halkan, és nagyon-nagyon közel hajolt az egyik farkashoz.
*Oberon átlépte a hullát és kisétált egy tisztább részre. Megállt az egyik fa mellett és letisztogatta véres tollait a levelekkel.*_watercolour.jpg)
Honor hatalmas szárnyait összetekerve és szorosan lesimítva állt egy széles ágon, és a két csődört figyelte alant.
Döbbenten nézett a csődör után, majd megrázta a fejét.