Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Despotát megijesztette ez a vészjósló hang.
Megfordult és már tudta, hogy honnan fúj a szél.*
- Egy pegazus, ahogy láthatod. - *válaszolta.
Legszívesebben hátat fordított volna ennek a lénynek, de ezt túl nagy kockázatnak tatrtotta volna. Így hát szemben maradt a lénnyel.* |
Ügetésben vágott át a dombos erdőn, míg elérte a Nagydomb tetejét. Odafenn állt egy lény, akit nem tudott hova tenni. Ő nem szerette az erisziek hálóját, csak vészhelyzetekre tartotta fenn. Most tehát nem tudta megállapítani, hogy kivel van dolga, így felment.
'Egy idegen!'
Felhorgadt benne a sárkányvér. (Sajna, ő nem a jobb, vagy az általános, hanem a rossz dolgokat örökölte.)
- Ki vagy Te?! - hörögte. |
*Despota épp az erdőt vizsgálta át.
A "Nagydomb"on mindig szívesen időzött. Most is leszállt és egy kicsit nézelődött.* |
Fényvihar könnyedén elrugaszkodott és a másik nyomába eredt. |
- Rendben, akkor induljunk - *felelte.
Azzal kitárta (már ép) szárnyait, elrugaszkodott a földtől és felemelkedett a levegőbe.
Visszapillantott a pegazusra, hogy követi-e, vagy sem.* |
- Igen. - és könnyedén a másikhoz ügetett. |
- Én éppen a tengerparti erdőbe igyekszem. Lenne kedved velem tartani ? - *kérdezte lényegretörően.* |
Fényvihar visszazökkent a valóságba.
- Üdv!
Ő felismerte a pegazust. Épp felette repült el, mikor megsérült. |
*Despota épp a "Nagydomb" mellett ügetett el, amikor észrevette, hogy valaki áll ott fönn.
Közelebb ment, majd felismerte, hogy ezt a pegazust már látta valahol.
Gyorsan felügetett a domb tetejére.*
- Üdv ! |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|