|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 -Bevallom nekem kicsit morbid!-válaszolt halkan. |
|
 Shiny a patak széléhez ügetett, onnan hívta Rainbow-t:
-Rainbow! Gyere te kis butus! Mitől félsz ennyire?
Shiny nem volt Rainbow apja, de mivel árva volt, nem voltak szülei, ő és kedvese, Piciangyal vette gondozásba a csikót. Szerette, tanította, de mégis azért a szíve legmélyén még egy, saját csikóra vágyott. Piciangyalt azonban nagyon régen nem látta, s hiányzott neki.
|
|
|
|
|
|
 Rainbow bizonytalanul állt a fák között, de mikor meghallottta apja(mert ő Shinyt az apjának tartotta) hívását, gyorsan odaügetett hozzá. Látott már vizet, tudta hogy inni kell, de ilyen széles csíkban még sohasem látta, s ettől elbizonytalanodott.
-Apu?
Igen, Rainbow?
-ez víz, ugye?
-Igen, persze, hogy az. Igyál belőle, biztos megszomjaztál a hosszú út alatt. Hisz még én is elfáradtam egy kicsit.-s hogy megmutassa, a víztől nem kell félni, belekortyolt a patakba. Élvezettel nylte le a vizet, és miután Rainbow látta, nem kell félnie, lassan ő is inni kezdett. | |
 Nem válaszolt, csak ment tovább. |
*Megvonta a vállát.*
- Én arra megyek. - *orrával a másik irányba mutatott.*
- Szerencse kísérjen utadon!
*Megforult és elügetett.* |
| - Majd ha lesz csak egy is, kinek van reje és bátorsága e sötét vidékre jönni. Mert én nem hagyhatom el. S a gyógyítókak jobb dolga is van énnálam. - szólt hátra és ment tovább. |
- Talán jó lenne, ha valamiféle gyógyítót meglátogatnál. Az gyorsan helyre tudná hozni. |
- Jó. - fejezte be a beszélgetést.
Biccentett, majd kissé sántítva elindult a patakparton. |
- Elhiszem, de vigyázhattál volna jobban is... - *jegyezte meg félhangosan.* |
Szárazon nézett a csődörre, míg feltápászkodott.
- Kösz. Elhiheted, nem én voltam az, akinek minden vágya volt csaknem tönkrevágni a vállam. |
- Jó, de akkor máskor jobban figyelj magadra. Vagy ha már megtörtént a baj, akkor legalább ne "törd" bele a sebbe a nyílvesszőt.
*Elügetett az egyik irányba és nemsokára eltűnt az egyik fa mögött...
Visszaügetett az unikornishoz és a sebére tett egy növénylevelet.*
- Ez gyorsabban helyre hozza. |
Összecsikordultak a fogai, és az egész teste görcsbe rándult, ahogy a nyíl kicuppant a vállából.
- Ezt...többet....ne...csináld... - suttogta összeszorított szemekkel. |
*Porthos nem válaszolt, hanem cselekedett.
Mágikus eejével kihúzta az unikornisból a nyíl csonkot.*
- Így. |
- Dehát...beletört... - nézett a csődörre úgy, mintha az megháborodott volna.
- Hogy akarod kihúzni? |
*Porthos társára nézett. Azonnal abbahagyta szarvának tisztítását és odasietett Daleonhoz.*
- Kihúzom, rendben?
*Orrával a nyíl felé bökött.* |
Fáradtan támaszkodott egy fának.
A lények lekoptak, de mit értek vele? Mindig lesznek még többen....Ő pedig...rosszul van....
Leszédült a földre. |
*Az ellenség megmaradt "csapata" egy pillanat alatt szétszéledt. Mindenki futott, amerre látott...
Porthos megállt az egyik fa mellett és megpróbálta nagyjából letakarítani véres szarvát.* |
Egy nyíl fúródott a vállába!
És pokoli düh öntötte el az agyát!
A szarvából vörös szikraeső tört fel, aminek minden apró, csillámló darabkája halált hozott a fél-lelkeknek. Akihez csak hozzáértek, egy pillanat alatt porráégett!!!!!
Daleon végül lehiggadt.
A fél-lelkekből sok maradt, de ő elfáradt, így a szikraeső kihunyt. Annyit legalább ért vele, hogy kicsit szusszanthatott.
Aztán a hátán egy "ember" termett, és ő a földre zuhant!
Nagyot hempergett, majd leszúrta a lényt.
Tovább mart, pörgött, harapott, rúgott, szédítő, őrült táncban. A nyíl beletört a sebbe, de már ezt sem vette észre. |
*Porthos kívülről írtotta a népet.
Volt, akibe belerúgott, vagy épp beleharapott. Nem kevesen a szarvától haláloztak el.
Épp az egyik emberszabásút támadta meg, aki egy fa mellett állt. hátha akarta szúrni, de ez nem sikerült neki. Az ember átgurult a fa másik oldalára, és ezzel egyidejűleg egy láncot kapott fel a földről és tekerte a fa köré, amibe beletartozott Porthos nyaka is.
Amint az ember végigért, odaadta a láncot egy másik illetőnek. Ő felkapott egy dárdát és Porthos szügyébe akarta szúrni, az azonban megállt, amikor elérte Porthos szőrét. A lény kérdőn pillantott porthosra, aki gonoszan mosolygott rá.
Egy fejmozdulattal ellökte magától a dárdát az emberrel együtt. A lánc lefejtődött a fáról, Ő pedig ment is toább.* |
Vad viharként tombolt az emberek gyűrűjében.
A marján és a vállán már csúnya, tépett seb látszott, mert egy szöges láncot nem tudott időben kikerülni.
Hihetetlenül gyors volt és megállíthatatlan!!!! A támadásokat valahogy mindig kikerülte, majd kétszeresen torolta meg!!!
Vadul nyerített, ugrált, pörgött, és igyekezett az ember és fegyveráradatot kikerülni.....A tömeg kezdett fojtgatóvá válni! |
*Porthos egy felé érkező nyílvessző elől ugrott el.
Célbavette az íjjászt, aki rálőtte a nyilat. amíg az "ember" felé vágtatott, az több nyilat is kilőtt felé, amiket sikerült kikerülnie.
Amikor odaért, szarvát egyenesen a lény szívébe mártotta.* |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
-Bevallom nekem kicsit morbid!-válaszolt halkan.
Shiny a patak széléhez ügetett, onnan hívta Rainbow-t:
Rainbow bizonytalanul állt a fák között, de mikor meghallottta apja(mert ő Shinyt az apjának tartotta) hívását, gyorsan odaügetett hozzá. Látott már vizet, tudta hogy inni kell, de ilyen széles csíkban még sohasem látta, s ettől elbizonytalanodott.
Nem válaszolt, csak ment tovább.