Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 16:38 - |
*Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
A rét mellett megpillantott egy kis tavat. Szörnyen szomjas volt, ezért odaügetett a tó partjára, és mohón inni kezdett vizéből. Mikor már teleitta magát, magára pillantott. Egész teste tiszta vér volt, jobb szárnya pedig élettelenül lógott oldalán.*
- Mitszólna Crystal, ha így látna ? - *kérdezte fennhangon, de csak úgy magától.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Crystal csak mosolygott, és odabújt Logoshoz.*
-Szerintem is. A szemeit és a fülecskéit tőled örökölte. -*nézett a kanca szeretetteljesen Wílyára.*
*Wílya vidáman ugrabugráva szalad szülei előtt a réten, és élvezte az újdonság érzését. Minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt. Végül ráakadt egy kis sündisznóra.*
-Apu! Apu, gyere ide! Gyorsan, gyere, nézd, mit találtam! -*hívta lelkendezve Logost a csikó.* |
*Logos maga mellé húzta szárnyával párját.*
- Gyönyörű kiscsikó.
*Tekintetét nem vette le csikójáról. Folyton figyelte, nehogy bajba kerüljön.* |
*Wílyát szemmel láthatóan nem zavarta, hogy menni kell. Ennél kíváncsibb kis kancát Crystal és Logos nem is kívánhatott volna. Minden érdekelte! Így nem bánta, hogy sétálni mennek, sőt, kifejezetten örült neki!*
-Persze, menjünk! -*helyeselt a kis kanca, és ugrabugrálva, a magas fűben esetlenül kapkodva hosszú, vékony lábacskáit szülei elé ügetett.* |
*Logos meghallgatta párját, aztán csikaja mellé lépett.*
- Mit szólnál Wílya, ha egy kicsit sétálnánk ? Én és édesanyád éhesek vagyunk. Közben legelnénk egy kicsit. Hm, nah, mi a véleményed ? |
-Igen, én is éhes vagyok. -*értett egyet Crystal, aztán a csődör utolsó mondata után csak selytelmesen párjára mosolygott és bólintott.*
-Délután korán lefektetem a kicsit, utána lesz pár nyugodt óránk kettesben. -*suttogta halkan, nehogy Wílya meghallja.* |
- Hát mit szóljak ? El sem tudok képzelni aranyosabb csikót. - *válaszolta Logos párjának.*
- És ami engem illet, Én szívesen ennék pár harapás füvet. Te hogy vagy ezzel ? - *kérdezte.
Közelhajolt Crystalhoz, hogy Wílya ne hallja, amit mondd.*
- És utána elmehetnénk a tó partjára. |
*Crystal kinyitotta szemét, nagyon ásított, és nyújtózott egyet. Aztán pillantása megakadt párján és csikóján.*
-Nahát, ti már fent vagytok? -*mosolygott a kanca.*
-Nem vagytok éhesek?
-Nem! -*kiáltotta vidáman Wílya.* -Képzeld anyu, apa megtanít repülni! -*lelkendezett a kicsi.*
-Ennek nagyon örülök, csillagom, de nem kezded ezt egy kicsit korán? -*mosolygott rá Crystal.* -Később is ráérnél megtanulni, ha már a szárnyaid is megerősödtek...
-Jaaj, anyu! Már így is épp elég erősek! -*bizonygatta Wílya.*
-Hát persze, kicsim! -*Crystal elnézően mosolygott csikójára, aztán Logosra pillantott.*
-Mit szólsz? -*susogta boldogan a csődör fülébe.* -A legszebb kiscsikó, aki valaha is unikornispárnak született, igaz? |
*Logos szárnyaival gyengéden megfogta Wílya szárnyait.*
- Nem úgy kell...
*Szárnyaival elkezdte úgy emelgetni Wílya szárnyait, ahogy repülni kell.*
- Ha így csinálod, akkor menni fog.
- Hamarosan majd megtanítalak repülni. És nehogy azt hidd, hogy unikornisnak könnyebb lenni ! De erről majd édesanyád mesél, Ő ebben jártasabb. - *mondta mosolyogva.* |
-Tyűűűű! -*álmélkodott Wílya. Teljesen lenyűgözte a gondolat, hogy ő valaha repülni fog. És csodálattal nézett apjára aki ennyi mindent tud. Nagyon okos lehet... Kimondhattlanul büszke volt, hogy ez az ő apja!*
-Nahát apa! -*kiáltotta lelkesen.* -És mikor tanulhatok meg repülni?
*Wílya verdesni kezdett szárnyaival, de csak össze-vissza csapkodott, és végül fejbe vágta magát, úgyhogy kedvetlenül eresztette le szárnyacskáit.*
-Apu? Nem lehetnék mégis inkább unikornis, mint anya? Nekem nem megy ez a repülés... -*nyávogta letörten a kiscsikó.*
|
- Te akkora leszel körülbelül, mint anyád.
- Azok a tollas izék a hátadon a szárnyaid. Dehogy baj, hogy a Tieid fehérek ! Nem a szín a lényeg... A szárnyaiddal tudsz majd repülni, amint egy kicsit nagyobbacska leszel. Nézd, ezt fogod majd tudni.
*Logos kitárta szárnyait és lassan felemelkedett 1 méternyit.*
- Na, mit szólsz ?
*Aztán vissza leszállt a talajra.*
- Én meg Te pegazusok vagyunk. A pegazusoknak van szárnya. Anyád unikornis, neki ezért nincsen szárnya. Viszont helyette Neki van szarva. Az az az éles szúrós ize. - *bökött Logos orrával Crystal szarva felé.*
- Ezen kívül vannak olyanok is, akiknek van szarva is és szárnya is. Ők a pegunik. |
-Húúúú! Nahát! -*ámult el megint Wílya. Nem is gondolta volna, hogy ilyen nagy és erős apja van. Aztán döbbenetét és álmélkodását lassanként átvette a lelkesedés.*
-Én is ilyen nagy leszek mint te? És, juj! Neked is vannak ilyen tollas izék a hátadon. -*örült meg a csikó.*
-De... neked más színű. -*tűnődött el Wílya.* -Nézd apa, nekem ilyen fehér... Az nem baj? És mire jók? És ha nekünk van, anyunak miért nincs? Neki olyan szúrós izéje van... Neked miért nincs? -*Wílya még rengeteg mindent szeretett volna kérdezni, de elfogyott a levegője, mivel ezt a sokmindent mind egy szuszra hadarta el.*
|
*Logos rendkívül büszke volt.*
- Én vagyok a Te apukád.
*Egy puszit nyomott a csikó homlokára.* |
*Wílya nem adta fel, és harmadik-negyedik próbálkozásra sikerült is talpra kecmeregnie. Felnézett Logosra, és büszkén vigyorgott. Aztán odabukdácsolt a csődörhöz, és érdeklődve vette szemügyre.*
-Te ki vagy?
|
*Logos gyorsan a csikó felé lépett pár lépést, majd hirtelen megállt. Szíve szerint felsegítette volna, de végül hagyta, hogy a csikó tovább próbálkozzon.* |
*Wílya kinyitotta a szemét, felemelte kicsi fejét és álmosan tekintett körbe. Mikor meglátta Logost, ámulva pillantott fel rá. Sose látott még ilyen nagy és erős élőlényt. Megpróbált felállni, hogy közelebbről is szemügyre vehesse, de első próbálkozásra hasra esett.*
|
*Logost reggel a napsugarak ébresztették fel.
Felemelte fejét és szeme megakadt egy kicsi csikón, aki Crystal mellett feküdt és láthatóan rendkívülien jól aludt.
Logos nesztelenül felállt és körbesétálta párját és a mellette fekvő csikót.
Jó ideig gyönyörködött bennük.* |
*Crystal elmosolyodott, és lehajtotta a fejét, majd elaludt...
...az éjszaka közepén azonban felébredt, és érezte, hogy itt az idő...
...reggelre egy egészséges kis kancacsikó pihent anyja oldalához bújva.* |
*Logos is nevetett.
Engedelmesen lefeküdt párja mellé.*
- Miről is beszélünk ? Én már fekszem is ! Mindjárt aludni is fogok. *Crystal pocakja felé fordult.*
- És te Wílya, már alszol, ugye ? - *kérdezte pajkosan.
Majd odafordult párjához, és egy puszit nyomott arcára.* |
*Crystal felkacagott és bólintott.*
-Alighanem az apukájától örökölte ezt a jó szokást, aki szintén talpon van, még mindig, pedig már régen aludnia kéne. -*nevetett Logosra, aztán kedvesen kérdezte:
-Miért nem fekszel le te is? Biztos nagyon fáradt vagy. Kimeríthetett ez a csata... |
- Ha ez megnyugtat, hidd el, majd ha megszületett akkor sem fog akarni időben aludni - *mondta széles mosollyal Logos.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|