|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Draugherit nagyot ásított és válaszolt:
- Amiért én is. Ha egy idegen lélek, aki a lehető legkevésbé sem jóindulatú, belédmászik, akkor Te is kimerülsz, még akkor is, ha más távolítja el. Már..persze....ha megúszod az egészet élve..... |
*Üstökös Draugheritre nézett.*
- Miért érzem magamat olyan fáradtnak, mint aki 1 hete nem aludt ? - *lassan beszélt Üstökös, és kérdőn nézett Draugheritre.* |
- Rendben! - mondta vidáman és újra leheveredett Üstökös mellé.
 Ezalatt Steel végig csöndben volt, hátrált és hátrált és halványult.
|
*Üstökös lassan, megfontoltan ránézett Draugheritre, majd válaszolta:
- Egész jól. - *válaszolta Üstökös, de esze ágában sem volt felállni.* |
Draugherit még egy utolsót nyújtózott, aztán lenézett Üstökösre.
- Hogy vagy? - kérdezte fürkésző tekintettel.
Amint a kérdés elhangzott, Steel is odakapta tekintetét.
És csöndben fürkészni kezdte Üstököst.
Aztán megnyugodott és végignézett a társaságon.
Aztán elkomolyodott. |
 *Despota lesunyta föleit, amikor Draugherit vihart kavart. Lábaival kitámasztotta magát, így stabilan tudott állni.*
*Üstökös örült, hogy fekve maradt. Most biztos elfújta volna Draugherit. Nem zavartatta magát. Kicsit sem zavarta, hogy mindenki áll rajta kívül. A földről (lentről) nézett fel a többiekre.* |
Steel egyetlen hihetetlenül kecses mozdulattal állt fel, mintha nem is álmából ébredt volna.
Draugherit egy szilaj mozdulattal felugrott, megrázta magát, felágaskodott és harsányan, félsárkányosan felordított, miközben valóságos szélvihart kavart szárnyaival.
 Roquent egyáltalán nem zavarta a fuvallat, pedig (mivel kistermetű volt) majdnem lesodorta a lábairól. Inkább megállt, amilyen keményen csak bírt, aztán, mikor Draugherit lehiggadt, szemügyre vette az előtte heverő pegunit.
'Hát elég viharvert.....Bár lehet, hogy van rá oka.' gondolta kicsit lenézően és közönyösen....Bár igyekezett mindezt nem kimutatni.
Hiába....Ő a harc izgalmának tudott igazán örülni és akkor volt elemében.
|
*Despota mosolyogva nézte Draugherit ügyködését.*
*Üstökös legszebb álmából ébredt fel, valami földmozgás hatására. Mikor kinyitotta szemét, az eget látta. Ez azt jelentette, hogy háton (!!!) fekszik. Gyorsan az oldalára hemperedett, és körbenézett. Maga mellett látta fekve Steelt és Draugheritet, és körülöttük állt 2 pegazus. az egyik despota volt, Őt felismerte, de a másik pegazus ismeretlen volt számára.
Kicsit hunyorított, amikor felnézett az ismeretlenre, mert a nap a szemébe sütött.* |
Draugherit kicsiny monológja után rádöbbent egy igen-igen zavaró tényre: Üstökös és Steel álmukban ráhengeredtek a szárnyaira, azok pedig kezdtek végérvényesen begörcsölni.
A lábai pedig szintén elzsibbadtak.
Így végtelenül óvatosan mocorogni kezdett.
- Nah, szépen vagyok.... - mondta két beszélgetőpartnerének, akik elég furcsa képpel nézték működését. |
*Despota érdeklődve hallgatta Draugheritet.*
- Érdekes egy "lény" lehet Eris... - *morfondírozott Despota.
Néhány percig elgondolkodott.
Majd észbekapva visszazökkent a valóságba. Ránézett Draugheritre utána pedig Roquenre.* |
Roquen pár pillanatig gondolkodott, aztán Despota pillantását követve, az őket figyelő Draugheritre nézett.
Látta rajta, hogy egy mosolyt próbál elfojtani, így ő is elmosolyodott (érdekes módon egészen finoman!) és megszólat:
- Na, inkább te mondd el Neki!
Draugherit pár pillanatig még mosolygott, majd válaszolt:
- Nos, Despota, biztosíthatlak, hogy Roquen is és én is és minden eriszi örül, hogy itt élhet....A korábbi sorsunk - bár szerintem ezt sejted és nemcsak velünk van így - nagyon nehéz volt, így természetesen örülünk Eris fennhatóságának és a biztos otthonnak, ahova hozott.
És megjegyzem, hogy bizonyos mértékig irigyellek a gazdádért. Ami Erist illeti: ha mondhatjuk, hogy a mágiahálónknak van középpontja, akkor ő az. Épp ezért ő nem szokott ide ellátogatni. Vagy csak felettébb ritkán. Akkor is fura ügyekben. Ő olyan bogaras.....Az állandó kapocs köztünk, illetve a telepátia persze jó kapcsolat, de néha örülnénk, ha nem akarna annyira szabadnak megtartani minket.
Például csak a kezdet kezdetén repült velünk...
Ő azt mondja, hogy nem a gazdánk, hanem a barátunk.....Így inkább csak mondogatjuk, hogy a gazdánk.....Illetve.....ahogy ő nevezte el: ő a mi emberünk.....Szereti a saját szóalkotásait. Szóval ő inkább megkeres minket, összebarátkozik velünk, idehoz, ellát és aztán kijelenti, hogy semmilyen mértékben nem helyezi magát fölénk, így például a tetteinkért teljes mértékben mi vagyunk a felelősök. (Az már más kérdés, hogy mindent ő szokott helyrehozni.) Szóval elég laza egy lánc....
És - itt nehezen állta meg, hogy fel ne nevessen - én nem (és egyetlen eriszi sem) tartom őt emberi lénynek.Olyan rejtélyes különc..... Sokkal inkább nevezhető boszorkánynak!!!
 - Örülök az útitársaságnak! Én viszont nem vagyok ismerős errefelé. Te merre tartasz? Mellesleg Miraut a nevem.
|
 *Despotának tetszett amit hallott. Egy igazi harcossal áll szemben, és ez felettébb tetszett Neki.*
- Nekem csak elviekben van gazdám. Sajnos mindig elfoglalt. Az ő tulajdonában áll ez az egész birtok, Ő felel itt mindenért. Azt is Neki köszönheted, hogy itt lehetsz. Egyszóval csak nagyon ritkán látogatja meg állatait. Ahogy engem is. De ez már régóta így megy...
Ha viszont Catly kitéved ide hozzánk, akkor több napot is itt szokott tölteni. Végigjár mindenkit, és mindenkivel jáccik, bohóckodik, kalandokba keveredik. Ha itt van, az fantasztikus. De (mint már említettem) ez csak nagyon ritkán fordul elő. - *fejezte be Despota a "mesélést".
Utána Draugheritre nézett. Érdekelte, hogy mit szól erre, de nem is igazán ezért nézett rá. Kíváncsi volt, hogy nem unja-e a társalgásukat. Csak egy pillantásába került volna Draugheritnek, ha valamit máshogyan szeretne. Így hát fürkészte néhány pillanatig a tekintetét, majd visszavánszorogtatta Roquenre.* |
 Szia!-válaszolta-Nyugottan jöhetsz velem.Vissza úgysem akarok oda menni!És nem muszály visszamenni az erdőbe, ha nem akarsz, úgyis onnan jöttél.-És mostmár kezdett vidámabb lenni, hogy végre itt egy normális lény. |
Miraut kiügetett az erdőből és egyenesen szembetalálkozott egy szép, fehér pegazus kancával.
- Üdvözletem! - köszönt. Elpillantott a távolba és észrevette a három beszélgető csődört, meg a két alvót.
'Na, ott aztán biztos nincs rám szükség.....Ahol Draugherit és Roquen jól érzik magukat, ott nekem nincs különösebb keresnivalóm.'
- Az erdőbe tart? Szívesen csatlakoznék, ha nem zavarja. - mondta végül a kancának.
Roquen feszesen elmosolyodott és válaszolt Despotának:
- Valóban nem régen érkeztem erre a vidékre. A legutóbbi erisziek közé tartozom. Tudod én valóban hivatásos harcos vagyok. Leginkább démonokra, sötét lelkekre vadászom. De legutóbb súlyosabban megsérültem. Engem nem érdekel az ellenség, ha esélyem sincs, akkor is belevágok a küzdelembe! De akkor és ott én vesztettem.
És ma már nem is élnék, ha Eris nem jár épp arra! De arra járt és megmentett. Így kerültem hozzá. A Te gazdád milyen Despota?
Eris egy kiszámíthatatlan lény, az már egyszer biztos!
És elvigyorodott befelé, mintha egy különösen kedves emlék jutott volna eszébe. |
| Megint visszapillantott, de úgylátta, hogy nem is veszik észre! -Úgyse fogok nekik hiányozni!-Úgy akarta, hogy meghallják, de nem hallották meg. |
| Berkenye visszanézett a beszélgetőkre.Nem szólt semmit csak elindult az erdő felé! |
*Despota elvigyorodott. A Sors ismételten egy jó kis lénnyel hozta össze. Szívesen próbára tette volna, de kivételesen visszafogta magát. ~ Most nem alkalmas~, azzal győzködte magát. Így hát maradt a beszélgetés melletti ismerkedéssel. Bár tudta, hgy igazán csak harc közben lehet kiismerni a másikat.*
- Roquen, új vagy erre ? Még sosem hallottam rólad, és nem is láttalak... |
- Ismerkedjetek össze! Despota, ő itt Roquen!
Roquen ő itt Despota.
Egyébként Despota az erdő őre, Roquen meg harcos. |
| - Örvendek - *válaszolta az érkezőnek Despota egy kisebb biccentés kíséretében.* |
- Szervusz Roquen! - köszöntötte halkan, de örömmel az érkezőt.
Roquen kényelmesen elügetett a kanca mellett, Deraugheriték közvetlen közelébe.
- Szervusz! - köszönt halkan, miközben szemügyre vette az alvókat.
- Látom, átmentél egy s máson! - mosolygott.
Aztán biccentett egyet az aranyszínű pegazusnak.
- Üdv! - köszönt udvariasan. |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
Draugherit nagyot ásított és válaszolt:
Ezalatt Steel végig csöndben volt, hátrált és hátrált és halványult.
*Despota lesunyta föleit, amikor Draugherit vihart kavart. Lábaival kitámasztotta magát, így stabilan tudott állni.*
Roquent egyáltalán nem zavarta a fuvallat, pedig (mivel kistermetű volt) majdnem lesodorta a lábairól. Inkább megállt, amilyen keményen csak bírt, aztán, mikor Draugherit lehiggadt, szemügyre vette az előtte heverő pegunit.
- Örülök az útitársaságnak! Én viszont nem vagyok ismerős errefelé. Te merre tartasz? Mellesleg Miraut a nevem.
*Despotának tetszett amit hallott. Egy igazi harcossal áll szemben, és ez felettébb tetszett Neki.*
Szia!-válaszolta-Nyugottan jöhetsz velem.Vissza úgysem akarok oda menni!És nem muszály visszamenni az erdőbe, ha nem akarsz, úgyis onnan jöttél.-És mostmár kezdett vidámabb lenni, hogy végre itt egy normális lény.