|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Visszafojtotta a tüzét újra, és így szólt:
- Szerintem menjünk tovább, mert itt nemsokára igen furcsa lények fognak nyüzsögni....Olyanok, akikkel nem kellene találkozni.......Később pihenhetünk....
|
 -Egyetértek!-mondta lelkesen, de lihegve Yasha. |
Az utolsó harci kakas is ellobbant.
- Végeztünk. - mondta nyugodt hangon. |
| Yasha felkacagott a trollok láttán.De nem vette észre, hogy egy nagyobb troll ráveti magát.Már egy közönséges róka össze roppant volna a nagy súly alatt.Yasha egy ideig eszméletlen maradt.A troll felemelte farkánál fogva és a társainak mutatta bátorításként, mire a többiek ujjongtak örömükben, hogy egy jó lénnyel kevesebb van most már.De Yasha amikor felébredt még mindig bucskta szemét és hagyta, hogy lóbálják ide-oda, de félelmetes morgába kezdett, majd az odatt pillanatbannyakon harapta a nagy trollt (megvárta míg a lehető legközlelbb ér a fejéhez).Leugrott, és szeme még pirosabb lett mérgében, és egy sajátos kiáltással megölte az ijedt trollokat. |
A hatalmas tűzkígyó eltűnt, de helyette bizarr, különös lények formálódtak, és számszerint hárman elkezdték üldözni a trollokat.
Nemsokára már látszott a formájuk: óriási, lángból formált, hihetetlenül gyors tűzkakasok voltak!
Démon elvigyorodott. A sötét lények rettegték a kakasokat, mert ők voltak a hajnal hírnökei, és sok legenda szólt arról, hogy már a rikkantásuk is képes pusztítani.
Most a trükk bevált: a trollok ida-oda dübörögtek a fák közt a rémítő tűzlények elől menekülve, és láthatóan fogyott a számuk.... |
| Yasha bámulva nézte az unikornist, de nem volt idő megdicsérni a támadást, néhány torll még maradta a fák közt és jöttek is még páran.Yasha védekezőenfelborzolt a szőrét, félelmetesen morgott, majd megsokszorozódott és rá vetette magát a trollokra.Sajnos nem mindet sikerült megölnie, de legalább "lesz kivel játszania". |
Eddig úgy nézett ki, mint egy narancs- és tűzszín egyszarvú, néha tűzként lobbanó-rebbenő sörénnyel és farokkal, de most fellángolt az igazi külseje!
Hatalmas lángok özönlöttek ki belőle, és mikor a szarvát a trollok felé lendítette, egy óriási, kígyó alakú lángcsóva tört elő belőle, a trollok felé zúgott, és nemsokára porráégette a többséget, egyszerűen azzal, hogy átgázolt-harsogott rajtuk, bár volt, amelyiket egyszer körbefonta, vagy megmart. |
| Egy idő múlva trollok ugrottak ki a bokrokból a csapatra.Egyik épp Yasha-t célozta meg és rávetette magát.Yasha lepődöttségében megmerevedett és nem volt ideje elugrani, így koncentrált és a troll ahelyett, hogy rá esett volna, átzuhant rajta.Muris volt, hogy a troll hátából csak Yasha fehér fülei látszottak ki, de egy pillanat múlva már ki is ugrott az eszméletlen testből, majd egy tört másodperc alatt, elharapta a troll légcsövét, de olyan mesterien, mintha, már 500éves lenne:Yasha megszokta már, hogy kis termete miatt mindenféle lények támadnak rá , így megedződött a 150 év alatt.(Igaz, 200 éves, de 50 éves korában halt meg a családja és innentől kezdve lett "védtelen".) |
| - Igen, tudom. Egy ideje figyelnek már......Maradjunk együtt. Nem lesz baj. |
| Yasha hirtelen megállt:-Várjatok!-mondta halkan.Fülelt, majd beleszimatolot a levegőbe-Itt vannak!-suttogta. |
Halkan szólt hátra.
- Ostobaság lenne. Gyenge vagy, most nem maradhatsz egyedül. És már túlságosan messze járunk....Benn a Sötétség által felügyelt helyen....Ha akarod, talán a kölyköt visszazavarhatod, de engem nem. És ő is, én is hasznosak lehetünk....Ő szellem, én meg...nos.....
- Most szólok, hogy az erőm hatalmas. Nem épp pusztításra való, de tudom hogy lehet arra használni....És mindnyájukat látnak már.....Vagy előre együtt, vagy hátra együtt. Bárki marad magára, jó eséllyel megtámadják. Azért jöttünk ide, hogy kivigyük a társad. Ennyi. Most nem tudunk harcolni. Túl nagy a hátrányunk....Nem látunk, nem ismerjük a helyet....Ha egy remény van rá, próbáld meg kitalálni merre lehet a társad! És mostmár felesleges lenne tovább vitázni. Egy: tényleg túl vagyunk azon a részen, ahol még vissza lehetett volna menni. Kettő: mostmár nem szeretném a koncentrációmat a győzködésedre pazarolni. Meg ne sértődj! Három: ahogy eddig sem, úgy ezután sem hagynám egy gyógyítottamat (legyen bámri rajta) bajban. Egyelőre feleős vagyok érted. Így nem megyek. A kölyök meg szellem ugyan, de őt is megtámadhatják....Úgyhogy jobb, ha elfogadod: már benne vagyunk a bajban és a legjobb lehetőségünk, ha együtt maradunk és mihamarább megtaláljuk a lényt, akivel voltál.....Ennyi! Mostantól csak akkor beszélünk, ha veszélyt észlelünk, vagy megvan a lény! - mondta, az utolsó mondatot már hangosan. |
*Eressea vágtába ugrott, és gyorsan beérte Démont. Kicsit habozott, látszott, hogy zavarban van.*
-Öhm... valamit nem mondtam el neked. -*kezdte bizonytalanul.* -Van egy... van egy jelem. Az egyik csatában fogságba estem, és megjelöltek. A Gonosz így mindig tudja, merre járok, kivéve ha a Fény felszentelt helyeinek egyiben tartózkodom. Oda már nem lát el... De ez a jel minden gonosz teremtményt a közelembe vonz... Tényleg nem vagytok biztonságban, ha mellettem maradtok. -*mondta halkan, kicsit feszengve.* -Jobb lenne, ha itt hagynátok egyedül. |
| Démon gyorsan és biztonsággal vezette el kis csapatukat az erdő másik részébe.... |
| Yasha a Eresseát nézte vigyázva és fülelt mindenre. |
| -Eressea vagyok. -*mondta csöndesen, és Démont követve ő is belépkedett a fák rejtette ösvényhez.* |
| Yasha habozott...ő akarta zárni a sort, hogy szemmel tarthassa a kancát, hiszen most ő többnyire a céllpont.... |
Egész idáig mereven bámult a semmibe, de most megrázta magát és megszólalt.
- Démonnak hívnak. És találtam egy ösvényt, ami messzire bevisz a homályos fák közé. Egyelőre üres. Siessünk!
Gyorsan bevágott két fa közé és egy alig látható úton elindult céljuk felé. |
| Yasha már megbízott a lényekben, ezért úgy gondolta, hogy már megoszthatja velük az általános tudni valókat:-Egyébként a nevem Yasha. |
*Eressea mosolyogva nézta a kis rókát.*
-Nyugalom. -*mondta szelíden.* -Én sajnos nem tudom az utat.
*A csődörre pillantott, majd visszafordult a rókához, és az orrával a tüzes egyszarvúra bökött.*
-Oda kell vezessen! |
| -Hát akkor indulás!!!!-kiáltott fel boldogan Yasha, mintha nem félne semmitől... |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
Visszafojtotta a tüzét újra, és így szólt:
-Egyetértek!-mondta lelkesen, de lihegve Yasha.