|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Vállatvont.
- Felőlem lemehetsz, hacsak nem állsz neki ott is pusztítani. Bár, jelenleg akár az általad letört cseppkődarabokat is nagyobb értelme lenne látogatnod.....- mondta unottan.
 - Te vagy Despota? Tudod ki az a Drongun?
|
*Csodaszarv megköszönte az útbaigazítást és el is tűnt a járatban.*
*Üstökös megrázta a fejét és megpróbált úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.*
*Megilletődött a kemény választól. Hirtelen azt se tudta, mit mondjon, ami nála elég ritka volt.*
- Nagyon rosszul van? - *kérdezte teljesen más hangon. Üstökösre nézett, majd vissza Dragheritre.*
- Láthanám?
- Már egy ölelést sem kapok üdvözlés képpen? - *kérdezte fájdalmas hangon Brünhildétől.
Kezdte úgy érezni, hogy az egész világ ellene fordul.* |
Először megfogta Üstökös fejét, és arra fordította, amerre Leolan haladt Lionelffel.
Aztán egy meredeken lefelé lejtő járat felé intett szárnyával, Csodaszarvnak válaszolva.
Aztán kihúzta magát, és a fiatal pegazus fölé tornyosult.
Morgott egy sort és végül így szólt, foghegyről:
- Igen, én vagyok. Te meg az a fiatal kölyök vagy, aki tör-zúz az anyja betegszobája felett.....Gratulálok!
Odaügetett Despotához, de pár lépésre megállt, és méregetni kezdte. |
*Draugheritre nézett.*
- Értem. És melyik járattal jutok el oda? - *kérdezte.*
*Üstökös térde megroggyant a hátbavágástól. Értetlenül nézett Draugra, hogy miért kapta ezt?
Szerencsére még éppen időben vette észre, hogy Jövőtváró nagy zsunggal közeledik feléjük. Patái allját összefagyasztotta a barlangrendszer aljával.*
*Jövőtváró berobbant a mének közé, megragadta Üstökös vállát és a nagy lendülettel egy kört írt le apja körül, aminek a következménye majdnem egy hasraesett Despota lett, aki túlságosan el volt foglalva azzal, hogy meglátta párjár a bejárban.
Jövőtváró jót vigyorgott Despota kényszeredett hátrálásán.
Aztán érdeklődve nézte Draugheritet.*
- Ha jól látom, Te lennél Draugherit! |
 Leereszkedett a talajra, megvárta, míg Lionelf újra unikornis lesz, és Vele az oldalán elindult a tömegben.
Kényelmesen odalépett a három csődörhöz.
- Az ikrek lenn bújócskáznak a járatokban, vagy esetleg a lávánál. A csikókat általában odaviszik játszani. - mondta Csodaszarvnak.
Aztán hihetetlenül vad, eszelős vicsorgást eresztett meg Despota felé.
- Nézd ki jön ott! - hörögte veszettül, és a főbejárat felé intett.
Ahol most lépett be Brünhilde.
Ekkor vigyorodott csak el, és hátbavágta Üstököst.
- Leolan jó kis problémamegoldó! Nemde? És milyen szép! |
*Nem nézett a pegazus szemébe. Mereven szugerálta a talajt és remélte, hogy mihamarabb elengedik végre.*
- Nahát! Micsoda zsúfoltság van itt! - *csodálkozott rá a sok lényre Csodaszarv.*
*Üstökös és Despota meglepve fordultak meg. Üdvözölték barátjukat, majd Csodaszarv kérdéseire válaszolgattak.*
- Nem láttátok a Tint és Tílt? - *kérdezte. Amikor a két szárnyas nemet intitt, csüggedten lehorgasztotta a fejét.* |
- Tudod.....éppen ezért tervezünk most ünnepséget. Azért díszítjük ezt a helyet - mondta még mindig halkan.
- Sokat harcoltunk a Sötétség ellen......sokat megéltünk....sok rosszat...szeretnénk végre örülni a szabadságnak és az életnek, aminek megfizettük az árát. Ha akarsz, maradj és szórakozz velünk. De kérlek, ne tedd tönkre mások örömét. Vagy úgy érzed a többieké nem számít?
Leolan még mindig a fiatal szemeit figyelte, de közben a levegőbe emelkedett, és erre a fehér óriás is elkezdett letekeredni a fogvatartott pegazusról. |
*Utálattal nézett a lényre, aki fogságban tartotta.
Aztán tekintete az érkező pegazusra siklott. Egy ideig némán figyelte, majd stílust váltott.*
- Nagyon sajnálom, ami történt és remélem nem tettem nagy kárt! Nem tehetek róla, elkapott a hév és képtelen voltam uralkodni magamon! |
 Az erisziek hirtelen valóságos rivalgásba kezdtek! Némelyikük ide-oda szökkent, a többiek csak továbbnevettek, és nemsokára kiderült ennek az oka is: ők már tudták mi jön!
Hatalmas, fehér köd lepte be az egész barlangot, és mire eloszlott, a fiatal pegazus egy gigantikus, baziliskusra emlékeztető lény gyűrűiben csücsült.
- Azt hiszem lehiggadhatnál. - jegyezte meg a lény zengő hangon, ősi szemeivel gyűrűi tartalmára pislogva.
Üstökös távozta után összehúzott szemekkel figyelt a "ködbe".
Az ovációban sem vett részt, és mikor a fiatal pusztító "fogságba" került, gyönyörűen elengedte magát a párkánytól, és egy albatrosz szépségével átrepült a terem felett.
Könnyedén érkezett az óriási "kígyó" gyűrűire. Ő is lenézett a pegazusra.
- Mondd, miért tetted ezt? - kérdezte csendesen, a fiatal lény szemeibe nézve. |
*Szerette volna megköszönni a segítséget, de mivel az unikornis továbbállt, úgy vélte, neki is éppen itt az ideje, hogy elinduljon a mutatott járatban.*
*Jövőtváró bosszúsan csapkodta a fejét ide-oda, hogy megszabaduljon a denevérektől. Éles kanyarokat írt le, emelkedett, süllyedt.
Aztán amikor megunta a dolgot, megpróbált nem törődni a kis "csípkedő vackokkal".
Bosszúból egre több cseppkövet tört le és egyre több díszt rongált meg.*
*Üstökös majd elsüllyedt szégyenében. Hogy lehet Jövőtváró ennyire neveletlen?! Most mit fognak róla gondolni...? És vajon hogy került ide? Nem értette az egészet és az egész helyzetet végtelenül kínosnak érezte.*
*Amelyik járatból nemrégiben Jövőtváró tűnt fel, most Despota bicegett ki. Örült, hogy a nagy kavarodásnak hála csak néhányan vették észre. Gyors pillantást váltott Üstökössel, mire a peguni elnézést kért Leolantól és hozzá kocogott.*
- Ez a kölyök kibírhatatlan! - *fakadt ki Despota halkan.*
- Nem bír nyugton maradni! Mindenféleképpen ide akart jönni. Amikor meg mondtam, hogy nem, a saját erőmet használta fel ellenem! Ez egyszerűen borzasztó!
*Üstökös bocsánatkérően nézett Despota megpörkölődött szárnyaira és beduzzadt lábára.*
- Ugyan, nem a Te hibád... - *nyugtatta Despota.* |
- Természetesen. - válaszolta, és az egyik járat felé intett.
Aztán az első rombolásokkal egyidőben fehér denevérrajjá változott!
A többi eriszi nevetésétől kísérve a denevérraj a fiatal pegazusra "rontott", és tépni kezdte a füleit!
Elképedten nézte a jelenetet.
Szóhoz sem jutott! |
*Aggódva hallgatta a furcsa egyszarvút.*
- Meglátogathatom?
Kíváncsian hallgatta Leolant és közben elmerengett. Emlékezett, hogy régebben mindig gondterheltnek, szomorúnak látta a kancát. De most!
Épp válaszolni akart, amikor elakadt a szava.*
*Jövőtváró hangtalanul suhant a levegőben. Szárnyai állásán elég volt csak kicsit változtatnia, hogy más irányba fordulhasson.
Amint beért a zsúfolt cseppkőbarlangba, felhőtlen jókedve támadt. Vidáman kurjantott és belevetette magát a tűzgömbökkel és cseppkövekkel teli barlangba.
Akarattal, vagy anélkül döntött fel díszítőket és tört le cseppköveket.* |
Kicsit elkomolyodott.
- Itt van...Igen...Fejedelem a csata után sem ment el...A fejsebe lassan gyógyul, Hakima ráparancsolt, hogy maradjon lenn a többiekkel.
Leolan csodálkozva nézett Üstökösre, aztán újra elmosolyodott, sőt, fel is nevetett, egy ezüstharang csilingelésével.
- Köszönöm! - nevette - Igen, változnak. Egész meglepően jó az emlékezeted...De Te is tudod, hogy a Sötétségnek vége! Mostmár igazán szabadon örülhetek! Korábban nem volt sok okom mosolyogni...De mostmár.... - mondta csillogó szemekkel.
- Supervágta végül ottmaradt a fjordoknál. El akart jönni....de végül nélkülem is inkább a maradás mellett döntött. Egyfelől kissé magányos lehet....másfelől viszont biztonságban van, és jó helyen! Nemsokára persze mindenképp eljön majd onnét....Hiába, Ő már felnőtt. - kicsit elmerengett - Veletek mi a helyzet? Jól vannak a csikóid? |
- Ami azt illeti, igen. Fejedelmet keresem. Nincs itt véletlen a barlangrendszerben? - *kérdezte reménykedve.*
*Üstökös néhány szárnycsapással felszökkent a párkányra.*
- Épp a környéken jártam, gondoltam benézek, mi újság errefelé.
*Leolanra nézett.*
- Jól áll Neked a mosolygás. - *állapította meg.* - Tisztán emlékszem, régebben sosem láttalak mosolyogni. De hát, változnak az idők. Szerencsére.
- Mi a helyzet Supervágtával? - *érdeklődött.* |
- Segíthetek? - kérdezte barátságosan.
- Hogyne! - válaszolta könnyedén, és lépett egyet oldalra, intve szárnyáva.
- Mi szél hozott ide? |
- Üdv - *válaszolta meglepődötten.*
- Szabad? - *kérdezte és a párkányra nézett, hogy felmérje, mekkora is lehet.* |
Vigyorogva nézett Üstökös után.
Lepillantott a hangra, és teljesen elképedt.
Aztán gyorsan magára talált, és elmosolyodott.
- Üdv, Üstökös!
A fehér holló károgott egyet, és megcibálta Leolan sörényének egy tincsét.
A kanca ránevetett, a holló meg elröppent.
Nem sokáig maradt holló: egy unikornis dobbant le a bejárat előtt.
- Üdv! - köszönt az ott álldogáló kancának. |
*Isabell végigügetett néhány járaton és kisvártatva a cseppkőbarlangban találta magát. Meglepte a nagy nyüszgés.*
- Te csak ne kombinálj! - *mondta Draugheritnek és barátságosan meglökte szárnyával.
Megfordult és utat tört magának a tömegen. Amikor a párkány elé ért, felnézett, majd felágaskodott és megtámasztotta magát.*
- Szia Leolan! - *köszönt.* |
Egészen finoman elmosolyodott.
- Rajta, Üstökös.... - mondta halkan, és fejével pont Üstökös mögé, felfelé intett. Leolan egy párkányon állt, és egy fehér holló mulatságos ugrándozásán nevetett. |
- Ne emlékeztess arra a mágusra! Úgy érzem, az összes közül ezt utálom a legjobban... - *morogta.*
- Úgy van. - *mondta és barátjára nézett.*
- Merre találom Leolant? |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Vállatvont.
- Te vagy Despota? Tudod ki az a Drongun?
Leereszkedett a talajra, megvárta, míg Lionelf újra unikornis lesz, és Vele az oldalán elindult a tömegben.
Az erisziek hirtelen valóságos rivalgásba kezdtek! Némelyikük ide-oda szökkent, a többiek csak továbbnevettek, és nemsokára kiderült ennek az oka is: ők már tudták mi jön!