|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Kezdett kicsit türelmetlen lenni, hisz ki tudja mi történt a két jómadárral.
-Szerinted hány bajba jutott, vagy éppen haldokló sellőlovat fogsz ott találni?2-őt!Vagy ha 20-at akkor úgy sem hagyod ott a többieket!Vagy igen?-mordult a teljesen nyugodt kancára.
-Inkább megkeresem Én őket!-nyerítette, majd eltűnt a víz alatt. |
 -Hát valamicskét igen.Olyan 10-15 percig.Egy kiscsit pontosabb leirást tudsz adni.Kinézetük, szinük.
-Csak hogy biztos legyek-mondta és figyelmét Mindyre igazította |
| -Én?-két lépést hátrált-De hát..hát..Na jól van!Rauros és Morannon!Két sellőlő!Valahol itt lehetnek, de tudsz Te egyáltalán a vízben lélegezni?Vagy a víz alá merülni?-kérdezte aztán gyanúsan. |
-Nekem nincs de tudom kinek van-mondta majd relaxrációba zuhant
~Yuki.....Yuki itt vagy?Gyere szükségem van rád....Várlak:Freeburgfreak~
Újra eszméletéhez tért.
-Nemsokára...Remélem nemsokára jön egy kis segítség.
Yuki hallotta a segélykérést és már úton is volt.
Nemsokára meg is érkezett a helyszínre
-Üdv.Yuki vagyok.Szia Freeburgfreak.-köszönt illedelmesen
-Mi lenne a baj?
-Lenne pár eltünk lényünk és tudtommal neked van keresővarázsod.
-De majd Mindy elmndja mi a helyzet.Kit kéne kersenki.Őjobban tudja-mondta Mindy felé fordulva |
*A furcsa lény egyre közelebb és közelebb ért a kép sellőlóhoz. Nem sietett sehová...ám ezt rosszul tette.*
Rauros erősebbnek bizonyult a furcsa altató hatású méregnél, amit beszippantottak, és szemei hirtelen felpattantak.
Még épp idejében...egy csápszerű kar nyúlt felé, és éppen arréb tudta lökni magát az undorító kartól. Morannont kereste, de ő mélyen aludt...egyedül maradt...és nem is tudta, mivel szemben.
Visszafelé kezdett úszni, de megdöbbenve vette észre, hogy nem tud gyorsan úszni...mintha valamiféle zselében próbált volna úszni. Kétségbeesetten küzdött, de a következő pillanatban a csáp elérte, és feje valami keménybe ütközött. Újból homályba zuhant... |
 - Nem tudom! Én nem értek a mágiámhoz - mondta szégyenkezve és riadtan.
- Kinek van keresővarázsa? Esetleg..... |
Mindy nem érztett egyelőre semmit, de tudta, hogy ez nem jelenthet jót.
"Remélem semmi nincs Raurosékkal!"
Akárhogy is úgy gondolta, hogy Rauros elhagyta, mégis izgult értük!
-Mi..Mi történt? |
-Én is érzek valami furcsát-mondta beleremegve.
-Mintha baj lenne-szörnyülködött |
- Én nem voltam soha igazán szerelmes - vallotta be, részvéttel, de vigasztalón nézve Mindyre.
- Házas is voltam....De nem volt jó ötlet.....Remélem egy nap megtalálom az igazit.
Aztán a tóra függesztette pillantását.
- Szép víz.....Igazán. Hallottam, hogy az erdőben sok szörnyűség megesett, ami nincs is messze, nehéz elhinni, nemde? Reméljük már minden rossz odavan! - mosolygott.
Aztán megrezzent a füle. Olyan furcsát...érzett!
- Minden rendben? - kérdezte furcsa hangon, nem is tudta kitől. |
Miközben újabb idegenek érkeztek, Rauros kíváncsian úszott volna közelebb, hogy üdvözölje őket, de ekkor egy semmiből jött örvény elragadta őket! Még kiáltani sem tudott...
Morannon-nal nem tudták, hová kerültek, de nem lehettek messze a többiektől, hisz még halványan hallották a hangjukat..vagy csak a fejükben szóltak? Nem tudták...
Rauros kijáratot keresett a hideg és sötét helyről, ahová az örvény beszippentotta őket. Végső kétségbeesésében mintha újra szerelme hangját hallotta volna, és zengően a sötétségbe kiáltott:
-Mindy!...
Morannon már nem szólalt meg. Elnyelte a sötétség...Rauros nem találta, és a hangját sem hallotta. A következő pillanatban ő is elájult.
*Egy sötét, alaktalan lény kúszott elő rejtekéből, mintha már várta volna, hogy a pánikszerű lélegzetvételek megszűnjenek. A két hippocampus eszméletlen volt...*
|
| -Háát!Eddig úgy éreztem szerelmes vagyok!De rá kell, hogy döbbenjek, hogy már ne, mert a párom itt hagyott!-mondta szomorúan, erősen koncentrálva arra, hogy ne sírja el magát. |
(Freeburgfreak KANCA!!!!)
-Nekem még nem volt-tűnődött el
-Sőt még szerelmes sem voltam |
Kíváncsian nézett Mindyre.
- Mondd, volt már Neked valaha párod? Vagy van esetleg? - kérdezte szinte visszafojtott hangon. |
| Merengőn bólintott, majd körülnézett, hogy Raurosék itt vannak-e még.Mivel ők eltűntek, Mindy sértődötten visszafordult barátaihoz. |
| - Mindig vágyakozunk valami után - mondta hirtelen halkan, merengő hangon, a távolba meredve. |
-Lehet, hogy igazad van!De ahhoz, hogy ezt eldöntsem azért meg kéne nézni!-nevetett.
-Ha nem is lesz rá alkalmam megnézni, azért mindig kíváncsi leszek rá, hogy milyen odakinn! |
| - Hát.....értem. Sajnálom. Bár lehet, hogy csak elfogult vagy! Szerintem a vízi élet is csodás lehet, talán az idekinn nem is tetszene annyira, ha látnád! |
-Mivel én egy hippocampus vagyok, vagy sellőló, ezért igen vízilény vagyok!-mondta az értetlen csődörnek.
-De egyébként igaza van!Nincs olyan erőm amivel alakot tudnék váltani, és víz is erősen befolyásolja életemet!Szóval még soha nem voltam odakinn! |
-Nem minden lény tud alakot váltani-mosolyodott el
-Lehet, hogy ő vizilény vagy tévedek?-érdeklődött |
Örült a könnyebb partraszállásnak!
Aztán csodálkozva visszanézett Mindyre.
- Még sosem voltál idekinn? Hogyhogy? Sosem változtattál még alakot??? |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kezdett kicsit türelmetlen lenni, hisz ki tudja mi történt a két jómadárral.
-Hát valamicskét igen.Olyan 10-15 percig.Egy kiscsit pontosabb leirást tudsz adni.Kinézetük, szinük.
- Nem tudom! Én nem értek a mágiámhoz - mondta szégyenkezve és riadtan.