Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Lenyelte az első kitörni készülő sikoly szabadon engedésére noszogató vágyát, és csak kultúráltabb módon ordította:
- Beszorultam!!!!! |

*Felemelte a fejét és Caprica felé fordult.*
- Hát akkor minek heverészel a bozótosban? - *kérdezte összeráncolt homlokkal.* |
- Igen, de nekem semmi kedvem nincs hozzá! - ordította kifakadva. |

- Áh, megértem. - *mondta és arra fordult, amerre Capricát sejtette.*
- Itt aztán lehet mikben gyönyörködni.
*Önkíméletlenül elvágódott és felnézett az égre.* |
Meghallotta a nevét, és végignézett beszorult önmagán.
Elfintorodott, és így kiáltott:
- Itt vagyok! Csak gondoltam pihenek kicsit és gyönyörködöm a látványban! |

- Lelepleződtem...
*Körbenézett, de nem látta semerre Capricát.*
- Caprica? |
Caprica épp elvigyorodott, mert meglátott egy ragyogó tollat, és már épp beljebb lépett volna, mikor nem kevés por kísértében rászakadt a világvége!
Elvesztette az egyensúlyát, és bezuhant a lombok közé, aztán hallgatta, ahogy nyugodt szárnycsapásokkal Oberon elszáll, és nem messze ledobban.
Hanyatt fekve gyönyörű kilátása nyílt az égre, az őt fixen tartó két ág közt.... |

*Oberon gondolt egyet, szárnyaival megtámaszkodott a földön és kiugrott a bozótosból.
Néhány szárnycsapással kivitorlázott egy tisztább részre és leszállt. Megrázta magát, hogy a sörényébe és farkába ragadt növényeket kirázza.* |
Caprica bedugta a fejét a lombok közé, és nézelődni kezdett, mint valami fejét a homokba dugó strucc! |

*Oberon összébb húzta magát és egy kicsit odébb kúszott az ágak alatt.* |
Már egészen tanácstalan volt, mert nem hitte, hogy a peguni befért volna a bozót rejtekébe, mikor hirtelen meglátott egy rezdülést az ágak közt.
Azonnal egyenesbe fordult, és megindult a bozóthoz. |

*Oberon egyik szárnyával óvatosan félrehúzott egy-két ágat és kikukucskált.
Látta, hogy Caprica vészese közeledik hozzá. Nem volt mit tenni, mozdulatlan maradt.* |
Caprica kuncogva kinyitotta a szemeit.
- Aki bújt, aki nem, megyek!!!! - kiabálta, azzal megrázta hosszú sörényét, és vidáman vágtázni kezdett ide-oda a réten.
Sehol sem látta a pegunit!
Már az eget nézegette gyanakodva, mikor különös érzet kerítette hatalmába: ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elinduljon egy irányba! Csodálkozva indult el, lábai csaknem maguktól vitték egyre gyorsabban és gyorsabban, míg végül valósággal keresztülszáguldott a virágok, füvek tömegén, és közeledni kezdett a rét egészen elvadult részéhez!
Itt Caprica megállt, és gyanakodva belépdelt a magas fűbe.
Jó darabig gázolt benne tanácstalanul, amikor kiszúrt maga előtt egy bozótot!
'Talán érdemes megnézni...' gondolta, és ügetni kezdett arrafelé. |

*Helyére igazgatta szétzilálódott szárnyait, majd üetésre kapcsolt és elügetett az egyik irányba.
Jó ideig kereste a megfelelő búvóhelyet. Már majdnem kifutott az időből, amikor észrevett egy kisebb bozótos részt.
Oldalra vágódott és begurult alá. Csak remélni merte, hogy nem tűnik ki a bozót alól.
Várt...* |
Felnevetett, és behunyta a szemeit.
Laza testtartással számolni kezdett. |

- Rendben. Maradjunk itt a virágos réten.
*Körbefordult és búvóhely után kutatott.*
- Na? Nem számolsz? |
- Ha akarod, én! - mondta, és vidáman megcsillantak a szemei. |

*Felpillantott az égre.*
- Rendben. Ki lesz a "hunyó"? |
Elmosolyodott.
- Egészen egyszerű! A játék egyik résztvevője megpróbál eltűnni, a másik meg megpróbálja megtalálni...... |

- Az attól függ. - *felelte.*
- Milyenre gondoltál? |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|