Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Gondolkodás nélkül átlépte a határt.* |
*Zenit tekintete találkozott Evenion-éval. Szívesen megnyugtatta volna nővérét, hogy minden rendben lesz, de itt volt azindulás pillanata.
Rámosolygott az unikornisra, majd könnyedén felszökkent a levegőbe útitársa mellé.* |
Potyogtak a könnyei, ahogy Sarral távolodtak....
'Mi lesz velem, ha megint elveszítlek?'
Széttárta hatalmas szárnyait, és felrepült. |
*Zenitnek nem sok kedve volt a pegazussal társulni, de pillanatnyilag nem volt jobb ötlete.*
- Jó, akkor legyen így. |
Kétségbeesett és könnyek peregtek végig az arcán.
- És ha bajod esik? Nem mehetsz egyedül!
- Rendben! Akkor majd én vele tartok! Te meg Sarral. Mert neked sem kellene egyedül maradnod.
- Főleg, most...
- Ssss! - szólt közbe, míg szemei felragyogtak.
Majd gyorsan így szólt.
- Remek! Akkor minden megoldódott! Így minden a lehető legjobban alakul!
- Reméljük... - mondta halkabban.
Mivel ez tűnt a legjobb ötletnek, elkezdte terelgetni a letört Eve-et el onnét. |
- Eve, igaza van. Jobban érezném magamat, ha biztonságban maradnál. Nem tudnék úgy harcolni, ha folyton rajtad kellene tartanom a szememet!
- Kérlek, maradj itt. Vagy van egy jobb ötletem! Mutasd meg Nekik a várat. |
- Nem! Nem! Nem! - kiltotta, míg Sarra és Zenitre kapkodta a tekintetét.
- Nem mész sehová nélkülem!
Sarrissima ide-oda nézett Zenitről Eve-re és vissza. Nem szólt, de a szemében sokminden táncolt.
- Nem vagy harcos, ifjú egyszarvú. Valóban hiábavaló lenne odamenned..és valóban veszélyes. - mondta zengő hangján, Eve-et méregetve. |
*Zenit szelíden Evére nézett.*
- Talán igazuk van. Jobban örülnék, ha itt maradnál. |
- Én is megyek akkor....... - mondta halkan.
Ide-oda járt a tekintete és így szólt:
- Rossz ötlet! Nincs szárnyad, nem tudsz ott nagyon mozogni......Nagyon nagy bajba juthattok! Mindketten....
Még mindig néma maradt.
Eve viszont felcsattant:
- Mindenképp megyek! A látásom nagyon is jó szolgálatot tehet!!! |
*Elgondolkodva körülnézett.
Aztán határozottan kijelentette:*
- Odamegyek. |
- A táblák felett. A semmiből bukkantak elő..... |
- Hát igen. Már sehol sincs nyugtunk... - *megrázta a fejét.*
- Merre voltak azok az Árnyak? - *kérdezte.* |
Nem szólt semmit, csak a semmibe bámult.
- Ugyan! Dehogy! Csak őrjtő utunk volt....Végre valaki ismerős! Azt hittem belebolondulok ebbe az útba! Nem látszott remény a kikeveredésre...Aztán jött egy csomó Árny....Nagy szerencsénk volt. - komorodott el mondandója végére.
- Apropó! Engedjétek meg bemutatnom Anduryát! - intett szárnyával társa felé.
Ő csak bólintott. |
- Nem tudom, hogy azon mit lehetett félreérteni - *válaszolta Evének.
Biccentett az érkezőknek.*
- Végre? Csak nem keresve voltunk már egy ideje? |
- Elhiszem....De félreértettél.... - mondta halkan.
Elindult és csendesen ment pár lépést.
Többet nem is kellett....a két lény odaért hozzájuk!
- Evenion! Zenit! Végre! - kiáltott le zengőn.
Leszállt a két lényhez, és boldogan biccentett. |
Ő is leszállt, bólintott, de nem mondott semmit.
Fürkészőn méregette (elsősorban) Zentet. |
- Jó, akkor menjünk feléjük. De most neked kell vezetned.
- Asylont meg MEG FOGJUK TALÁLNI. Tudom. Addig nem állok meg, amíg nem találjuk meg. |
- De....Egy eriszi és egy új eriszi arra vannak. - bökött nagyon messzire a fejével, ahová csak ő láthatott.
- Egyikük sem Asylon....De valamiért erre jönnek...
- Asylont nem látom....De úgy érzem, hogy......hogy nem fogjuk megtalálni... |
- No, szerinted merre lehet Asy? Nem látsz semmi érdekeset? Vagy olyat, ami segíthet? |
- Hm....Rendben... |
- Nem. Beljebb megyünk, a legmélyére.
*Azzal indult is tovább a sötétéség legmélye felé.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|