|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Rendben. Varázsolj valamit. |
 -A varázspálcámmal és a szárnyaimmal.-felelte Göncöl. |
|
-Először is.. no lássuk csak... Mivel varázsolsz? Én a szarvammal. Mindenkinek van szinte varázsszerve. Te mivel?
|
| -Oké-egyezett bele. |
- Értem. Én csak szórakozásból csinálom, néha, de van, amikor muszáj.... Nah, most is csinálnék egyet.... :D Ha nem bánod. * Azzal hatalmas porfelhő keletkezett, egyenesen belecsapott a tenerbe. * - Én szóltam :D . Megtanítsalak erre? Igaz, hogy eleinte nehéz. * vigyorodott el. * |
| -Én csak az űrrel kapcsoltos dolgokat tudok varázsolni, de nem is baj.-mondta. |
| -Én Gönncöl vagyok.-mutatkozott be. |
- Menj ARRÉB! * Hirtelen mágiahullám keletkezett, majd miután elmúlt, Eweryn felállt a fa tövéből. * - Köszönöm jól vagyok. Hogy hogy csináltam? Biztosan te is tudsz ilyet, sak nm ilyen erőset.. Jah, és Eweryn vagyok. Te ki vagy? |
| Göncöl kicsit megtorpant, engedlmeskedjen az unikornisnak, vagy siessen a segítségére.Végül az utóbbit teljesítette-Jól vagy?-kérdezte. |
* Egy picit megijedt a hirtelen felbukkanó idegentől, és ennek sajnos mellékhatása is volt. Szarva izzani kzdett, majd még nagyon porfelhőt kavarva, erőssebb mágiahullám keletkezett. * - Menj innen! Gyorsan! Repülj feljebb! Mindjárt leállítom.... * Azzal Eweryn nyögdécslni kezdett, és hirtelen hátrarepült, pont egy fának neki háttal. * |
| Göncöl a tengerparton repült, mikor hirtelen porfelhőbe keveredett.Köhögött majd kirajzolódott előtte a felhő okozója.-Héy, szólj legközelebb, ha ilyet csinálsz!-mondta, de ekkor kérdzte rögtön -Ezt hogy csináltad?- csodálkozottt. |
| * Kivágtatott az erdőből. Körülnézett, majd nem látott senkit. * - Egy kis mágiahullámot csinálok.... * Azzal a szarva villantott, hogy készül a bevetésre, és valamit még jelzett; egy idegen közellétét. Ám a mágiahullám nem állt meg, csak úgy söpörte a partot, a homokkal teli szélben. * |
 - Én követlek.... - mosolygott. |
-Igen, igen. Persze. Nagyon köszönöm. -*bólogatott Lúthien.*
-Ez a szörny már sokunknak okozott itt problémát. A mágiával rendelkezőknek ugyan nem jelent nagy gondot a kiszabadulás, de azok, akik nem képesek varázsolni... -*Lúthien vállat vont.*
-Nos, ha itt végeztünk... akkor esetleg el is indulhatnánk a Hegyekbe, nem? |
Fényvihar vállatvont.
- A lakhelyem miatt alakulhatott ki....Szükséges volt megtanulnom bánni vele. Bocsáss meg a hirtelen és megállíthatatlan közbelépésemért, de gondoltam jobb, ha gyorsan kihozlak a bajból. A Te állapotodban....... |
-Velem igen! -*bólintott hálásan Lúthien.* -De azt hiszem, vele kevésbé... -*bökött fejével a szörny felé, és kaján mosoly terült szét arcán.*
-Ez lenyűgöző volt! -*ámuldozott tovább a kanca.* -Honnan értesz ennyire a vízmágiához? |
Gondolt egyet.
- Most ne mozogj kérlek. - szólt hátra.
Koncentrált és a következő percben lenyűgöző dolog történt:a tenger felszínén jégvirágok futottak szét, majd a következő pillanatban egy óriási jégtömb emelkedett ki, benne a szörnnyel.
- Ez sikerült. - állapította meg.
Könnyedén leszállt a partra.
- Minden rendben? |
*Lúthien köhögött és vizet prüszkölt, de nem esett komolyabb baja az ijedtségen kívül. Mikor eljutott tudatáig az egyenletes ringatózás, lepillantott. Döbbenetében kis hiján legurult Fényvihar hátáról, de még időben összeszedte magát és sikerült a sebesen száguldó csődör hátán maradnia.*
*Lepillantott maguk alá, a tengerre. A felszínt tíz meg tíz hatalmas, vaskos polipcsápra emlékeztető kar törte át, és utánuk nyújtózkodva próbálta elkapni őket, miközben a part felé araszolt.*
~Ezek szerint repülni nem tud, de a szárazpartra képes kimászni.~*jegyezte meg magában Lúthien. Azután megbökte Fényvihar vállát, jelezve, hogy ő maga él és virult, de sajnos úgy néz ki, hogy a fenevad is...* |
Fényvihar azonnal megpördült és visszavágtatott a vízbe.
Pár pillanattal később már látta mi történt: egy hatalmas, sokcsápú dög minden erejével a szája felé húzta Lúthient.
'Na ezt nem!'
A korábbi úszása semmi volt ahhoz képest, amire valóban képes volt, és amit most bemutatott. Mintha egy rája lenne, úgy siklott előre szárnyaival és pillanatokkal később darabokra szabdalta pengetollas szárnyaival a kancát foglyul ejtő csápokat. Ez a késpengés trükk a szárnyakra szabványmágia volt az eriszieknél.
A dög nagy volt és úgy jött rájuk, mintha meg se érezte volna a meghámozását.
'Na jó...Most nem egyedül vagyok.'
Bavágott Lúthien alá és fölfelé vette a tempót. Majd mikor kitört a vízből Felszállt!
'Még jó, hogy konyítok a vízvarázslatokhoz.'
A távolság közte, a hátán fekvő egyelőre ismeretlen állapotú kancával, és a víz közt nőtt és nőtt.
'Talán csak a vízben tud mozogni...'
De azért továbbra is meresztette lefelé a szemét. |
| *Lúthien megszokott, ügetést mímelő úszásával követte a part felé Fényvihart, mikor érezte, hogy valami erős, nyirkos dolog tekeredik bal hátsó lábára, és hirtelen lerántja őt a mélybe. Még levegőt sem volt ideje venni a víz alá bukás előtt. Csupán egy döbbent sikkantás hagyhatta el az ajkát, mielőtt az a valami erőteljes rántással lehúzta őt a sötétségbe.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
-A varázspálcámmal és a szárnyaimmal.-felelte Göncöl.
- Én követlek.... - mosolygott.