|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Mélyet sóhajtott.
- Nem nagyon lehet, hacsak nem értesz a Fényhez és a Szellemhez egyszerre....És nem vagy elképesztően erős. Ezek fizikailag támadnak, tehát mikor a lelkedet támadják, akkor is kimerültséget érzel, például.....
- Vagdalkozol, vagdalkozol, és reméled, hogy Te maradsz talpon.....Ennyi....Ezért fogom őket megállítani. Bármi áron. |
- Egyet értek Veled. Meg elég valószínű, hogy sokan nem is tudják, hogyan lehet ellenük védekezni. Úgy, ahogy Én sem tudom. - *tette hozzá.* |
| - Bevallom: nagyon megleptek.....Nem is tudom miért érzem így, de valahogy nem ideillő a jelenlétük.....Ez már komolyabb veszély. Amint jobban leszek, ki kell találni mit tehetünk...Őket nem szabad hagyni szabadon kószálni! Nagyon veszélyesek!!!!! |
- Wright-ek... - *ismételte.*
- Még sosem hallottam róluk. - *vallotta be őszintén.* |
- A pegazus tegye, amit tennie kell..... - mondta és elmosolyodott.
- Wright-ek voltak, mellesleg. Gonosz szellemek, akiket fizikailag is le lehet győzni...Bár nagyon nehezen.... |
*Niobé rámosolygott a csődörre.*
- Rendkívül bátran szálltál szembe azokkal a ... valamikkel. |
Kinyitotta a szemeit.
- Azt hiszem. Csak nagyon kimerültem..... |
- Glorfindel ! - *kiáltotta Niobé és a pegazushoz sietett.*
- Glorfindel ! - *szólította ismét.* - Jól vagy ? |
Az ereje rohamosan fogyott!
Így ide-oda kezdett száguldani, a pajzsot csak akkor hívta elő, mikor végképp nem tudott már másképp kikerülni egy sérülést, és igyekezett egyszerre többet is elintézni egy-egy nyalábbal.
Aztán, egy őrült csavarsorozat után, azon vette észre magát, hogy győzött!
Nem pusztította el mindet. De nem is lett volna rá ereje....Most, egyelőre, be kellett érnie azzal, hogy a Wright-ek elmenekültek, ő pedig, a kimerültségtől remegőn, leszállt a földre és tehetetlenül összeroskadt. |
*Niobé tehetetlenül állt lenn a földön és onnan szemlélte az eseményeket...* |
A ködmadárként kavargó szellemek ide-oda csapongtak, és Glorfindel sejtette, hogy most többre lesz szükség a pengetollaknál.
Aztán hirtelen, mintegy vezényszóra, a szellemek nekirontottak!
A tünde ereje mentette meg. Hatalmas, fényes gömb vette körül, amin a Wrightek nem tudtak átjutni, de ez Glorfindel erejét is gyorsan kiszívta, érezte: nem sokáig bírja már.
Végül fénnyalábokat kezdett lődözni kifelé, így egyesével elkezdte leszedni ellenségeit.
'Ez hosszú lesz! Csak ki bírjak tartani!' |
*niobé megdermedt a látványtól.
Szeme sarkából látta, hogy valaki közeledik felé, de nem bírta tekintetét levenni a furcsa dolgokról. aztán amikor már vészesen közeledett az a valami, odanézett és látta, hogy egy troll vészes tempóban bunkójátn lengetve rohan felé. Gyorsan előre ugrott, így elkerülte a trollt is és a bunkóját is. Niobé azt várta, hogy a troll visszafordul, de tévedett. Az egyenesen belerohant egy sűrű, bozótos helyre.
Niobé körül nemvolt több lény, így hát nyugodtan felemelhette tekintetét a Wright-ekre. Még soha életében nem látott hozzájuk hasonló lényt. Kedve lett volna felvilágosítást kérni Glorfindeltől, hogy mik is ezek.* |
A pengetollak két troll életét vették el, mikor Glorfindel azt vette észre, hogy ezek a lények hátrálnak....de nem előle....
Az eget nézték!
- Niobé.....
Nem volt ideje befejezni! Valami hatalmas elkapta az egyik szárnyát és a nyakát és felrántotta!
Pokolian fájt a helyzete, és érezte, ahogy az ujjak (!) szorulnak rajta!
Másik szárnya mentette meg: a pengés tollak végül belevágtak az akármibe, ami elfogta, és ő kiszabadult.
Pár métert zuhant, majd felhúzta magát és több csavarral végre szembenézhetett az új veszéllyel.
Az az.....veszélyekkel....
'Jaj ne....Wright-ek....' |
*Niobé csak egy gyors bólintással válaszolt. Ha elkezd beszélgetni, valószínűlek ott is maradt volna. Amint elszáguldott mellette Glorfindel egy ogre mellett, az hatalmas bunkójával épp Niobé-t csapta volna agyon, ha Ő nem ugrik gyorsan odébb.
Néhány szökkenéssel kint is termett az orkgyűrűből. Ezután csak egyesével szedte áldozatait. Le-lecsippentett egy-egy ogrét, orkot vagy trollt a sokaság széléről.
Ha épp többen támadtak rá, rúgott, harapott, szarvát használta védekezés képpen.* |
Az ogre újra meg újra felé sújtott, ő meg általában elugrot, majd szárnyaival összevagdosta!
Jó időbe került, mire olyan taktikát alakított ki, hogy a többi lény se érhesse el. Ugrás ide, ugrás oda, táncoltatni az ellenfelet, mindig figyelni!
'Még jó....hogy....a Kaleidoból....jöttünk!'
Végül csak elkapta az ogre torkát és ezzel a lénynek vége is volt.
Aztán látta, hogy Niobé egy egész gyűrűvel küzd és fellobbant benne a harci szellem!
Nekirohant az orkoknak, ezzel máris hárommmal kevesebb volt belőlük, aztán pár szárnyas pördüléssel mr szabd votl az út kifelé a kancának.
- Ne hagyd, hogy bekerítsenek! - üvöltötte, majd kiugrott, neki egy trolnak! |
*Niobé sem tétovázott.
Egyből Glorfindel után ugrott a ködbe.
Meglepetésére egy jól szervezett orkcsapatba ütközött. Mellettük jópár troll és ogre is állt. Ők valamivel zavartabbnak tűntek.
Niobé gondolkodás nélkül belefutott az orkcsapatba...* |
- Várj! - súgta előre.
Nagy levegőt vett. majd kifújta. És a szájából köd tört elő!!!!!
Sűrű, gomolygó köd, ami az orkok (és még néhány más lény) felé tartott!
- Na, most!
Beugrott a köd sűrűjébe.....majd a túloldalon, mint rémisztő, ezüstös főnix kitört belőle és azonnal agyonrúgott egy orkot!!!! |
*Niobé minden egyes lépésére figyelt. Az avar tele volt száraz ágakkal. Gondosan ügyelt arra, hogy egyikre se lépjen rá. Az komoly bajt okozhatott volna.
Néhány perc néma séta után megpillantották a nyomok okozóit...* |
| - Még szép. - morogta halkan és gyorsan a kanca nyomába eredt. |
- Szia. - *felelte.
Körbenézett és megtalálta a nyom folytatását.*
- Megyünk tovább ? - *kérdezte, de meg sem várva a választ már indult is tovább.* |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mélyet sóhajtott.