|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Valóban - szólalt meg végül.
- A Sötétség fővárosa eléggé központi lett......És mint minden ilyen hely, zsúfolt......Talán Te nem kedveled a tömeget? |
*Pactenanto egy ideig nézelődött, mielőtt megszólalt volna.*
- Itt aztán van forgalom - *állapította meg.* |
Egy hatalmas erkélyre lépett ki egy hirtelen fordulóval, és nagyot sóhajtott, ahogy friss levegő érte.
A Kastély egyik legfőbb homlokzata felett álltak, előttük terült el a világ egyik legszebb és legforgalmasabb kilátása.
Calundren üres tekintettel meredt rá. |
*Pactenanto szó nélkül követte Calundrent.* |
Bólintott.
- Rögtön jövök - felelt, és belépett az ajtón.
Nemsokára kijött, és csendesen intett, hogy menjenek. Szemei a messzeségbe meredtek, és egy szót sem szólt. |
- Nem - *felelte határozottan.*
- Azt hiszem, ez lesz egy olyan dolog, amit inkább kihagynék. |
Vállatvont.
- Afféle hatáskeltés. Ez a viszonylag épen maradt része az eredeti helynek. Javarészt romok maradtak, persze, de ráépítettünk. Nos... - kicsit elkomorult - ez a torony szinte teljesen ép is maradt...Úgy találtuk...Ezeket a részeket sötéten tartjuk a Kastélyban, hogy aki nem akar ilyen helyre menni, tudja. Sokan ódzkodnak mindentől, ami kapcsolódhat a Sötét Nagyúrhoz.
Végigértek a folyosón, és Calundren kinyitotta a magas,fekete ajtót.
Odabenn egy gyertya világított egy oszlopon középütt. Semmi más nem volt a teremben.
És a kopár falakon sem, egy fekete négyzet kivételével.
- Az ott az az ablak - mondta halkan.
- Megnézed? |
*Pactenantot nem zavarta a sötét. Szemei tökéletesen alkalmazkodtak a fényviszonyokhoz, az viszont kifejezetten érdekelte, hogy az előtte haladó unikornis hogy nem bukik orra.*
- Miért nincs kivilágítva ez a folyósó? - *kérdezte puhatolózva.* |
Nyugodtan haladt végig egy hosszú, sötét folyosón.
Kifejezetten kevés fáklya világított a falakon, és itt egy lélek sem járt. |
- Értem. - *mondta és befejezettnek tekintette a beszélgetés ezen részét.* |
- Ezt nem tudom - felelte.
- Azt hiszem nem. Lehetnek még jók valamire. |
- Nem is áll szándékotokban? - *folytatta és követte kifelé az unikornist.* |
| - Nem - felelte őszintén, kilépve, és elindulva lefelé. |
- A megsemmisítésükön nem gondolkodtatok? - *kérdezte nyíltan.* |
Bólintott.
- De baljós nemde? Épp azért, mert nem tudjuk mire képes, jobb őrizni itt, minthogy esetleg egy sötét lény ámokfutása után derüljön ki milyen veszélyes....Menjünk innen? A többi tárgy is csak ilyen, mint ez.
Ráhúzta a leplet az oltárra. |
- ismét egy számunkra érthetetlen és használhatatlan tárgy. |
| - Mágikus tűzhöz kötődik. Ha csak egy fáklyát tartottunk volna fölé, mi sem történt volna. Senki sem tudja mire jó ez - biccentett Pactenantónak. |
*Pactenanto gátlástalanul kinyújtotta a nyelvét és megkóstolta a folyadékot.*
- Semmi kétség. Ez vér. - *mondta határozottan.*
- Sosem láttam még ilyet... Kinek kellhet ilyen? - *gondolkodott hangosan.*
- Talán a vámpíroknak... Ők fogyasztanak vért... |
A kő a szemük előtt elnyelte a tüzet, és izzani kezdett! Aztán hirtelen vörös fénnyel kezdte eltölteni a helységet!
Az oltár díszei is felizzottak, az arc szájából, a kő körülről és szemeiből pedig vörös folyadék kezdett folyni! Pont mintha....vér lett volna.....
- Láttál már hasonlót? |
*Kinyitotta száját és egy aránylag vékony tűzoszlopot küldött a kő felé.* |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Valóban - szólalt meg végül.