|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Vyare egy fára nézett majd koncentrált egy kicsit és kis jégcsíkok kúsztak végig a fán.
-Látom neked is össze jött!-mondta a másik ménnek. |
 Tekintetével követte Wintermint-t,majd nagyot szusszantott.Szerette volna valamivel lenyűgözni a kancát,hogy szerezzen nála pár "jó pontot".Feltekintett az égre.
Az eget sűrű,fehér bárányfelhők borították.Kohl behunyta szemeit és koncentrálni kezdett.Érezte,ahogy koncentrálás közben nagyon lassan lábra áll és feje az ég felé mutatott.A fehér felhők most halványan szürkülni kezdtek,mígnem friss hó kezdett el esni belőlük.A mén érezte már az apró pelyhek fagyos,mégis simogató érintését az arcán.Szemeit kinyitotta és kis mosoly jelent meg arcán,hogy sikerült a varázslat. |
 Wintermint kényelmetlenül érezte magát a két mén között, és feláll.Legelni kezdett. |
| -Szép hely!-mondta és Wintermint mellé feküdt. |
| Wintermint, csak mosolygott,de nem szólt. |
Egy ideig még állt a tónál.Fejét finoman lehajtotta és megszaglászta a vizet.Kellemes illatú volt.Aztán elsétált ahhoz a fa felé,ahol Wintermint megpihent.Patájával kaparászni kezdte a havat,ami alól csak sokára bukkant elő a zöld fű.Egy darabig legelészett.Mikor jóllakodott,belefeküdt a nagy hóba és hemperegni kezdett.Nagyon jól esett neki ez a hidegség.Lábait az ég felé tartva kapálta és forgott egyik oldaláról a másikra.Mikor már teste jól áthült,felállt és most fehér foltos testét alaposan megrázta.A hópelyhek úgy szálltak le testéről,mint ezernyi,apró kristály.Elégedetten felszusszantott,majd Wintermint mellé feküdt a fa tövéhez,ahol jó magas volt a hó.
- Ez jól esett. - mosolygott - Imádom,ahogy eggyé válhatok a faggyal. |
| -Nem hiszem!Legalábbis eddig nem csinált semmi rosszat!-mosolygott újra, majd megfordult és otthagyta a két mént.Lefeküdt távolabb egy fa tövébe. |
Bólintott.
Kicsit elgondolkozott az imént látott folton,majd Wintermintre tekintett.Mosolygására,Ő is egy kedves mosollyal válaszolt.
- Remélem nem veszély előjele. - jegyezte meg. |
| Ő is a foltot nézte majd tovább kémlelte a vizet. |
| -Igen láttam!És fogalmam sincs mi volt az!Amióta ismerem ezt a helyet, azóta nem tudtam kideríteni, hogy mi az a mindig megjelenő folt!-mondta és Kohlra mosolygott. |
Egy pici mosoly jelent meg arcán,ahogy látta,hogy Wintermint elpirul,mert így nagyon bájosnak találta.Bár elszomorította,hogy Ő nem bókolt a kancának.De tudta,hogy ez csak az Ő hibája,hogy ilyen csöndes maradt.
Felsóhajtott.
Tekintete kószán a víz felszínére terelődött.Egy ideig nézegette a finom csillogást,ám ekkor egy fekete folt jelent meg a vizen,de amilyen hirtelen megjelent,olyan hirtelen el is tünt.Kohl kicsit furcsálva fordult Wintermint felé.
- Te is láttad? Ez meg mi lehetett? |
Elhúzta tekintetét Vyare tekintete elől.
-Köszönöm!-mondta és még el is pirult egy kicsit. |
Ahol a kanca ő is fejet hajtott majd közelebb merészkedett a vízhez.Kicsit befagyot majd 1-2 perc után kiolvadt és fölé nézett.
-Olyan mint te Wintermint!Gyönyörű!-mondta és a kanca szemébe nézett. |
Wintermint hátranézett.
-Vyare nem jössz?-kérdezte. |
- Hmm... - gondolkozott el - Lehet,hogy valamilyen kapcsolatban áll a szökőkúttal,amit mutattam.Talán van egy elágazás,aminek egyik fele a szökőkút forrásának a vize.
Szemével végigpásztázta a tavat.Mesés látványt nyújtott.Ezt csak az fokozhatta,hogy Wintermint Kohl mellett állt.Elmosolyodott. |
| -Igen!És még többet is tud!...tud veszélyes lenni, ha zargatják!De tud jövőt mutatni, vagy vágyat!Viszont be is tud csapni!Ha a jövőt szeretnéd látni, lehet, hogy a vágyadat mutaja!De ezt ritkán teszi, vagy nem tudunk Róla...... |
Bólintott.
Közelebb lépkedett a tóhoz,majd kb ahol Wintermint is tette,Ő is mélyen és tiszteletesen meghajolt,majd várt egy csöppet.Nagyon óvatosan közeledni kezdett.A víz mintha egy egészen aprót el kezdett volna megfagyni,de szinte azonnal ki is olvadt.Kohl megnyugodott,és Wintermint mellé lépkedett.
- Milyen varázslatos! - hűledezett és megkönnyebbült,hogy a kanca mellett tudhatja magát - A tónak is van lelke? Mármint,szóval,hogy meg tudja választani kit enged a közelébe? |
-Mikor még tombolt a sötétség és csikó voltam akkor ide menekültünk.....De ne menjetek közelebb a vízhez!Várjatok egy picit!
Wintermint közelebb lépett a tóhoz, erre az elkezdett befagyni.Wintermint meghajolt és várt.A víz kiolvadt, így Wintermint közelebb mehetett.Odalépdelt a tóhoz és belenézett.Gyönyörű tiszta volt....
-Lépjetek közelebb, hajoljatok meg, és aztán talán idejöhettek!-mondta komolyabb hangon. |
Mikor meglátta a finoman csillogó tavat,lélegzete is elállt.
- Gyönyörűséges!!... - esett ki e szó száján ámulatában,de tudta,hogy ez csak enyhe kifejezés volt a tóra.
"Akárcsak Te..." - nézett a kancára,de nem akarta hangoztatni gondolatát.Még nem.
Mellé lépett.
- Ez bámulatos! Honnan tudtál erről a tóról? |
Wintermint már csak ügetett aztán meg is állt.Átvergődött egy kisebb bokroson és meg is érkeztek....
Meglátták a gyönyörű kék színű, befagyatlan tavat....
-Itt vagyunk!-csak ennyit mondott. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
Vyare egy fára nézett majd koncentrált egy kicsit és kis jégcsíkok kúsztak végig a fán.
Tekintetével követte Wintermint-t,majd nagyot szusszantott.Szerette volna valamivel lenyűgözni a kancát,hogy szerezzen nála pár "jó pontot".Feltekintett az égre.
Wintermint kényelmetlenül érezte magát a két mén között, és feláll.Legelni kezdett.