|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
 -Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 -Már megint rossz irányba mész!-kezdte újra a gúnyolódást, de nem tudta folytatni, mert fülét ágreccsenés hangjai ütötték meg.
Még nem látta a leskelődő lényt, de már Farune mellé ugrott.Ahogy ledobbant a kanca mellett, a fenevad kiugrott a bokrok közül és Roldyno egy farkassal az oildalán gurult tovább, majdnem fellökve a kancát is.
-Látod.....Én meg......mondtam!-gúnyolódott még így, hangja közben akadozott a dulakodás hevében.
A farkas lábaival erősen a földre nyomta áldozatát, fogaival pedig egyfolytában csattogott.
Roldyno nem várta meg míg addig a földbe nem paszírozódik, amíg mozdulni sem bír.Erőt vett magán és lábaival ellökte magától támadóját, ami egy fához csapódott.
Roldyno felpattant és mielőtt a farkasféle felállt volna, megrázta magát.A warg nem tétlenkedett sokáig, de így is megelőzték.Egy másik warg rontott rá közben Roldynora.A csődör, harapott, rúgott, vágott, és eggyel még el is bánt volna, de lassan a másik is beállt a birkóba.
Az egyikbe egy óriásit harapott és félrerántotta.A másikba egy óriásit rúgott, ami sajnos a fenevadat nem hatotta meg nagyon, ezért hamar újra tudott támadni.Roldyno már nem nagyon bírt velük.
-Öhömm.....nem....akarsz....egy kicsit......segíteni?-kérdezte a ledermedt kancát.Legalábbis ahogy ő látta, nemigen csinált semmit.
Roldyno ahogy a segítséget várta volna, újabb warg jelent meg, de az már nem rá támadt....... |
 Farune egy pillanatra megdermedt, elkerekedtek a szemei, aztán úgy húzódott el a méntől, mintha tűz égette volna meg!
- Talán igazad van - suttogta, azzal hirtelen gyors ügetésben továbbindult, mintha csak menekülne, de épp a farkasok felé. A nap lassan lemenőben volt, de a kanca észre sem vette. Füstölő zsarátnokká változtatták a mén szavai szívét. A gazdája...aki otthont adott neki......Hol lehet most?!
'Nem is tudok mit tenni....' gondolta, és nem figyelt fel a közelében megreccsenő ágakra..... |
-Őőőő...semmi....-gúnyolódott-Menj csak ahova akarsz...de aztán ne kiabálj segítségért!
-Egyébként meg a helyedben nem öletném meg magam...azt hallottam az Erisieknek most még több egymásra és magára figyelés kell.....de mint mondtam...a te dolgod! |
Farune nem várt tovább....Hirtelen, szemmel alig követhetően gyorsan a mén előtt termett, és felé hajolt, mintha nyakával át akarná ölelni.
- Mi van akkor - súgta az idegen fülébe - ha én épp erre vágyom? Mi van akkor, ha arra vágyom, hogy megleljen a Vesztem? |
Roldyno nagyot nézett a kancán.Először el akarta engedni, ahgy menjen, de aztán mikor már egyértelműen hallatszódtak a csaholások, a bokorcsörrenések és a kisebb vonítások, Roldyno újra a kanca elé ugrott.
-Még mindig arra akrsz menni, amerre a veszted leled?Már tényleg nem egyedül vannak..... |
Farune hátra sem nézett, de egy pillanatra megakadtak a lábai lépés közben. Habár nem látszott, szeme nagyot villant...
- Talán... - mondta megcsikorduló hangon. |
Félreállt és csak ennyit mondott:
-Neked el ment az eszed! |
Hosszan, némán nézte a lényt, mélyen a szemeibe meredve. Aztán biccentett, és megkerülte a pegazust.
- Ne törődj vele...... |
Felszállt és ledobbant a kanca elé.
-A warg arról jött!És bár ügyesen beleszóltál a párbajomba, nem szeretném, hogy a társai darabokra tépjenek!A farkas ritkán jár egyedül.... |
'Nem számít' gondolta, és meg sem állva, hátra sem nézve ment tovább. Mintha meg sem hallotta volna a mént, és annak figyelmeztetését. |
Szétnézett.Látni akarta áldozatát, annak vicsorgó fogait és halott testét, de így már.....
Felnézett a távozóra.
-Helyedben nem mennék arra!-szólt, s közben felemelte egyik fájó lábát. |
Alaposan megnézte magának a pegazust, de úgy tűnt megmarad.
'Kár volt aggódni...Semmi baja...' gondolta némi haraggal gyengesége miatt, aztán újra hűvös lett a szíve, és elfordulva elindult a gödörtől elvezető úton. |
Roldyno ájultan hevert a gödör közepén, majd egyszercsak.....
Roldyno megmozdult.Köhögni kezdett, földet......a száját és az orrát föld tömérdek föld hagyta el.Befejezte a köhögést, közben szemeit is kinyitotta.
Hirtelen minden a fejébe tódult, eszébe jutott, mi történt és felpattant.
Ahogy körülnézett hirtelen nem tudta hol van, de aztán észrevette az unikornist és a warg csontjait.
Még prüszkölt néhányat, majd tekintetét újra a kancára emelte.Megmozgatta szárnyai, hogy működnek-e még, majd kiugrott a gödörből.Leérkezésénél kicsit megrogyott, mert lábai nem voltak a legjobb formájukban.
Megint az unikornisra nézett, megingatta fejét. |
Farune messzire jött....Nem mintha számított volna neki. Igazából nem tartott sehová, semmiféle konkrét irányba. Észre sem vette, hogy merre tart, vagy hogy egyáltalán megy valamerre. Merengéséből és borzalmas közönyéből a harc hangjai rázták fel. Két fa közé simulva, a törzsük mögül kilesve nézte a warg és a pegazus küzdelmét, és habár nem vette észre, néha felcsillant a szeme vagy elakadt a lélegzete, amikor a pegazus szorult helyzetbe került...Végig csendben maradt, nem szólt, nem moccant, de egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől a két lényt.
'Mit művel?! Miért nem végzi ki?? Hisz így saját maga ellen dolgozik! Őrült!!' gondolta megvetően, de mégis aggódón, amikor a warg körül sétálni kezdett az idegen. Ekkora kockázattal játszani ostoba vakmerőség, dőreség!!
Ő ezért is nem vállalt soha kockázatot.....
Látta a pegazus bukását, és elborzadt a warg marcangolásától, de még jobban a földhullámtól! Elkerekdtek a szemei, és nézte, nézte a földet....
Csak ekkor lépett előre, és vívódva közelebb ment. Vajon meghalt a harcos? Vagy ez csak a mágiája? Egyáltalán érdemes-e beavatkoznia? Hisz...talán már késő...és a barna-fehér lény láthatóan magának kereste a bajt...
Oldalra biccentette a fejét....Lehet, hogy a pegazus is....valamiféle végzetet keresett?
Üres lett a szeme, és hideg az arca....Némaság telepedett a világra egy időre....
Aztán hirtelen megremegett a levegő körülötte, és egyik pillanatról a másikra éjfekete sötétség zuhant a környékre! A földhányás egyszerűen felrobbant a kanca előtt! A farkas a levegőbe emelkedett, az egyszarvú fölé, és a feketeség szinte csomóba sűrűsödött körülötte. Amikor egy perc múlva újra nappali világosságban fürdött a környék, a farkas csontjai oldalt hevertek a földön.....Farune a saját maga által teremtett gödörbe pillantott, még mindig üres szemekkel.
Maga sem értette miért tette mindezt, miért engedte a varázsát megtörténni...... |
Roldyno gyönyörű menekülést színleve száguldott a fák között.Igazából ő csak élvezte a száguldást miközben egy orrszarvú méretű, nyálát csorgató warg loholt utána.
Roldyno egyáltalán nem félt tőle, csak gondolta játszik vele egy kicsit, mielőtt elintézné, és így még ki is fárasztja, márha egy warg ilyen könnyen elfárad.
Egy kis ideig még szlalomozott a fák között, majd hirtelen megfordult és szembe a vele majdnem ugyanakkora lénnyel ledobbantott.
A warg csak első pillanatában lepődött meg, de aztán már vicsorogva készült a támadásra.Nem is várt sokáig, Roldynora vetette magát, vagyis vetette volna magát, ha a csődör arrébb nem ugrott volna, ugyanis számított erre a támadásra.A warg újra támadni készült, de most lelapult, ami Roldynot meg is lepte, majd csak utána ugrott rá a ménre.Ez most félig talált....Roldynot karmaival mélyen megsebeszte, de nem tudta rávetni magát, mert ő újra félreugrott.
Roldyno simán támadhatott volna, de nem tette.A warg következő ugrásánál, csak elmosolyodott, majd egy igen vastag földfalat emelt elé, aminek a támadója sikeresen neki is ütközött.A fal leomlott és Roldyno még mostsem támadott.Szórakozni akart még a bestiával.Ahogy a warg szemben állt vele, Roldyno csak lenézett annak tappancsaira, amit a föld azonnal lefogott.
Ravaszul mosolyogva kezdte körbejárni a lényt, ami láthatóan nem akarta eltűrni ezt a tiszteletlenséget vele szemben.A warg szerencséjére Roldyno hibázott.Az őt lefogó föld kicsit felengedett, talán direkt, talán mert csak Roldyno nem figyelt oda, de a warg kiszabadult.Egy pillanatot sem várt, rávetette magát a csődörre.Karmait belemélyesztette.Roldyno patájával a csattogó fogakat még távol tudta tartani magától, de a warg ott harapta ahol érte, így nem sokáig bírta.Mikor az utolsó pillanatban lábai elengedtek, mert már nem bírták tovább, Roldyno egy óriási földhullámot idézett meg, ami betemette a wargot is, és őt is....... |
 Kisebb dübörgés hallatszott.Aztán vonyítások és morgások.Végül befutott Annie falkája.Hakura határozottan lépett elő.
-Üdv!-köszönt.-Gyere Annie maradj a falkáddal ahová tartozol!-mondta.
 -Sajnálom mennem kell!Isten veletek!-mondta és a falkával együtt eltünt.
|
Az idegen hirtelen felbukkanásától kis időre elvesztette a nyugalmát, de gyorsan lehiggadt.
-Üdv!-köszönt ő is. |
 -Ne menjünk csak tovább-mondta majd Andrast mellé állt.Akkor látta meg a nyulat kergető farkast aki kicsit kédöbb odajött hozzájuk.
-Ohhh.....Üdvözletem.Nyulra megyünk?-kérdezte |
Csöndesen osont a fák tövében.Aztán hirtelen kitört rejtekéből és kergeti kezdtett egy nyulat.A nyúl túl korán észre vette és rohanni kezdett.Annie meg utána.A nyúl hamar elérte üregét és beleugrott.
-Francba!Ez ma a második!-mondta kicsit ingerülten majd észre vette a szürkés hímet.
-Üdv!-köszönt. |
Belesüllyedt gondolataiba, így kicsit felriadt, mikor Diadomb hozzászólt. Körülnézett, és látta, hogy a Fenyves szélére értek.
-Úgy látom, kiértünk.-jegyezte meg.
-Folytassuk az utat, kerülünk, ahová kerülünk, vagy forduljunk vissza?-kérdezte. |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Segítség! Valaki!
-Már megint rossz irányba mész!-kezdte újra a gúnyolódást, de nem tudta folytatni, mert fülét ágreccsenés hangjai ütötték meg.
Farune egy pillanatra megdermedt, elkerekedtek a szemei, aztán úgy húzódott el a méntől, mintha tűz égette volna meg!
Kisebb dübörgés hallatszott.Aztán vonyítások és morgások.Végül befutott Annie falkája.Hakura határozottan lépett elő.
-Sajnálom mennem kell!Isten veletek!-mondta és a falkával együtt eltünt.
-Ne menjünk csak tovább-mondta majd Andrast mellé állt.Akkor látta meg a nyulat kergető farkast aki kicsit kédöbb odajött hozzájuk.